Amerikai álom, orosz határ
Milyen történet lehet elég erős ahhoz, hogy még 130 év múltán is egy világszerte ismert, és szeretett alkotásként legyen jelen, megjárva az Oscar vörösszőnyegét, nagy sikerrel tarolva a Broadway színpadán? Mi kötheti össze az orosz, ukrán, amerikai és zsidó hagyományokat – ráadásul egy színpadon? Nem más, mint a Sólem Aléchem, az orosz író jiddis nyelven írt novellafüzérén alapuló musical, a Hegedűs a háztetőn!
A musical alkotói között megtalálható Joseph Stein, aki a frappáns szövegkönyvért felel, Jerry Bock, a fülbemászó dallamok szerzője, valamint Sheldon Harnick, a dalszövegíró. Jerome Robbins koreográfiái biztosították a produkció helyét a Broadway showbizniszében, de érdemes megjegyezni Norman Jewison nevét is, aki filmrendezőként jeleskedett a hírnév öregbítésében, ugyanis a tejesember sztorija egészen a megfilmesítés hegycsúcsáig is eljutott.
Már önmagában az megérdemelne egy külön írást, hogy miről is szól a Hegedűs a háztetőn, hiszen olyannyira komplex, hogy amint lehántunk róla egy réteget, már ott is van egy következő. Kiindulási pontunk a főhős, Tevje (Borovics Tamás) és családja élete, de általuk betekintést nyerhetünk abba a zárt közösségbe, melynek ők is részei. A közösség alapköve a féltve őrzött zsidó vallás, de legyen bármennyire is védett ez a közeg, mégis egy társadalom, egy birodalom részét képezi. Ez a birodalom pedig ellentmondást nem tűrő, ahogyan ezt szereplőink is megtapasztalják.
A 20. század elején játszódó cselekmény sava-borsa a szeretet, az elvárás, az elengedés és az összetartás kémiája, amit a hagyomány és a politika mozgat. Egy család életébe nyerhetünk betekintést, ahol a családfő, Tevje feje az öt lánya miatt fáj, különösen az eladósorban lévő három idősebb gyermeke (Csorba Kata, Sziládi Hajna, Ács Petra) adja fel a leckét szegény tejesembernek. Rajtuk keresztül ismerhetjük meg az évezredek óta tartó zsidó tradíciókat, melynek határait a három férjjelölt (Károlyi Krisztián/Szemenyi János, Krausz Gergő, Rédei Roland) feszegeti, mind más-más módon. Hiszen a hagyományok nélkül olyan ingatag lenne az élet, mint a hegedűs a háztetőn.
A családon belül dúló érzelmek mellett a lapokat mégis a történelem osztja, az anatevkai zsidó közösség is a pogromok célpontjává válik, a békés együttélésnek vége szakad, az orosz politika addig forgatja fel mindenki megszokott életét, amíg az utolsó hegedűs is le nem esik a háztetőről.
Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója vette kezébe a darab rendezését, a koreográfus pedig Hajdu Anita. Kettőjük munkájának tökéletes szimbiózisa adja a szegedi előadás esszenciáját. A teljes darab ritmusának egyensúlya makulátlan játékot játszik a szemkápráztató táncos jelenetek lendületével, és a színészek lebilincselő alakításával. Pontos, precíz, magával ragadó pillanatoknak lehetünk szem- na és fültanúi.
Hiszen ne feledkezzünk meg, hogy ebben oroszlánrésze van a klezmer muzsikával átitatott jól bevált Broadway-dallamoknak is, Hermann Szabolcs zenei vezető és a Szegedi Szimfonikus Zenekar vérpezsdítő tolmácsolásában. A klarinét és a harmónika, és természetesen a hegedű ismert ritmusokat üt a színház tánckarának lábai alá, akik rátermetten róják a zsidó és az orosz néptánc tradicionális lépteit.
Hihetetlen energiák szabadulnak fel a színpadon a tömegjeleneteknél, és nincs egy unalmas pillanat sem. Térben és dramaturgialag egyaránt mesterien ki van töltve a közel három órányi musical, ez egy igazi színházi összprodukció.
Azonban nem csupán figyelmünk, hanem a hangulatunk sem lankadhat egy percre sem. A megindító jelenetektől kezdve a legpezsgőbb táncos momentumokig mit sem érne a hangulat, ha nem lenne a színpadon egy többszintes faházikó. Minden szempontból jelentős mozgatórugója a díszlet és a fények játéka, a hatáskeltésnek. Varsányi Anna a díszlet- és jelmeztervezője ennek a mesebeli valóságnak, vagy inkább valóságos mesének. Ami kicsit illatozik az amerikai Broadwaytől, ugyanakkor véresen komolyan kell venni.
Mély és elgondolkodtató a szegedi Hegedűs a háztetőn. Aktualitása megkérdőjelezhetetlen a jelenlegi világpolitikai helyzet tekintetében, hiszen Anatevka lakosai elhagyni kényszerülnek hazájukat, és amit magukkal vihetnek addigi életükből elfér egy kétkerekes kocsin.
Mégis hol a határ? Legyen az akár fizikai, vagy hitből fakadó. Fodor Ákos gondolata jól illik a mű tanulságára is: “A hit lényege a határtalanság, a vallásé a határoltság.” Mégis van két dolog, ami évezredek óta mindent felül tud írni a világ körforgásában, a szeretet és a politika.
Fotók: Zsiros Aliz