THEALTER- 3.nap - Rebellisek - Csend-etűdök

Forradalmi hangulat és szamurájtörténet 

Tavasszal bejelentette megszűnését a K2 Színház. Független társulatként, produkcióról produkcióra élve, tökéletesen reprezentálta a kőszínházi struktúrán kívül létező függetlenek helyzetét hazánkban. Jelentős előadások születtek, maroknyi fiatal tehetséggel és igazi műhelymunka érződött munkáikat látván. A THEALTER-nek visszatérő vendégei voltak, így egyik utolsó előadásukat, a Rebelliseket a szegedi közönség is láthatta.

Sophie Scholl történetének epizódjait fűzték össze saját, belső szakmai forrongásuk stációival. Mintha két előadás lenne összegyúrva; a náci rezsim belső ellenállójaként kivégzett Scholl-testvérek történetének brutális vége vajon összecseng a fiatal, pályakezdő színészek dilemmáit, harcait bemutató, szárnyait bontogató titkos mozgalom létrejöttével? 

Még a zsinagóga kertjében várakozva megkapjuk a röplapokat, amiért Sophie Schollnak és bátyjának bűnhődnie kell; a nézőtérre belépve el is kezdődik a kihallgatás, mely során az egyetemen megtalált röplapok terjesztésével vádolják a lányt, aki szerfelett higgadt próbál maradni, de látjuk fel-feltörni benne a rettegést. Ha bebizonyítják, a büntetés: halál.
Az előadás másik dimenziójában a színészek önmagukat alakítják, a saját neveiket használva mutatnak be dialógusokat saját (vagy generációjukat érintő) kálváriájukból. A közönség, a publikum, a nagyérdemű természetesen mindig a csillogást látja, a sikert, valaminek a végeredményét. Azonban az addig vezető út - kezdve a színészképzés helyzetével - nem csak akadályokkal, de aknákkal teli. 

Fotó: Szakács Ferenc

A színészek a nézőtér öt pontján, elszórtan foglalnak helyet és csakhamar a közönséget is bevonják ebbe a kötetlen beszélgetésbe. A színészképzés hiányosságaival kezdve, a kinevezések kétes szakmai indokoltságán, az elmaradó készségfejlesztő órákon és a szakmai tanterv álígéretéig minden problémát kibeszélnek. Megmutatják, hogy a vezetés milyen álkérdésekkel bagatellizálta el jogos törekvésüket arra vonatkozóan, hogy az ígért képzés megvalósuljon. De nem állnak meg a ‘technikai’ hiányosságok mellett: rámutatnak olyan belső és kibeszéletlen problémákra is, melyek már morális kérdések. 

Fotó: Szakács Ferenc

A sajtóban is hangot kapó, a Kaposvári Egyetemen történt oktató-elbocsátások és szakmai értelemben magukra maradó évfolyamok valamint az SZFE-n lezajlott területfoglalás az eredménye egy olyan belső feszültségnek, amit a színészhallgatók megéltek. Az érezhetően improvizatív módszerrel készült előadás megmutatja ennek a kívül csillogónak látszó színészlétnek a belső, fél-fiktív játszmáit.

A mesterien megírt párbeszédek alapján látható, hogy az alkotók igyekeznek mindkét oldal logikájával gondolkodni. Manipulatív és toxikus hatalmi játszmát látunk kicsiben. Végtelenül elszomorító ezt kívülről látni és magamat tehetetlennek érezni.

Fotó: Szakács Ferenc

Vagy mégsem?

Egy ponton a közönséget kérik, mondják bele egy mikrofonba, mi az, ami belülről feszíti őket; a 100-ból 5-ös arány árulkodó. De legalább nem nulla.

A jelenetek között brechti songokat hallunk parádés szöveggel, reflektív, önkritikus és kíméletlenül őszinte sorokkal. (Formán Bálint) A játszók egytől egyig fegyelmezettek, pontosak és még valami: nem hitevesztettek! Mozgalmat indítottak, akárcsak Sophie és Hans.

Ők a buborékpukkantók. (www.buborekpukkantok.hu) Nem viccelek. És ők sem!

k2 Színház (Budapest): Rebellisek

– az ellenállás történetei –

zenés zendülés egy részben

Játsszák: Bán Bálint, Borsányi Dániel, Formán Bálint, Piti Emőke, Urbán Richárd m.v.

A társulat improvizációi, saját élmények, történetek és Sophie Scholl esetének dokumentációi alapján a szövegkönyvet írta: Bíró Bence és Benkó Bence

Produkciós vezető: Erdélyi Adrienn

Asszisztens: Ternai Krisztina

Fotók és grafika: Szakács Ferenc

Zene, dalszövegek: Formán Bálint

Dramaturg-asszisztens: Sulyok Máté

Dramaturg: Bíró Bence

Rendező: Benkó Bence

A magány meséi

Látványos és aprólékosan megkomponált díszlet. Öt élettér, öt különböző karakter pár négyzetméteren. Ott a folyton halogató, aki élete egyik legfontosabb napját alussza át, ott a vlogger, aki egyedül küzd a virtuális világ összes dühével, miközben iszonyatos megfelelési kényszer munkál benne feléjük. Látjuk a skype-nagymamát, aki külföldön élő lányával és unokájával csak digitálisan tud csirkét főzni, mellette ott az anime-világba menekülő férfi és a színésznövendék lány, aki egy kézi kamerába beszélve éli meg személyisége különböző rétegeit.

Fotó: Deim Balázs

Az előadás kitalálása a karantén-időszakot megelőzően kezdődött el, alatta íródott és kezdődött el a próbafolyamat, majd a kötelező karantént követő felszabadultságban adódott alkalom a szubjektív magány-megélések bemutatására a közönségnek. Kívül maradni ezen a bezártság-élményen senki nem tudott, mindenkinek volt rá valamilyen reflexiója, ezt a megélést mutatták be az előadásban szereplőkön keresztül.

Fotó: Deim Balázs

Minden figurának sajátos élettere van, a rá legjellemzőbb díszlettel és kellékekkel. Megszólalásaik etűdszerűen követik egymást és saját magányukat reprezentálják. A rendező Szokol Judit és a dramaturgiai munkát végző Fabacsovics Lili olyan, életkorban is különböző karaktereket álmodtak a színpadra, akik saját életük egyszerű hősei.

Szokol Judit: “Úgy gondolom, hogy minden emberi sorsból lehetne drámát írni, hiszen mindenki főszereplője a saját életének. Minden apróságnak jelentősége van, ha a saját életünkről van szó. A hétköznapi emberek drámáját kerestük, amelyekkel nap mint nap küzdünk, a személyes tragédiákat. Talán ha ezeket viszontlátjuk a színpadon, kevésbé érezzük magunkat magányosnak.”

(Többféle magány - Beszélgetés Fabacsovics Lilivel és Szokol Judittal - Revizoronline)

A különböző magány-megélések a látvány és a karakterek különbözőségei okán érdekesek voltak, de a zárójelenetben csúcsosodott ki leginkább a tételmondat: az ember társas lény; ekkor az addig magányosan, négy fal között monologizáló szereplők egy térben találkoztak és üdítő volt látni őket egymás szemében (is).

ESZME – Szkéné Színház (Budapest) – Szentendrei Teátrum: Szokol Judit - Fabacsovics Lili: Csend-etűdök

Szereplők: Nyakó Júlia, Jeney Luca Viktória e.h., Dékány Barnabás, Hajduk Károly, Lelkes Botond e.h., Milovits Hanna

Látványtervező: Jeli Sára Luca

Látványtervező munkatársa: Mészáros Dominika e.h.

Fény: Langó Ádám

Zeneszerző: Matisz Flóra Lili, Lovász Ákos

Hang: Lovász Ákos

Videó: Vincze Márton

Dramaturg: Fabacsovics Lili

Mozgás: Filóci Mihály

Rendező munkatársa: Garádi Gréta

Projekt menedzser: Tamás Sándor Soma

Rendező: Szokol Judit

Közreműködtek: Olivia Berger, Boros Gabriella, Máthé Ágnes Klára, Emődy Botond, Tóth-Heyn Máté, Kéry-Kovács Péter, Adamik Zsófia, Adamik András, Ireti Oni, Vasvári Csaba, MANYI Közösségi Központ, FiFe Csoport

A cikk szerzője: Benczur Kata