Maffia sztepp
Mindig felüdülés egy kuriózummal találkozni a Szegedi Nemzeti Színház műsorában; valami olyannal, ami más, mint a többi előadás. Ilyen volt a Peron-swing is 2022-ben, ami a Szegedi Nemzeti Színház Táckarának önálló produkciója volt, most pedig a Gengszterek táncjátékkal rukoltak elő, amivel az ígéreteknek híven tényleg emelték a tétet.
De miért is tűnik ki ez a darab?
A Gengszterek ízig-vérig saját alkotása a teátrumnak, a rendező-koreográfus Hajdu Anita, aki a tánckar vezetője is, a zeneszerző Károlyi Krisztián sokáig a társulat tagja volt, valamint a Teát Rummal, a színház zenekarának tagja, míg Czene Zoltán író-dramaturg, évek óta részese a társulat munkájának rendezőasszisztensként. Hármójuk tudását, szakértelmét, és kreativitását összeadva született meg a mű.
Történetünk szerint az 1920-as évek Chicagójában járunk, ahol rendőrök csapnak össze a maffiabandával, miközben egyes szereplők között szerelmi szálak szövődnek az események forgatagában. A három alkotó hibátlanra csiszolta össze a három különböző folyamatot, a rendezés páratlanul kiemeli a zenét és a dramaturgiát, valamint alátámasztja és felemeli azokat. A komponensek összekovácsolt egysége vitathatatlan, egy pillanatra sem esnek ki a kölcsönös adok-kapokból. Már önmagában lebilincselő az összhang, ami jellemzi a darabot, és a táncművészekre még csak most térünk rá.
A tánckar korábbi előadásához képest, ez egy nagyobb volumenű produkció önálló szereplőkkel, mellékszálakkal. Így a darab komoly színészi munkát is igényelt a tánckar tagjaitól. Fülöp Ádám, a szigorú maffiavezér és ellentmondást nem tűrő apa határozott kiállással van jelen végig. Szöges ellentéte a csetlő-botló, esetlen rendőrfőnöknek, akit Baranyai Krisztián hoz hitelesen. Megtört menyasszonyát Jónás Dzsenifer Éva alakítja, tiszta kecsességgel, aki egyben a Don szárnyaszegett lánya is. Testvére, Bolla Bence és anyja, László Lívia eltökélt családösszetartót játszanak odaadóan. Természetesen, ahogy minden történetből, innen sem hiányozhatnak a segítők: a Madame, Szincsák Patrícia és a táncosnő Stefanik Kata, akik nem egyszer zavarják fel az állóvizet. Végül és nem utolsó sorban pedig Opavszki Máté, akit a maffiavezér jobbkezeként ismerhetünk meg, de gyorsan átváltozik nyughatatlan hősszerelmessé, elindítva a cselekmény legjavát. A táncosok színészt megvető bátorsággal vetik magukat a karakterekbe, és illuzionista módjára maradnak a szerepben az utolsó pillanatig.
Fontos még megemlíteni Borovics Tamás és Csorba Kata munkáját, hiszen néhány fontos dramaturgiai ponton ők narrálják a színpadon látottakat. A díszlet sokszínű és beszédes, Szabó Gábor álmodta így meg. Fontos része a színpadképnek a fény is, Stadler Ferenc a hangulatfelelős a világítás játékával. Papp Janó pedig a jelmezek tervezője, korhű, vérbeli krimit idéző kosztümöket kreált.
A könnyed kikapcsolódást nyújtó darab egy kortárs Rómeó és Júlia történet bravúros húzásokkal és vérpezsdítő ritmusokkal, melyek mellett nehéz nyugodtan ülve maradni.
A cikk szerzője: Faragó Vivien
Fotók: Csobán Fanni Edina