Te meddig mennél el?
Utazzunk külföldre, és majd minden jobb lesz? Vagy elég csak ha a vidéket hagyjuk hátra a nyüzsgő nagyvárosért cserébe, a szebb napok reményében? A bogyósgyümölcskertész legkisebb fia útnak indult, hogy szerencsét próbáljon, és egy napon kinyílt előtte a nyugati világ hatalmas kapuja.
Háy János A bogyósgyümölcskertész fia azonos című regénye alapján az Átrium és a Mentőcsónak Egység közös produkcióját, Kocsis Gergely vitte színre.
A teltházas előadást Szegeden, az ALTERRA tavaszi programsorozatának keretében láthattuk a Régi Zsinagógában.
Mindig maradandó élményt tud nyújtani egy egyszereplős darab, ha azt dramaturgiailag jól fel tudják építeni, ha a nézőkkel közvetlenebb kapcsolatot tud kialakítani a színész, teljesen más áramlása lesz egy monodrámának, más előadásokhoz viszonyítva. A bogyósgyümölcskertész fia is ezt a csoportot erősíti, kiemelkedően jó humorral fűszerezve. Éles és egyben megmosolyogtató szöveg Háy János által, ritmusos és szórakoztató rendezés Kocsis Gergelytől, végül pedig egy lebilincselő és hiteles játék Kovács Mátétól. Ha egy monodrámának fel lenne valahol jegyezve egy ideális receptje, az ilyen formát öltene.
 |
| Fotó: Révész Róbert |
Az előadás olyan lendületességgel van felruházva, és folyamatos cselekménnyel, amiről azt gondolhatnánk egy színész önmagában nem tudna kivitelezni, mégis Kovács Máté lehengerlő módon helytáll. Sokszor a nézők képzeletére van bízva a jelenet, nincs más kapaszkodó, csak a színészi játék, ami olyan jól működik, hogy egyik pillanatban szinte éreztük a tűző napot a szereplő tarkóján, a bogyósgyümölcs földeken, másik pillanatban pedig már Bécs makulátlan parkjának zöld pázsitja hűs csiklandozását a főszereplőnk talpán. Folyamatosan sodort minket a történet, ami egy pillanatig nem lankadt.
 |
| Fotó: Révész Róbert |
Hősünk egy '70-es évekbeli magyar vidéki egyszerűségből kezdi meg történetét, nagy álmokkal felruházva. Példaképe Jimi Hendrix, vágya pedig egy nagyszóló, és nem a kapanyélen, hanem egy igazi gitáron. Majd a kezdeti bukdácsolások, és akadályok után, pont mint a mesében, útnak indul szerencsét próbálni a nagyvárosba. De vajon elegendő ennyi a nagy kitöréshez? Vagy ő mindig is csak a bogyósgyümölcskertész fia marad? Ezeket a változásokat, amik körülötte történnek, hogyan éli meg és őt magát, mélységeiben meg tudja változtatni?
Komoly kérdéseket és ezeknél jóval többet feszeget ez a mű. A választ mindenki leszűrheti magának, de azért nem minden kérdés marad megválaszolatlanul.
 |
| Fotó: Révész Róbert |
Érdekes történelmi korrajz is ez a regény a ’70-es évek Magyarországáról, amit azért néha tisztáznunk kell magunkban az előadás során, hogy nem a jelenkorban játszódik. Nosztalgikus visszaemlékezés helyett inkább fájó felismerés övezi ezeket a pillanatokat.
Alapvető témaként mégiscsak a zene és a “rokendroll” csúcsosodik ki, a korszak szülte unikumokkal, mint az éneklés magyaros-angol-halandzsa nyelven, vagy a táncdalfesztivál oppozíciója, de nem elhanyagolható tény a csajozás művészete-, vagy éppen a falusi szomszédok előtti felvágás egy gitárral.
Sokáig lehetne sorolni, hogy miről szól ez a darab, vagy hogy mi a fő mondanivalója, de talán leegyszerűsítve elmondhatjuk, az alkotók amit színpadra vittek, az maga a körülöttünk zajló, és kitapintható élet.
Jelmez: Halma Ágnes
Kellék Hajdu Bence
Produkciós asszisztens: Király Krisztina
Műszaki vezető: Czibor Attila
Produkciós vezető: Ugrai István
Rendező: Kocsis Gergely