Oldalak

2024. 07. 29.

Szabadtéri szösszenetek VIII. - Rebecca

Jégmosoly és perzselő tűz

Nagy sikerrel mutatkozott be Lévay Szilveszter és Michael Kunze Rebecca című darabja a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Július utolsó, illetve augusztus első hétvégéjén öt előadással várják az érdeklődőket.


A szerzőpáros dallamaitól és szövegeitől nem először hangos a Dóm tér – az Elisabeth először a Budapesti Operettszínház, majd tavaly a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulatának tolmácsolásában volt látható a csillagtetős deszkákon. Azonban most igazi kuriózumról van szó, ugyanis hazánkban először látható szabadtéri színpadon a Rebecca. Különös vállalkozás, hiszen a színdarab zárt jelenetekkel teletűzdelt tulajdonsága alapvetően intim térre predesztinálja a megvalósítást, viszont néhány évvel ezelőtt Tecklenburg és Magdeburg városában már bebizonyították neves német alkotók, hogy a nem mindennapi történetet nagyszerűen meg lehet rendezni szabad ég alatt is.


A cselekmény Monte Carlóban kezdődik, ahol a fiatal és névtelen narrátor („Én”, azaz a későbbi új Mrs. de Winter) megismerkedik a gazdag özvegyemberrel, Maxim de Winterrel. Hamarosan összeházasodnak, az arisztokrata férfi pedig magával viszi új feleségét Angliába. Manderley-ben az új Mrs. de Winter azonban nehézségekkel küzd. Állandóan Rebeccához, Maxim elhunyt első feleségéhez hasonlítják, különösen Mrs. Danvers, a rideg és konok házvezetőnő. Mrs. Danvers még mindig Rebeccát tekinti igazi úrnőjének, ezért különböző eszközökkel manipulálja az új feleséget és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne érezze otthon magát a kastélyban. Ahogy a cselekmény kibontakozik, kiderül, hogy Rebecca halála nem baleset volt…



„Én” szerepében Gubik Petra mutatkozott be, aki páratlan színészi eszköztárával mutatja be a naiv lány karakterívét, férjét pedig Dolhai Attila kelti életre szintén fantasztikusan. A szereposztás egyik nagy meglepetése, hogy Mrs. Danvers figuráját két neves színésznő is megformálja. Janza Kata néhány évvel ezelőtt már bebizonyította az Operettszínházban, hogy a cselekmény antagonistájaként kiválóan megállja a helyét, Gallusz Nikolett pedig „új” beállóként egy finomabb és érzékenyebb házvezetőnőt közvetít játékával. Érdekesség továbbá, hogy mindketten Max testvérét, Beatrice-t is játsszák felváltva. Udvaros Dorottya zseniális érzékkel és elképesztő humorral testesíti meg az amerikai dámát, Mrs. Van Hoppert, Medveczky Balázs pedig Jack Fawellként mozgatja a szálakat a háttérben. Bálint Ádám az egyik legszerethetőbb karakter, Frank Crawley jelmezét ölti magára, míg Szaszák Zsolt Ben szerepében brillírozik. A színen feltűnik továbbá többek között Barnák László, Gömöri Krisztián, Borovics Tamás és Károlyi Krisztián.



Béres Attila nem először állítja színpadra a darabot, azonban a Dóm téren új és formabontó köntösben jelenik meg a Manderley-ház asszonyának története. Kiemelendő, hogy a miskolci színházigazgató a világítástervezője is a musicalnek. Az impozáns jelmezek Velich Rita munkáját dicsérik, a grandiózus díszletekért Horesnyi Balázs felelt. Az egész teret betöltő, látványos koreográfiákat Tihanyi Ákos tervezte, az előadás karmestere és zenei vezetője pedig Bolba Tamás. A hatalmas LED-falakon megjelenő, a cselekmény atmoszféráját alátámasztó animációkat Madarász Madár János készítette. Talán ki lehet jelenteni, hogy ritkán látni hazánkban ekkora horderejű látványvilágot.




A romantikus thriller az identitás és a múlt hatásainak témáját járja körül. A főszereplőnek meg kell találnia saját helyét egy olyan világban, ahol mindent áthat egy elhunyt nő emléke (és szelleme). A történet arra ösztönöz minket, hogy szembenézzünk saját múltunkkal, félelmeinkkel és hogy felismerjük: a jelenben is van lehetőségünk újrakezdeni és megtalálni a saját boldogságunkat.



Noha, szinte minden hely elkelt a maradék előadásokra, érdemes nyitott szemmel járni – néhány kósza jegyet még felfedezhetnek az érdeklődők. A Rebecca hiánypótló előadás a hazai palettán, bízunk benne, hogy jövőre ismét színre kerül a Dóm előtt felállított színpadon.


A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Fotók: Zsiros Aliz