Andaxínház - Bukowski - Az én cellám

Don't try!

Az előadás után a megfelelő hasonlatot kerestem Bukowskira. 

Talán a polaroid kép fejezi ki leginkább azt a pillanatnyi állapotot megmutató, kompozíció nélküli nyers valóságot, amit a verseiben lefest; semmi finomhangolás és utólagos korrekció, a képeken mégis ott van valami kendőzetlen eredetiség.

Fotó: Révész Róbert

Charles Bukowski nem véletlenül volt már életében ikon. Versei olyan elemi erővel írják le a hétköznapokat, hogy arra mindenki rácsodálkozhat. Teszi ezt mindenfajta költészettani sallangtól mentesen, a rímekkel sem bíbelődik és keresve sem találunk szerkesztési elvet. Bukowski stílusa megfoghatatlan, mert verseinek a tárgyai is sokszor azok. Gyerekkori emlék, iskolai történet vagy dialógus foszlány. Mégis minden elhangzott szövegben van valami eredeti, valami megmosolyogtató, valami közös.

Az Andaxínház prodkciójában Hajduk Károly színész tolmácsolta az író gondolatait, mellette a More von dir csellóduó tagolta az estét szervesen kapcsolódva a versek hangulatához.

Fotó: Révész Róbert

Az est során a nézők a színpadon ülve, igazi intim közelségben hallhatták Bukowski fanyar, távolságtartó stílusában előadott, olykor szívet melengető, olykor fájdalmasan tragikus mondatait. Hajduk Károly okos, értelmező, árnyalatnyi hangsúlyokkal operáló szövegmondása egész végig fenntartotta a figyelmet. A letisztult szöveg, a hétköznapi mondatok valójában akárhol a világon elhangozhatnak, de ahogyan a költő által megszólalnak, azok egészen szubjektívak. 

Az est során elhangzó szövegek Bukowski életének utolsó évtizedében születtek, magyarra Pritz Péter fordította és a Vegyes felvágott című kötetben jelentek meg 2013-ban. 

Fotó: Révész Róbert

Elhangzik többek között a Repülés az Űrben című vers, melyben egy kamaszkori történetet mesél el a szerző a mindenki számára ismerős dacos, az egész világra fittyet hányó attitűddel. Az Arany a szemedben című mű a kritikusainak, bírálóinak szóló vers, amelyben Bukowski kifejti, hogy divatos jobban szeretni azt a költőt és művet, ami a nyomorból, szegénységből és kilátástalanságból születik, mint azt, ami egy gazdag, arany hitelkártyás, BMW-t készpénzben kifizető, főállású költő klaviatúrájáról bukkan elő.

“Ez a vers azoknak szól, 

akik azt hiszik, hogy az ember csak akkor alkothat zseniálisat, 

ha a szakadék szélén áll, 

annak ellenére, 

hogy ők gyávák voltak ahhoz, hogy ezt kipróbálják.”

A versek között elhangzó zeneművek széles skálán mozognak, klasszikus szimfonikus zenekari művek szólalnak meg két csellón, páratlan átdolgozásban. Barokk zene, egymásnak felelgető hangszerek az előtte elhangzó dialógusra rímelve (A filmkritikus) vagy a Rocky főcíme, mind páratlan pontossággal szólal meg a két zenész előadásában.

Andaxínház: Az én cellám – Bukowski-versek

Előadók: Hajduk Károly és a More von dir csellóduó: Kertész Endre, Háry Péter

Rendező: Zsalakovics Anikó

A cikk szerzője: Benczur Kata