A csengő / Rita

Donizetti a négyzeten

A csengő - Fotó: Zsiros Aliz

Február 16-án mutatták be a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában Gaetano Donizetti két egyfelvonásos vígoperáját, A csengőt és a Ritát. A teátrum művészeti tanácsának tagja, Tárnoki Márk állította színpadra a humorforrásban bővelkedő darabokat, amelyek igazi színházi csemegeként szolgálnak a nézők számára.

A csengő - Fotó: Zsiros Aliz

Szokás mondani, hogy az opera falsúlyos, grandiózus műfaj – ezért talán nem meglepő, hogy általában a Nagyszínház repertoárjában tudnak bemutatkozni ezek az előadások. Fontos azonban, hogy léteznek kisebb szereplőgárdát és intimebb teret igénylő művek is. A Kisszínház remek helyszínként szolgálhat ezek prezentálására, legutóbb a Dido és Aeneast, illetve a Négyhangú operát láthatta hasonló formában a szegedi közönség. Most ismét két egyfelvonásos kerül terítékre, melyekben számtalan közös vonást lehet felfedezni. Ott van példának okáért a szerelem és a házasság bonyodalmainak felvillantása, illetve a csodálatos, magával ragadó dallamvilág. Nem mehetünk el azonban a poénok erőteljes jelenléte mellett sem, a magyar fordításban hallható szövegek nagyban hozzájárulnak a nézőtér felőli kacaj megvalósulásában. Az eredetileg olasz nyelven írt szövegkönyveket Blum Tamás fordította le.

A csengő - Fotó: Csobán Fanni Edina

Az első felvonásban látható produkció kuriózumnak számít, hiszen Donizetti nem csupán a zenéjét szerezte, hanem ő készítette el a librettóját is (Mathieu-Barthélemy Troin, Léon-Lévy Burnswick és Victor Lhérie Az éjszakai csengő című vígjátéka alapján). A csengő egy lakodalomban játszódik, nemrég kelt egybe Serafina és Don Annibale. Kónya Krisztina és Ferenczy Orsolya Serafinája üde színfoltja az estnek, nem csupán hangjukkal varázsolják el a nézőket, színészi játékuk is kiváló. Szintén profi alakítást láthatunk a patikáriusként megjelenő Cseh Antal és Kőrösi András tolmácsolásában. Az esküvő után megjelenik Enrico is, az újdonsült feleség korábbi szeretője, aki el kívánja csábítani a hölgyet. Igen ám, de ez egyáltalán nem könnyű feladat, ezért őrületes tervet eszel ki: a nászéjszakán újabb és újabb karaktereknek álcázza magát, amellyel távol tudja tartani Don Annibale-t kedvesétől. Enrico szerepében Szélpál Szilveszter és Görbe Norbert villantja meg színészi eszköztárának széles skáláját, az amplitúdókban bővelkedő páratlan feladatot mindketten tökéletes magabiztossággal jelenítik meg a színpadon. A gyógyszerész segédjeként Büte László és Bónus Gábor szerez komikus pillanatokat, Serafina édesanyját pedig Vajda Júlia és Dobrotka Szilvia jeleníti meg.

A csengő - Fotó: Csobán Fanni Edina

A szünet után következik a Rita, amely igazi kamaraopera. Csupán három szereplő van színen, ebben rejlik talán nehézsége is – az énekesek ritkán lépnekle a deszkákról, mégis fenn kell tartaniuk a nézők figyelmét. A történet egy fogadóban játszódik, melynek tulajdonosnője Rita, aki férjét egy hajótörés következtében elvesztette. A férfi nem bánt jól vele, ütötte-verte, így az asszony elhatározza, hogy múltbéli frusztrációját új férjén, Beppén vezeti le. Ekkor tér vissza derült égből villámcsapásként Gasparo – kiderül, hogy nagyon is életben van, és egy gazdag özvegyet kíván feleségül venni. Rita két férfi között találja magát, akik szerelmi csatározás gyanánt azt próbálják eldönteni, hogy ki maradjon a nő mellett. Ezt mindketten próbálják elkerülni, mindent bevetnek az ügy érdekében. A fogadóshölgy szerepét Máthé Beáta és Fazekas-Varga Anna hozza kiváló precizitással, a házasságában elnyomott Beppét pedig Tötös Roland és Bagdi Zoltán alakítja. A visszatérő (ex)férj karakterét Szélpál Szilveszter és Réti Attila baritonok vázolják fel erőteljes ecsetvonásokkal.

Rita - Fotó: Zsiros Aliz

A produkciók főismérveként megállapítható, hogy a rendező törekedett az erőteljes színészvezetésre, ami elengedhetetlen a vígjátéki elemekben bővelkedő daraboknál. A modern környezetet illusztráló díszletet Slárku Anett tervezte. Szemet kápráztató látványvilágot nyújt, nem különben a Molnár Anna által megálmodott jelmezek. Említést érdemel, hogy a váltott szereposztás énekesei olykor eltérő kosztümben jelennek meg, ez biztosítja azt is, hogy az adott művész karakteréhez minél jobban illeszkedjen a viselt darab.

Rita - Fotó: Zsiros Aliz

A kiváló szórakozással kecsegtető darabok könnyed estét garantálnak a komolyzene kedvelőinek számára. Az operatagozat kiváló tagjainak előadásában megvalósuló produkciókat az évad végéig láthatják az érdeklődők a szegedi teátrumban.

A cikk szerzője: Bondor Ferenc
Fotók: Zsiros Aliz és Csobán Fanni Edina

Az ajtó

„Az ember nem tudja mindig, mikor követ el megbocsáthatatlant, de azért él benne valami gyanú, ha megtette.”

A 2024-es év első premierjét február 2-án tartják a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában, ekkor kerül színre Szabó Magda Az ajtó című regényének színpadi adaptációja. Az előadást a teátrum igazgatója, Barnák László állította színpadra, melyben feltűnnek a prózai tagozat legkiválóbb tagjai.

Szabó Magda a hazai irodalom megkerülhetetlen alakja, a Kossuth- és József Attila-díjas írónő művei mai napig vonzzák az olvasókat. Nem csoda, hiszen történetei kellő természetességgel és őszinteséggel mutatják be a lét útvesztőinek árnyalatait – legyen szó az Álarcosbálról, a Régimódi történetről, Az őzről vagy e sorok írójának kedvencéről, az Abigélről. Az ajtó 1987-ben jelent meg könyv formájában, azóta közel negyven nyelvre fordították le. Az önéletrajzi ihletésű írást 2012-ben meg is filmesítették, a Szabó István által rendezett adaptáció komoly nemzetközi sikereket ért el. Ezek alapján talán kockázatos vállalásnak tűnhet egy ilyen mű repertoárra tűzése, talán nem spoiler: a produkció megugorja az előzetes elvárásokat.

A sztori középpontjában egy írónő, Magda, valamint egy zárkózott és rejtély nő, Szeredás Emerenc áll. Az idős hölgy házvezetőnőként dolgozik az írónőnél. A két nő között különleges és összetett kapcsolat alakul ki, ahol az ajtó jelképesen megtestesíti az érzelmi és társadalmi korlátokat. A történet előrehaladtával fokozatosan tárulnak fel Emerenc múltjának és jelenének sötét titkai, miközben Magda próbálja megismerni és megérteni rejtélyes házvezetőnőjét. A Vörös Róbert által átdolgozott színmű mélyen átgondolt karakterábrázolással és szimbólumokkal boncolgatja az emberi kapcsolatok bonyolultságát és összetettségét.

A darabot gyakorlatilag két magabiztos színésznő tűpontos színpadi jelenléte és játéka hajtja előre. Emerenc szerepét Fekete Gizi ölti magára, aki Örkény Macskajátékában már játszott hasonló habitussal rendelkező karaktert, azonban ezúttal még erőteljesebb ívet tud bemutatni meggyőző játékával. Szilágyi Annamária szintén zseniális alakítást nyújt Magdaként. Kiemelendő, hogy szinte le sem jön a színpadról, mégis állandóan fenn tudja tartani a figyelmünket. Esetében is megfigyelhető az erős jellemfejlődés, melynek minden lehetőségét és tónusát megragadja a művésznő. Feltűnik továbbá Professzorként Borovics Tamás, valamint Szegezdi Róbert, Tánczos Adrienn, Csorba Kata, Gömöri Krisztián, Bánvölgyi Tamás és Rácz Tibor.

Barnák László nem csupán a színmű színpadra álmodásáért felelt, hanem egy sajnálatos betegség miatt az Alezredes karakterébe is be kellett ugrania az utolsó pillanatban. Ez azonban egyáltalán nem érződött az előadáson. Ritka, hogy már a főpróbahéten és a bemutatón egy ennyire összeállt, hibátlan rendezést lásson a néző. Remek térhasználat, impozáns fények, színészközpontú vezetés – ez mind hozzájárul a katartikus pillanatok előidézéséhez. Külön említést érdemelnek a vihar atmoszféráját megidéző jelenetek, valamint a különböző képek váltását gördülékenyen előidéző zenei betétek. Nem különben kiválóak a 20. századot megidéző jelmezek, melyeket Varsányi Anna tervezett.

A cselekmény intenzíven taglalja létünk alapvető kérdéseit: magunkhoz, embertársainkhoz, az élethez és halálhoz fűződő kapcsolatunkat, viszonyunkat. Szabó Magda kiváló precizitással alkotta meg a történetet, melynek pikantériáját az adja, hogy a befogadó mindkét főszereplővel azonosulni tud. Ez azért is érdekes, mert két teljesen eltérő habitusú, lelkületű és társadalmi háttérrel rendelkező nőről beszélünk, mégis szépen kidomborodik a karakterek saját igazsága. Ezt az igazságot pedig az ember boncolgatja magában, akár napokig töpreng a látottakon – ez egy teljes mértékben „hazavivős” történet.

Az ajtót máris hatalmas siker övezi, egy-egy kósza jegyhez csupán a szerencsések tudnak hozzájutni. Nem csoda, hogy a nézőtéren egy gombostűt sem lehet leejteni – méltó produkció született az egyik legismertebb hazai írónő kortalan történetéből.

A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Fotók: Csobán Fanni Edina