A bűvös vadász

Vadászkaland éjfélkor

Adott egy kedves bohémiai kis falu. Adott egy kiválónak ígérkező vadászidény. Adott egy mindent eldöntő lövészverseny. Adott továbbá egy ártatlan menyasszony, egy zaklatott vőlegény és egy ördöggel cimboráló vadász. Mégis mi baj történhet? 

A Szegedi Nemzeti Színház idei első operabemutatójául Carl Maria von Weber A Bűvös vadász című darabját választotta, melyben alighanem az egyik legérdekesebb állásinterjús módszerrel találkozhatunk: Max (Tötös Roland) ugyanis csak akkor nyerheti el hőn szeretett Agatheja (Máthé Beáta/Varga Anna) kezét és a fővadászi címet, ha a lövészversenyen mindenkit maga mögé utasít. A bonyodalom  akkor kezdődik, amikor kiderül, Maxnak komoly pechszériája van. (Bal)szerencséjére vadászcimborája, Kaspar (Réti Attila/Szilágyi János) siet a segítségére, bár a felajánlott módszerek kissé szokatlanok: Kaspar ugyanis az ördöggel cimborál, és azt javasolja Maxnak, hívják a sötétség urát (Baranyai Krisztián, Bolla Bence, Opavszki Máté) segítségül a próbalövéshez használt golyók kiöntésekor. 

A Bűvős vadász a német romantika kiemelkedő mesterműve, mely gyakorlatilag megalapozta a német opera műfaját és kikövezte az utat Wagnernek. Már a bemutatása előtt is nagy port kavart, a porosz király olasz karmestere ugyanis, féltve az olasz opera hegemóniáját, mindent megtett, hogy A bűvös vadász ne kerülhessen színpadra. 1821-es megjelenését követően a darab egyébként azonnali és vitathatatlan sikert aratott, amit mi sem igazol jobban, mint a hamarosan megjelenő paródiák és a tény, hogy a század végéig több mint ötszáz alkalommal játszották Európa-szerte.

Weber a darabot Apel és Laun Kísértetkönyvének egyik történetére alapozta, azonban eszközölt néhány változtatást: átalakította Kaspar alakját, lecsökkentette a golyók számát, a komor Agathét a cserfes Annuskával (Kónya Krisztina/Ferenczy Orsolya) ellensúlyozta, illetve a végkifejletet is átírta, az eredeti novellában ugyanis Max véletlenül lelövi kedvesét, a lány szülei belehalnak a bánatba, az ifjú vadász pedig megőrül. A kedélyek borzolása végett Weber verziójában maga az ördög is megjelenik; sőt, nemcsak megjelenik, hanem „kedélyesen” el is diskurál a bosszúszomjas Kasparral.

A Bűvös vadász varázsa talán abban rejlik, hogy folyamatos ellentétekkel operál, és ezzel már a nyitóképben szembesülünk: a színpad előterében kétségei közt őrlődő Max kilóg a tőle mindössze pár méterre vidáman ünneplő falusiak sorából, az előjeleket lázasan kutató, zaklatott Agathe mellett ott nevetgél a cserfes Annuska, ifjú vadászunk pedig még akkor is a nyakában lógó keresztet markolássza, amikor épp a sötétség erői lejtenek vad táncot körülötte.

A kontrasztok a világításban is megjelennek: a színpadtechnika bravúrosan játszik fénnyel, árnyékkal és színekkel. A díszlet Slárku Anett keze munkáját dicséri, és lenyűgözően ötvözi a lányos ártatlanságot, az izgalmas  folklórelemeket és a hagyományos rémtörténet képi világát: pont úgy, ahogyan az egy igazi romantika korabeli darabhoz illik. Kovács Andrea jelmezei és sminkjei – mert a Vadász bizony ezen a területen is tartogat meglepetéseket – pedig tökéletesen simulnak be ebbe az összetett környezetbe: számos stílust ötvöznek, létrehozva egy egységes, mégis izgalmas elegyet. 

Bodor Johanna koreográfiája pedig mindenképpen külön dicséretet érdemel. Olyan mesterien sakkoz és játszik mind a tánckarral, mind pedig a kórussal, hogy az már önmagában megérne egy megtekintést. Minden póz és mozdulat jelentőséggel bír és a helyén van, akárcsak egy tökéletesen megkomponált romantikus festményen.

Álom és valóság, hit, babona és realitás keverednek ebben a baljóslatú történetben, amely egy népi rémmesét emel a modern színpadon is helytálló lélektani drámává. Weber operája egy olyan korba repít minket, ahol a szellemek és a boszorkányos trükkök ugyanolyan valóságosak, mint egy vadászpuska vagy egy szál rózsa, ahol minden tárgy és történés intő jel vagy kedves biztatás, és ahol egyetlen próbatételen múlik valaki örök boldogsága vagy csúfos bukása. Weber aprólékosan és szakszerűen vezet be minket a nyomás alá helyezett lélek bugyraiba, ahol jó és rossz vívják örökös harcukat. Ennek a léleknek a vergődését nagyítja ki számunkra Szőcs Artúr és csapata, bemutatva, milyen érzés egy mindent eldöntő pillanat súlya alatt nyögni, kétségek közt vergődni, bizonytalanságban élni és rossz döntéseink következményét feldolgozni. A bűvös vadász nem csupán karakteres látványvilágával bilincseli le a nézőt, hanem a kétségek, félelmek, vívódások szavakba, dalokba, képekbe öntésével is. 

És bár ezek a kétségek, félelmek és vívódások fájdalmasan ismerősek lehetnek a kedves publikumnak, Weber szíve szerencsére megesik rajtunk és tálcán kínálja a katarzist, hogy ne csupán kedvenc szereplőink, de mi is felszabadulhassunk. És nem pont ez a művészet igazi célja – kiváltképp a mostanihoz hasonló bizonytalan időkben?

A cikk szerzője: Szabó Anna
Fotók: Zsiros Aliz