Egy állami zsoltárjai
 |
| Fotó: thealterphoto2024 |
A közismert, szívbemarkoló cselekmény egy árva kislányról, Csöréről szól. Falusi nevelőszülők veszik gondozásba, ott azonban borzasztó körülmények között kell élnie. Az állami (ahogy ez sokszor elhangzik a színdarab folyamán is) gyereket éheztetik, dolgoztatják, verik, ruháit elveszik tőle. Büntetésképp parázzsal égetik kezecskéit, a szomszéd gazda pedig… Mondjuk úgy, megbecsteleníti. Noha semmi másra nem vágyik, csupán szeretetre, mindig és mindenki érzékelteti vele „súlyos” bűnét: árvaságát.
 |
| Fotó: thealterphoto2024 |
A nagyjából 75 perces komplex, mondhatni összművészeti produkció fő erénye, hogy képes nem csak összefoglalni, de érdemben át is adni az eredeti Móricz-mű zsigeri esszenciáját. Az eredeti regény csapásirányával ellentétben nem az író naturalista és társadalomkritikus szemléletének felhasználását választja, helyette a főbb motívumok szemléletes szimbolikus átadását tűzi ki céljául. Az alkotás zsoltárok szerinti felosztása itt is megmarad, azonban a monológok és dialógusok mellett népdalok és kórusművek is szerepeket kapnak.
Ezen a ponton érdemes megemlíteni a kiváló színészi alakításokat. Egy korábbi, szintén marosvásárhelyi színihallgatók által tolmácsolt Parasztopera-élményből kiindulva szinte borítékolható volt a katarzis. Ami meglepetésként hatott mégis, az az, hogy a színésznők profi bravúrral oldották meg a korántsem könnyű feladatot. Énekelniük kell (több szólamban!), különféle állati és emberi hangok, cselekvések hanghatásait kell imitálniuk, emellett pedig nem spórolható el a színészcentrikus rendezés kulcsfontosságú eleme, az erőteljes játék sem. Nehezíti a dolgot továbbá, hogy mindannyian (gyakran egyszerre) játsszák az összes szerepet is – felváltva hozzák hol Árvácskát, hol Dudásnét vagy éppen Kadarcsot. Bíró Eszter, Stekbauer-Hanzi Réka, Nagy Tímea, Tőrös Szilvia és Vén Evelin lehengerlő jelenlétét Simon Janka hegedűjátéka egészíti ki. Az élőben megszólaltatott, Pap Gábor által jegyzett zene remek atmoszférát teremt a produkciónak.
 |
| Fotó: thealterphoto2024 |
A darab rendezője és írója, Vidovszky György neve ismerősen csenghet a szegedi nézők számára – legutóbb a Kakukkfészek című színművet láthatta tőle a város közönsége a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában. Ezúttal sem okoz csalódást, csak kapkodjuk a fejünket, a jobbnál jobb színpadi megvalósítások mellett az erős színészvezetés is szembetűnő. Az alkotó nem először állítja színre a művet, az Árvácska már 2009-ben a budapesti Karinthy Színházban is látható volt.
Nem lehet elmenni szó nélkül a látvány mellett sem. A Mátravölgyi Ákos által tervezett tér páratlan módon nyújt lehetőséget a művésznők kiteljesedésében, a „díszlet” kreatív módon történő használata fokozza az adaptáció szimbolikus mivoltát.
 |
| Fotó: thealterphoto2024 |
Az Árvácska megrendítően mutatja be a kiszolgáltatottság poklának legmélyebb bugyrait, talán nem meglepő, hogy az érzelmekben gazdag előadás végén a taps sem hangzik fel rögtön. A néhány másodpercnyi sötét alatt szinte egyszerre akad el közel száz ember lélegzete. A tipikusan hazavivős cselekmény viszont sokkal tovább él bennünk, sajnos és szerencsére lelkünk egy darabját mi is ott hagyjuk a Zsinagóga épületében.
A cikk szerzője: Bondor Ferenc