Történetek a small talk mögött
A Szabó Réka rendezte Nothing personal című előadás egy belső monológként jelent meg a színpadon. Egyszerre volt színes, szórakoztató és elgondolkodtató.
Előzetesen annyit tudtam, hogy az alkotók foglalkoztak a mesékkel - Boldizsár Ildikó szakmai tanácsai, ajánlásai mentén - és hogy a darabot a társulat Szirtes Attila, közeli munkatársuk emlékének ajánlották. A darab a kiégés jelenségére fókuszál, azt az állapotot teszi kirakatba, amit a hétköznapokban inkább elhallgatunk, mintsem kibeszélnénk.
A mese nem csak gyermekkorban hasznos a lelkünknek, hanem felnőttként is segíthet saját múltunk és elakadásaink megértésében. A mese adta történet és a szimbólumok olyan egyetemesek, hogy minden ember képes saját életének elemeivel behelyettesíteni azokat. A Nothing personal című előadásnak célja általánosságban beszélni, de közben sok ponton ismerhető fel egyéni történet, amely az alkotókhoz kötődik - akár egy társulat megalakulásához.
El is hangzik egy mese egy lányról, aki egy, az álmaiban látott csodapalota felkutatására indul, de miután hosszas keresés után sem leli, elhatározza, hogy felépíti azt. Megteremti azt saját eszközeivel, saját tudása alapján és lám a légies, könnyű és meseszép palotának a csodájára járnak. Különlegesen éteri anyagból készült, egy nagyobb szellő akár el is sodorhatja. A palota szépsége jövevényeket vonz, akik először belépve tátott szájjal szemlélik; minden tökéletes, míg nem megjelennek az első repedések a falon.
 |
| Fotó: Révész Róbert |
A díszlet egy különleges központi elem köré épül, amit az Élőkép Színház egyik produkciójából kölcsönzött a társulat. A téglatest alakú, elasztikus anyaggal fedett térben lehetőség van elbújni és megmutatkozni is. A megvilágítástól függően képes áthatolhatatlan lenni és teret adni árnyjátéknak is. Ebben a speciális térben zajlanak a mozgásos elemek. Szabó Réka és Szász Dániel minden kreatív lehetőségét bemutatják ennek a díszletelemnek: ha kell belevarázsolják magukat, ha kell játékosan el-elbújnak egymás elől vagy űzik és bekebelezik a másikat.
 |
| Fotó: Révész Róbert |
A variábilis díszletelem egy ponton megnyílik és a mesehős hatalmas ruhájává válik. Ekkor épül fel a csodapalota és egyúttal előbújik Réka, akinek történetét eddig olvasva hallottuk. A nehéz rész a mesehősnek jutott. Beszélni a repedésekről, amelyek egyre nagyobbak és hosszabbak.
Az előadásban végig színen van egy fekete ruhás alak (Szabon Balázs) egy színházi reflektorral a kezében, az ő segítségével látjuk a díszletben mozgó alakokat, irányítja a figyelmünket. Az alkotók így állítanak emléket Szirtes Attilának, aki hosszú időn keresztül, több, mint 15 évig közeli alkotótársuk volt a Jurányiban. A Tünet Együttes szinte minden produkciójában dolgozott, Szabó Réka egyenrangú alkotótársként és nem színházi háttérmunkásként gondolt rá. 2020-ban veszítette el őt a színházi szakma, öngyilkos lett.
Az elakadások és a kiégés nem szégyellnivaló állapot, hiába érződik így belülről. Elképzelhető, hogy egy külső szem, vagy egy perspektívaváltás meghozza az új lendületet.
 |
| Fotó: Révész Róbert |
A mozgásszínházi részek aláfestő zenéjét Márkos Albert csellójátéka szolgáltatja, aki hangszerével nem csupán zenél, de vonóját fegyverként sem fél használni. Teljes értékű játszótárs a színpadon és lelkes közönsége Peer Krisztián író stand up-jainak, ahogyan a lassan oldódó közönség is. Peer sokszor keserédes, komikusan reményvesztett sztorijai igazi mai történetek, mai figurákkal, akik egyáltalán nem mesebeli alakok.
 |
| Fotó: Révész Róbert |
A Tünet Együttes idén 20 éves fennállását ünnepli, volt szerencsém számos előadást látni a társulattól és én még mindig azzal a kezdeti izgalommal lépek be az előadásaikra, mintha a csodapalotába érkeznék.
Tünet Együttes: Nothing personal
mozgásszínház
Előadók és alkotótársak: Peer Krisztián, Szabó Réka, Szász Dániel
Zeneszerző, zenész: Márkos Albert
Díszlet: Jeli Sára Luca
Fény: Szabon Balázs
Produkciós asszisztens: Barna Alexandra
Szakmai konzulens: Czakó Máté, Gőz István
Rendező: Szabó Réka
A cikk szerzője: Benczur Kata