Oldalak

2024. 07. 31.

THEALTER - Árvácska – oratórikus játék bábbal

Egy állami zsoltárjai

Július 30-án a Thealter Fesztivál keretein belül látogatott el az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koprodukciójában létrejövő Árvácska című előadás. A lélekszorító történet hat művésznő tolmácsolásában elevenedett meg a Régi Zsinagóga színpadán.

Nyári meleg és kedd késő délutáni időpont. A kezdés előtti percekben felfokozott zsongás tölti be a teret, itt-ott szóba kerül az eredeti kisregényről szóló olvasmányélmény is. Móricz Zsigmond műve 1941-ben jelent meg, melyet az író örökbefogadott lánya, Erzsébet inspirált. A fiatal hölgy régebbi tapasztalatai adták a kiindulópontot, ehhez párosult Móricz mély érdeklődése a társadalmi kérdések és a hétköznapi sorsok iránt, melyek egyébként is gyakran adták írásainak táptalaját.


Fotó: thealterphoto2024

A közismert, szívbemarkoló cselekmény egy árva kislányról, Csöréről szól. Falusi nevelőszülők veszik gondozásba, ott azonban borzasztó körülmények között kell élnie. Az állami (ahogy ez sokszor elhangzik a színdarab folyamán is) gyereket éheztetik, dolgoztatják, verik, ruháit elveszik tőle. Büntetésképp parázzsal égetik kezecskéit, a szomszéd gazda pedig… Mondjuk úgy, megbecsteleníti. Noha semmi másra nem vágyik, csupán szeretetre, mindig és mindenki érzékelteti vele „súlyos” bűnét: árvaságát.


Fotó: thealterphoto2024

A nagyjából 75 perces komplex, mondhatni összművészeti produkció fő erénye, hogy képes nem csak összefoglalni, de érdemben át is adni az eredeti Móricz-mű zsigeri esszenciáját. Az eredeti regény csapásirányával ellentétben nem az író naturalista és társadalomkritikus szemléletének felhasználását választja, helyette a főbb motívumok szemléletes szimbolikus átadását tűzi ki céljául. Az alkotás zsoltárok szerinti felosztása itt is megmarad, azonban a monológok és dialógusok mellett népdalok és kórusművek is szerepeket kapnak.


Ezen a ponton érdemes megemlíteni a kiváló színészi alakításokat. Egy korábbi, szintén marosvásárhelyi színihallgatók által tolmácsolt Parasztopera-élményből kiindulva szinte borítékolható volt a katarzis. Ami meglepetésként hatott mégis, az az, hogy a színésznők profi bravúrral oldották meg a korántsem könnyű feladatot. Énekelniük kell (több szólamban!), különféle állati és emberi hangok, cselekvések hanghatásait kell imitálniuk, emellett pedig nem spórolható el a színészcentrikus rendezés kulcsfontosságú eleme, az erőteljes játék sem. Nehezíti a dolgot továbbá, hogy mindannyian (gyakran egyszerre) játsszák az összes szerepet is – felváltva hozzák hol Árvácskát, hol Dudásnét vagy éppen Kadarcsot. Bíró Eszter, Stekbauer-Hanzi Réka, Nagy Tímea, Tőrös Szilvia és Vén Evelin lehengerlő jelenlétét Simon Janka hegedűjátéka egészíti ki. Az élőben megszólaltatott, Pap Gábor által jegyzett zene remek atmoszférát teremt a produkciónak.


Fotó: thealterphoto2024

A darab rendezője és írója, Vidovszky György neve ismerősen csenghet a szegedi nézők számára – legutóbb a Kakukkfészek című színművet láthatta tőle a város közönsége a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában. Ezúttal sem okoz csalódást, csak kapkodjuk a fejünket, a jobbnál jobb színpadi megvalósítások mellett az erős színészvezetés is szembetűnő. Az alkotó nem először állítja színre a művet, az Árvácska már 2009-ben a budapesti Karinthy Színházban is látható volt.

Nem lehet elmenni szó nélkül a látvány mellett sem. A Mátravölgyi Ákos által tervezett tér páratlan módon nyújt lehetőséget a művésznők kiteljesedésében, a „díszlet” kreatív módon történő használata fokozza az adaptáció szimbolikus mivoltát.


Fotó: thealterphoto2024

Az Árvácska megrendítően mutatja be a kiszolgáltatottság poklának legmélyebb bugyrait, talán nem meglepő, hogy az érzelmekben gazdag előadás végén a taps sem hangzik fel rögtön. A néhány másodpercnyi sötét alatt szinte egyszerre akad el közel száz ember lélegzete. A tipikusan hazavivős cselekmény viszont sokkal tovább él bennünk, sajnos és szerencsére lelkünk egy darabját mi is ott hagyjuk a Zsinagóga épületében.


A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Fotók: thealterphoto2024

2024. 07. 29.

Szabadtéri szösszenetek VIII. - Rebecca

Jégmosoly és perzselő tűz

Nagy sikerrel mutatkozott be Lévay Szilveszter és Michael Kunze Rebecca című darabja a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Július utolsó, illetve augusztus első hétvégéjén öt előadással várják az érdeklődőket.


A szerzőpáros dallamaitól és szövegeitől nem először hangos a Dóm tér – az Elisabeth először a Budapesti Operettszínház, majd tavaly a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulatának tolmácsolásában volt látható a csillagtetős deszkákon. Azonban most igazi kuriózumról van szó, ugyanis hazánkban először látható szabadtéri színpadon a Rebecca. Különös vállalkozás, hiszen a színdarab zárt jelenetekkel teletűzdelt tulajdonsága alapvetően intim térre predesztinálja a megvalósítást, viszont néhány évvel ezelőtt Tecklenburg és Magdeburg városában már bebizonyították neves német alkotók, hogy a nem mindennapi történetet nagyszerűen meg lehet rendezni szabad ég alatt is.


A cselekmény Monte Carlóban kezdődik, ahol a fiatal és névtelen narrátor („Én”, azaz a későbbi új Mrs. de Winter) megismerkedik a gazdag özvegyemberrel, Maxim de Winterrel. Hamarosan összeházasodnak, az arisztokrata férfi pedig magával viszi új feleségét Angliába. Manderley-ben az új Mrs. de Winter azonban nehézségekkel küzd. Állandóan Rebeccához, Maxim elhunyt első feleségéhez hasonlítják, különösen Mrs. Danvers, a rideg és konok házvezetőnő. Mrs. Danvers még mindig Rebeccát tekinti igazi úrnőjének, ezért különböző eszközökkel manipulálja az új feleséget és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne érezze otthon magát a kastélyban. Ahogy a cselekmény kibontakozik, kiderül, hogy Rebecca halála nem baleset volt…



„Én” szerepében Gubik Petra mutatkozott be, aki páratlan színészi eszköztárával mutatja be a naiv lány karakterívét, férjét pedig Dolhai Attila kelti életre szintén fantasztikusan. A szereposztás egyik nagy meglepetése, hogy Mrs. Danvers figuráját két neves színésznő is megformálja. Janza Kata néhány évvel ezelőtt már bebizonyította az Operettszínházban, hogy a cselekmény antagonistájaként kiválóan megállja a helyét, Gallusz Nikolett pedig „új” beállóként egy finomabb és érzékenyebb házvezetőnőt közvetít játékával. Érdekesség továbbá, hogy mindketten Max testvérét, Beatrice-t is játsszák felváltva. Udvaros Dorottya zseniális érzékkel és elképesztő humorral testesíti meg az amerikai dámát, Mrs. Van Hoppert, Medveczky Balázs pedig Jack Fawellként mozgatja a szálakat a háttérben. Bálint Ádám az egyik legszerethetőbb karakter, Frank Crawley jelmezét ölti magára, míg Szaszák Zsolt Ben szerepében brillírozik. A színen feltűnik továbbá többek között Barnák László, Gömöri Krisztián, Borovics Tamás és Károlyi Krisztián.



Béres Attila nem először állítja színpadra a darabot, azonban a Dóm téren új és formabontó köntösben jelenik meg a Manderley-ház asszonyának története. Kiemelendő, hogy a miskolci színházigazgató a világítástervezője is a musicalnek. Az impozáns jelmezek Velich Rita munkáját dicsérik, a grandiózus díszletekért Horesnyi Balázs felelt. Az egész teret betöltő, látványos koreográfiákat Tihanyi Ákos tervezte, az előadás karmestere és zenei vezetője pedig Bolba Tamás. A hatalmas LED-falakon megjelenő, a cselekmény atmoszféráját alátámasztó animációkat Madarász Madár János készítette. Talán ki lehet jelenteni, hogy ritkán látni hazánkban ekkora horderejű látványvilágot.




A romantikus thriller az identitás és a múlt hatásainak témáját járja körül. A főszereplőnek meg kell találnia saját helyét egy olyan világban, ahol mindent áthat egy elhunyt nő emléke (és szelleme). A történet arra ösztönöz minket, hogy szembenézzünk saját múltunkkal, félelmeinkkel és hogy felismerjük: a jelenben is van lehetőségünk újrakezdeni és megtalálni a saját boldogságunkat.



Noha, szinte minden hely elkelt a maradék előadásokra, érdemes nyitott szemmel járni – néhány kósza jegyet még felfedezhetnek az érdeklődők. A Rebecca hiánypótló előadás a hazai palettán, bízunk benne, hogy jövőre ismét színre kerül a Dóm előtt felállított színpadon.


A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Fotók: Zsiros Aliz

2024. 07. 16.

Szabadtéri szösszenetek VII. - Válaszfalak

Újratervezés


Múlt hétvégén, július 12-én és július 13-án újabb vendégjátéknak lehettek tanúi az érdeklődők az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Ezúttal az Orlai Produkció Válaszfalak című előadása került terítékre, mely páratlan szereposztásban mutatkozott be az Erzsébet-liget fái alatt.



Bess Wohl amerikai írónő Tony-díjra jelölt darabja viszonylag friss szerzeménynek számít, 2020-ban mutatták be először New Yorkban. Hazánkban 2021 októberétől látható, melyet (a tájelőadásokon kívül) a Produkció egyik törzshelyén, a Belvárosi Színházban tekinthetnek meg a nézők.



A történet roppant egyszerű, ám annál meglepőbb felütéssel kezdődik. Egy átlagos reggeli közben Bill és Nancy ötvenévnyi házasság után elhatározza, hogy elválnak. Míg a hölgy felszabadultnak érzi magát, addig férje kissé nyugtalannak tűnik, felnőtt fiaik, Brian és Ben viszont nem veszik ezt túl jól. Noha a „gyerekek” megpróbálnak békét teremteni a felek között, minden megkérdőjeleződik bennük, amit eddig szüleikről tudni véltek.



A produkció fő vonzerejeként mindenképp a szereplőgárdát érdemes kiemelni. Az idős házaspárt a magyar színházi élet két nagyágyúja, Kern András és Hernádi Judit alakítja. A köztük lévő átütő kémia az előadás első percétől a tapsrend legvégéig tűpontosan megfigyelhető. A páros idősebb fiát Pataki Ferenc játssza, míg pszichológus feleségét Grisnik Petra kelti életre. Dékány Barnabás szerethető drámatanárt jelenít meg a fiatalabb fiútestvérként, Rohonyi Barnabás pedig szintén az előadás egyik üde színfoltja. A második felvonás elején feltűnik Peremartoni Krisztina is, aki Bill és Nancy összetűzésének egyik legjelentősebb gyújtópontja.



A hazai ősbemutatót a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, Szabó Máté állította színpadra. Remek térhasználat és színészközpontú játékmód jellemzi a különleges témájú művet. A díszletért Cziegler Balázs felelt, míg a jelmezek Füzér Anni munkáját dicsérik. A szövegkönyvet Zöldi Gergely ültette át magyar nyelvre.



A Válaszfalak nem szokványos vígjáték, hiszen olyan témákat boncolgat, melyek kortól és családi helyzettől függetlenül bárkit megérinthetnek. Szívszorító történet egy házasságról, a családról, az őszinteség és a szeretet fontosságáról.



A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Fotók: Zsiros Aliz

2024. 07. 10.

Szabadtéri szösszenetek VI. - Ezeregy éjszaka 2.0

Régi mese, új köntös

Idén visszatért újabb hat estére a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik legnagyobb közönségsikere, az Ezeregy éjszaka című world-musical. A Monori András, Geszti Péter és Tasnádi István szerzőtrió által jegyzett darabot a tavalyi ősbemutató után (ismét) nagy várakozás előzte meg.


Impozáns díszlet, szemet kápráztató jelmezek, kiváló szereposztás, fülbemászó dallamok, szellemes szövegek és tűpontos rendezés. Néhány színészi ambícióval rendelkező kecskéről nem is beszélve. Ámulatba ejt kicsiket és nagyokat egyaránt – hol komikus pillanatokkal, hol szívfacsaró drámával kápráztatja el a nézőt. Hol húzódik a határ mese és valóság között? Egyáltalán létezik határ?


A tavalyi szereplőgárda tért vissza a Dóm téren felállított színpadra. Sahriár királyt Bányai Kelemen Barna alakítja, a történetet mesélő Seherezádét pedig Trokán Nóra. Kettejük párosa fantasztikusan működik, szinte kézzelfogható a művészek közötti kémia. Az est egyik legerősebb játékát ismét Márkus Luca hozza, aki alapvetően prózai feladatokat szokott kapni a Vígszínház társulati tagjaként, Ali(da) szerepében azonban csodálatos énektudásáról is számot ad. Tasnádi Bence remek karakterívet vázol fel a fiatal Harún hercegként. Az előadás antagonistái, Bori Réka és Stohl András pedig „táncba hívja a végtelent”.


Mészáros Máté két karakterben is tündököl a történet folyamán. Teljesen eltérő (tejföl)szerepekről van szó, azonban eunuchként és Dzsinnként egyaránt lubickol. A zömében operaénekesi feladatokat ellátó Kőrösi András remekül helytáll ebben a musicalben is – Maszrúrként az első felvonás folyamán tartja rettegésben a közel-keleti hölgyeket, a második felvonásban pedig Ifritként terelgeti a fiatal szerelmesek útját. További szerepekben Tamási Zoltán, Behumi Dóri, Váczi Eszter, Kárász Zénó, Szívós László és Rédei Roland láthatóak.


Noha felnőtt szemmel a fikciós elemekkel teletűzdelt mesék biztonságot jelenthetnek számunkra, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy ezek a történetek remek példázat-funkciót is ellátnak. Meglehet, nem futunk össze gyakran a valóságban dzsinnekkel és emberfejeket termő fákkal, azonban hétköznapi csodák igenis léteznek. Mindenhol ott van a varázslat, csupán nyitott szemmel kell járjunk.

„Egy varázslat győz le seregeket
Egy varázs, csak egy: a szereteted
Mind felett ez győz, ereje veled
Egy varázs, csak egy: a szereteted”

Szöveg: Bondor Ferenc
Fotók: Csobán Fanni Edina

2024. 07. 04.

Szabadtéri szösszenetek V. - Margaret Island koncert

Zabolátlan – Margaret Island x Szegedi Szabadtéri Játékok


A Margaret Island Budapest Parkot idéző koncertjével kezdtük a júliust az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. 


A zenekar idén ünnepli 10. születésnapját, így a koncertre egy kis nosztalgiázás is kijutott abból az időből, amikor még “a kanapén örömzenéltek”, illetve felcsendültek ritkán játszott dalok, mint például az Éjszaka, és a szinte már klasszikussá érett Hóvirág és Nem voltál jó. Utóbbiba természetesen a közönség is beszállt, hiszen melyik Margaret-rajongó ne ismerné a zenekar első magyarul írt dalát. A három fiatal ugyanis eredetileg angol nyelven kezdte, és “távoli mentoruk”, Bródy János biztatására folytatták magyarul (a Nem voltál jó dalszövegét is ő jegyzi). 



A Margaret Island tíz év alatt rengeteg műfajban kipróbálta magát, és ezekkel bátran játszanak is: a szegedi koncerten is keveredett jazz, blues, népzene, fingerstyle, és a rockosabb elemek.


Az alapító tagok (Lábas Viki, Törőcsik Kristóf, Füstös Bálint) mellett Sárkány Bertalan, Verók Tamás, Kaszás Péter és Bejan Norbert erősítették a csapatot, nem beszélve a lelkes roadie-król, akik a széles zenei palettához illő változatos hangszereket cserélgettek mosolyogva a zenészek kezében, illetve a technikusokról, akiknek szintén nem csekély munka jutott osztályrészül a változatos fényeffekteknek köszönhetően.


Végül pedig mindenképpen fontos szót ejtenünk Lábas Viki színpadi jelenlétéről: mezítlábas, laza nyargalása azt a benyomást kelti, hogy rajtakaptuk, miközben a saját nappalijában egyedül ropja, nem törődve azzal, hogy ezt ki látja, vagy mit gondol róla. Ezzel egyidőben minden belépése pontos, minden hangja tiszta, és a zenekarral olyan finoman figyelnek egymás rezdüléseire, hogy az maga a varázslat. 

A varázslat pedig egy hónap múlva folytatódhat tovább, az együttes ugyanis augusztus végén visszatér Szegedre, hogy a SZIN-en folytassák az örömzenét.

A cikk szerzője: Szabó Anna

Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert

2024. 07. 02.

Szabadtéri szösszenetek IV. - Az Őrült Nők Ketrece

Űzött őrület


Június 28-án és 29-án tekinthette meg a szegedi közönség a Jean Poiret színdarabja alapján készült, Jerry Herman és Harvey Fierstein nevével fémjelzett Az Őrült Nők Ketrece című előadást. A darabot a Kultúrbrigád alkotógárdája álmodta színre az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Noha néhány évvel ezelőtt már látható volt a dél-alföldi városban, azonban ismét hatalmas érdeklődés övezte a produkciót, hiszen mindkét estére rekordidő alatt kelt el az összes jegy.

Az eredeti prózai mű gyorsan népszerűvé vált az ősbemutatót követően Franciaországban, köszönhetően humorának, karaktereinek és az általuk megjelenített fontos társadalmi témáknak. Az első filmadaptáció 1978-ban készült el a színdarab alapján, amelyet Édouard Molinaro rendezett. A film szintén nagy sikert aratott, így nem is volt kérdés, hogy a történetet musical formájában is feldolgozzák. A premiert végül 1983-ban tarották a Broadwayn, azóta tart Az Őrült Nők ketrece világhódító körútja. Magyarországon először 1991-ben a Fővárosi Operettszínházban volt látható, hatalmas színészlegendák (Haumann Péter, Felföldi Anikó, Lehoczky Zsuzsa, Csere László) tolmácsolásában. Ezt követően több vidéki teátrumban is bemutatták, 2014-ben pedig új köntöst kapott a mű Alföldi Róbert rendezésében, mely azóta is a Kultúrbrigád repertoárjának alapköve.

Az Őrült Nők ketrece Saint-Tropez-ban, egy híres drag klubban játszódik, amelyet Georges vezet. A szórakozóhelyen élettársa, Albin (művésznevén Zaza), a fő attrakció. A fő konfliktust az adja, hogy Georges fia, Jean-Michel, bejelenti, hogy eljegyezte egy konzervatív politikus lányát. Anne szülei meglátogatják őket, Jean-Michel pedig arra kéri édesapját, hogy rejtsék el Albin személyiségét. Albin először megsértődik, de végül beleegyezik, hogy segítsen a fiatal szerelmeseknek.

A világhírű musical páratlan szereposztásban mutatkozott be Újszegeden. A mulatótulajdonos alakját Hevér Gábor ölti magára, míg társát szintén egy nagyágyú, Stohl András kelti életre. Kettejük dinamikus és összeszokott párosa hajtja előre a történetet, hátukon viszik a produkciót majd’ három és fél órán keresztül. Hihetetlenül nehéz feladat, de ez egyik művészen sem tud kifogni. A fiatal szerelmes pár tagjait Kovács Máté és Fodor Boglárka formálják meg, üde színfoltjai az előadásnak. A leendő örömanya szerepét Söptei Andrea kapta, míg az erősen szélsőjobboldali nézeteket valló államférfi karakterét Marton Róbert erős színészi játékkal prezentálja. Nem mehetünk el szó nélkül Fehér Tibor mellett sem, aki az egyik legnagyobb tejfölszerepet alakítja, a cserfes Jacobot. Energikus és humorbombákkal teletűzdelt karakterábrázolása felhőtlen perceket szerez a nézők számára. Nem különben Parti Nóra a közeli étterem tulajdonosaként és Nyomárkay Zsigmond a klub mindeneseként.


Nyári kánikulában és tikkasztó melegben zajlik a produkció az Erzsébet-liget fái alatt, mégis ösztönös hidegrázás fogja el az embert. Potyognak a könnyek – hol a nevetéstől, hol a sírástól. Alföldi remek érzékkel álmodta színre a különleges történetet. Megtalálható benne minden, amit a néző egy jó előadásban keres. Egyrészt nagyon kompakt, dinamikus és lendületéből nem vesztő produkcióról van szó, másrészt igazi érzelmi hullámvasút az, amire befizet a publikum. Stohl például a címadó dalt többször is megszakítja legnagyobb drag queenekre emlékeztető one man showjával, csípős és áthallásos fricskáját egyenes imádja a közönség. A rekeszizmok megdolgozása után pedig rögtön egy szívfacsaró monológ csapja képen az embert. Elég csupán néhány mondat ahhoz, hogy 1200 néző hangos nevetése páratlan gyorsasággal váltson át síri csöndbe.

A Kultúrbrigád alkotógárdája eddigi „törzshelyén” nem tudja tovább játszani a tíz éve futó darabot és teljes repertoárjukat, a független és progresszív színházi vonalat képviselő független társulat nem képes fenntartani önmagát a Margit körúti Átriumban. Annak ellenére, hogy páratlan összefogás és gyűjtés indult a színházlátogatók részéről, a pénzügyi nehézségek és a támogatások hiánya végül felőrölték a vezetőket. A hazai kulturális élet hatalmas vesztesége lenne, ha júliust követően nem kerülne színre sehol hazánkban ez a különleges mű.


Sok mindenről szól ma Az Őrült Nők Ketrece. Az elfogadásról, a szeretetről, a családról. Lélekfacsaró dolog belegondolni, hogy Magyarországon ennek a produkciónak ennyire aktuálisnak kell lennie. Éppen emiatt azonban ritka kincsnek is tekinthető ez az előadás. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a hazai társulatok közül hányan mernének bevállalni egy ehhez hasonló, formabontó színdarabot és rendezést. Szól olyan dolgokról, amelyekről ma még lehet beszélni, holnap talán már nem. De legfőképp talán azt hangsúlyozza, hogy nem bűn embernek lenni.

A szegedi közönség hosszú vastapssal köszönte meg a művészek és a stáb munkáját, a kijáratot elhagyva pedig gyakorlatilag minden pár és kisebb csoport felől a pozitív élmények őszinte diskurzusa töltötte meg a ligetet. Kell-e ennél jobb visszacsatolás?

Szöveg: Bondor Ferenc
Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert

2024. 07. 01.

Szabadtéri szösszenetek III. – Dixieland Gála

Tiszta ‘30-as évek – csempéssztorik és jazz a Szabadtérin

A nyirkos nyáresti idő ellenére tüzes dallamok csendültek fel szerda este a Ligetben, az Újszegedi Színpad adott ugyanis otthont a Dixieland Gálának, ahol a magyar (és egyben európai) dixie-zene krémje gyűlt össze zenélni – no meg nosztalgiázni kicsit a régi idők klubjairól, a disszidált ismerősökkel való összefutásról Párizsban, és arról, ki viselte az énekesiskolában a nadrágot. Mert a fellépő zenészek nem csupán elképesztő tehetségek mindannyian, hanem szemmel láthatólag közeli barátok is.


Az estet Dr. Molnár Gyula, a Molnár Dixieland Band vezetője hívta életre, és valóban, a gála minden percét áthatotta az ő személyes varázsa. A sűrű program közepette is szakított időt arra, hogy minden fellépőhöz szóljon egy jó szót, elmeséljen egy érdekes közös történetet.


Az estét a Benkó Dixieland Band, a legrégebbi magyar dzsesszegyüttes kezdte. A töretlen népszerűségnek örvendő zenekart 1957-ben alapította az azóta már elhunyt Benkó Sándor. Az a majd’ 70 év alatt kiforrott, megfontolt elegancia, amelyet ők képviselnek, egy letűnt és csodálatosan csillogó kort idéz.  


Őket a Hot Jazz Band követte, akiket a filmzenéket és ismert dallamokat a ‘30-as évek köntösébe öltöztető stílusuk tett igazán ismertté. A már védjegyükké vált hangzások itt is hatalmas sikert arattak a közönség soraiban. 

De azok tették igazán jól, akik a kissé hosszúra nyúlt első felvonást követően is a helyükön maradtak. A sort ugyanis a házigazda, a Molnár Dixieland Band zárta, akik a legfergetegesebb örömzenével kápráztatták el a közönséget. Falusi Mariann azt a kulisszatitkot is megosztotta a közönséggel, hogy ő akkor érzi igazán otthon magát, ha velük zenélhet. 


A három zenekart ugyanis két szólista, Falusi Mariann és Gájer Bálint is elkísérte Szegedre, zenekaronként egy-egy dal erejéig. Mondhatni ők voltak a hab a tortán. 

Igazi ízorgia volt ugyanis ez az este mindenkinek, aki egy icipicit szeretné a ‘30-as évek francia Riviéráján érezni magát, ahol lágyan szól a trombita, hideg a koktél, és a tücskök-kabócák hangja mellett lehet egy jót táncolni a langyos éjszakában. 


Szöveg: Szabó Anna
Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert