Fehér Ferenc: Imágó

 Az üres tér a legbeszédesebb

Pontosan úgy indult Fehér Ferenc előadása a Régi Zsinagógában, mint az aznap reggel Szegeden. Igazi ködös, párás őszi idő volt, a színpadon pedig sűrű, fehér füst gomolygott, kis misztikumot csempészve az estébe.

A füstben még erőteljesebben működnek a színpadi fények és ha valamit ki kellene emelnem elsőként, talán a markáns vizualitást említeném. 

Vagy a szuggesztív zenét.

Vagy a táncos testét. 

Fotó: Révész Róbert

Az előadás képisége valójában kevés összetevőből táplálkozik: adott egy hatalmas, fekete függönnyel leválasztott, a füst miatt végtelennek ható tér, benne és felette, gondosan szerkesztett pontokon működő hideg és meleg fényt adó reflektorok és a táncos, minimális kellékhasználattal. Geometrikus formákat képez a fény, keretezi a teret és szinte filmes megoldásokkal segíti a folyamatot, amelyet Fehér Ferenc Imágó című előadásában látunk.

Fotó: Révész Róbert

Kezdetben fekete keménykalapban és hosszú pálcával a kezében tűnik fel az alkotó, aki Chaplint nem csak kellékekben, de sajátos járásában is megidézi. Érdekes látni ezt az ikonikus mozdulatot, ahogyan visszaköszön más mozdulatokkal együtt a 40 perces szóló alatt többször is. Fehér ing és fekete zakó, felhajtott nadrágszár majd váltás és mindez lekerül. Láthatóvá válik minden mozdulat, feszülő izom és szalag. Egy ponton a táncos csupán ujjaival és lábujjaival támaszkodik a földön, elképesztő izommunkát igénylő pozícióban és mozdulatainak minden szekvenciáját végig lehet követni a testén. Egy későbbi jelenetben a Fehér által kedvelt állati mozgásokon alapuló résznél képes vagyok teljesen elvonatkoztatni attól, hogy emberi testet látok. Fehér Ferenc egy lénnyé alakul át, aki a fizikai szabályokat meghazudtolva négykézláb halad a nézők felé, lapockái minden egyes lépésnél kiemelkednek a hátából. Festeni sem lehetne szebbet. 

Fotó: Révész Róbert

Fehér Ferenc mozdulatai zsigeri, elemi mozgások. Nem szabályos, nem tiszta, inkább életszagúan koszos. 

A zene szintén önálló egység, az alkotó által szerkesztett trackek olykor kellemesek, olykor rendkívül szuggesztív hatásokkal támogatják meg a színpadi történést. Hangszerek és elektronikus zenei effektek telítik meg a füleket.

Az alkotó egy interjúban elmondta, rengeteg előadást néz, inspirálódik, gondolkodik a látottakon. Saját munkáiban érezhetően a szemnek koreografál: kevés elemmel dolgozik, de azokat tökéletes szögben mutatja meg, pontos távolságban a nézőtől, a megfelelő “fénytörésben”.

Az Imágó című, akkor még 12 perces etűd 2008-ban született meg a fejében. Egy kanári-szigeteki versenyen díjazott produkcióból máig játszott önálló darabbá alakult a produkció.

Fotó: Révész Róbert

Szakmai életútját áttekintve világossá válik számomra: a rengeteg külföldi és hazai fesztivál, workshop a kulcsa a folyamatos inspirációnak; talán külföldön többször is látható színpadon, mint Magyarországon. Kanada, USA, Oroszország, Kína, Németország, Olaszország, Albánia, Izrael és még számos nemzetközi táncfesztiválnak helyet adó város közönsége ismeri már Fehér Ferenc nevét és a sorból Szeged sem maradhat ki, hiszen a Maszk Egyesület szervezőinek köszönhetően az alkotó visszatérő vendége a városnak.

Fehér Ferenc: IMÁGÓ

tánc

Tánc: Fehér Ferenc

Zene: Fehér Ferenc

Fény: Kovácsovics Dávid

Szakmai konzultáns: Simon Judit

Koreográfia: Fehér Ferenc

A cikk szerzője: Benczur Kata