Minden nyelven háborúztak már - KV/Apertúra - Felhőkakukkvár

Minden nyelven háborúztak már

A KV Társulat és az újonnan alakult Apertúra Társulat koprodukciós előadását, a Felhőkakukkvár című, Fábián Péter által rendezett darabot láthatta a szegedi közönség a Régi Zsinagóga színpadán. A rendező és a társulat (a KV és az ex-K2 is) visszajáró vendégei a Thealter fesztiválnak, ahol rendszerint zajos sikert aratnak előadásaikkal.

A rendező, Fábián Péter alaposan átrágta magát Arisztophanész életművén és az ókori komédiák háború kapcsán tematizálható műveit egy láncra fűzve megalkotott egy politikai kabaré jellegű, minden ízében mai darabot. Ahogyan a rendezőt a szomszédban zajló konfliktus, a darab elején “leporolt kötet” szerzőjét, Arisztophanészt szintúgy aggasztotta a fél életén át tartó Peloponnészoszi háború. A görög komédiaszerző minden eszközével harcolt a háború ellen, így nem egy komédiája született annak kiváltó okairól, hatásairól, a demagógiáról és a nyerészkedő athéniakról. Nincs mese, “Európát meg kell tanítani újra nevetni”, miért ne nevethetnénk tehát saját magunkon?

Fotó: Révész Róbert

A színpadot egy nagy méretű szőnyeg fedi, amelyre egy Európa térkép van felskiccelve; a háttérben egy kisebb emelvényen a darab zenei aláfestését adó és egyben múzsaként is ténykedő hárfaművész és a hangszere található, a játékteret két oldalt székek határolják. Ide érkezik meg a karként működő, fehérre festett arcú, felettébb furcsa jelmezt viselő és számtalan nyelven megnyilvánuló csapat. A társulat úgy működik, mint egy véletlenül elejtett maroknyi üveggolyó: hangos, éles és megállíthatatlan. Harsányak még a némajátékban is és kegyetlenek a karikírozásban; holott Arisztophanész komédiái már alapvetően elemelnek a valóságtól, de a rendezésben az effajta színészi játék még inkább elidegenítő.

A történeteket “hahotákon” keresztül tolmácsolják a nézőknek, melyek mind egy-egy Arisztophanész dráma vázát mutatják föl (Madarak, Felhők, Lysistrate, Nőuralom, Béke). A rendező olyan részeket vagy jellemző alakokat, párosokat emel ki a drámák szövetéből, amely tanmeseként jól működtethetők az előadásban. A bravúrosan megírt és nyelvi leleménnyel alaposan nyakonöntött párbeszédek jól felismerhető alakokat rajzolnak elénk, a különbékét kötő polgártól kezdve a szexsztrájkra eskető athéni asszonyokon át az álruhába bújt szakállas nőkig, akik be akarnak férkőzni a férfiak uralta tanácsba. 

Fotó: Révész Róbert

Minden megidézett történet reflektál valamilyen módon a háborúra, az író-rendező Fábián Péter pedig feltölti azokat a közelmúlt és jelenkorunk aktuálpolitikai idézeteivel (“Boldog Karácsonyt kívánok!”, “Az apa férfi, az anya nő”), melynek köszönhetően újra megbizonyosodhatunk afelől, hogy egy politikai kabarét látunk a színpadon. Szinte minden mondatban kihallhatunk egy-egy jól időzített poént vagy jó arányérzékkel elhelyezett, olykor  elferdített idézetet a magyar nép zivataros századaiból. Szóba kerül a menekültkérdés, az öszödi beszéd és az óvodások átoperálása is, de annak, aki esetleg apolitikusan élt volna az elmúlt évtizedben, ott a Nép és a Demagóg jelenete, melyben láthatjuk a rendszerek ironikus egymásba fordulását és működési mechanizmusának arcpirító egyszerűségét. Ahhoz, hogy a Nép szolgái megkapják jussukat az élőlánc itt is kevés lesz.

Fotó: Révész Róbert

Arisztophanész egyetemes humora, a rendező és a társulat hozzáadott jelenkori szeme mellett még egy síkon nevettet a történet és számomra talán ez volt a legélvezetesebb: a színházi helyzetre való kreatív reflexió. Ahogyan Király Dániel megjelenik a színen, mint “váratlan fordulat”, vagy a Lysistrate előtt elhangzó színházi anekdota arról, mikor szokta egy társulat elővenni a darabot, a különböző halmazállapotú Übü-utalások vagy maga a zárójelenet aktusa, melyben a darab rendezője módszeresen lebontja a darab díszletét, a még játszó színészek alatt és száműzi őket Felhőkakukkvárba, sőt, később onnan is.

Egyedül a béke poharát hagyja a színen, melyet a darab elején szimbolikusan egy földkupac alá temetnek. Az eszköz tehát megvan a békekötéshez, már csak a cselekvők kellenek.

Fotó: Révész Róbert

Az Apertúra pedig igazán cselekvő társulat, a bemutató idején éppen betonozzák, glettelik és festik leendő színházi fészküket a Gólem Központban. A függetlenektől nem idegen, hogy saját kezükbe veszik a sorsukat és kreativitásuk mellett minden erejüket és idejüket a színháznak szentelik. Kívánom, hogy az új helyszín és az új fejezet csodaszép és eredményes legyen a társulat és a közönség számára is!

Apertúra – KV Társulat: Felhőkakukkvár

Játsszák: Gyöngy Zsuzsa, Király Dániel, Formán Bálint, Száger Zsuzsa, Urbanovits Krisztina

Író: Fábián Péter

Zene: Razvaljajeva Anasztázia

Produkciós vezető: Ternai Krisztina, Erdélyi Adrienn

Rendezőasszisztens: Kővári Szimonetta

Rendező: Fábián Péter

A cikk szerzője: Benczur Kata