Kiállok magamért

Sors-Húzás

Megszokhattuk, hogy ha a MASZK Egyesület által szervezett eseményeken veszünk részt, sosem megyünk haza üres kézzel és szívvel, egy adag gondolatébresztőt mindig kapunk a tarsolyunkba. Ezúttal sem volt ez másképp a KV Társulat és a Láthatáron Csoport előadásával, a Kiállok magamért című dokumentarista jellegű performansz után. Írásom elfogultnak tűnhet ugyan, de rám mély hatást gyakoroltak, és valószínűleg minden nézőre hasonlóan hatnak.

KV Társulat - Láthatáron Csoport: Kiállok magamért - Fotó: Révész Róbert

A darab három emberi sorsot dolgoz fel, mutat be. Olyanokét, akik állami gondozásban nevelkedtek, és azt követően sikeres életet tudtak kialakítani maguknak. De pontosan mit is jelent a siker? Talán manapság erről mindenkinek egy torzkép ugrik be, noha ez egy sokkal összetettebb kifejezés, amit számtalan dolog meghatározhat. Az, hogy, honnan indulunk, és az is, hogy hasonlóan hátrányos helyzetből indulók, mire viszik. Sajnos a gyermekotthonok volt lakóinak nagy része nem tud sikersztorit elkönyvelni magának, aminek számtalan oka lehet, és ezernyi buktatója, többek között ezért is felbecsülhetetlen egy ilyen előadás létjogosultsága.

KV Társulat - Láthatáron Csoport: Kiállok magamért - Fotó: Révész Róbert

Bárcsak mindenki számára kötelező lenne ez az előadás! Kötelezővé tenném, és azért tenném kötelezővé, hogy minden ember aki ezt látja változtatni akarjon, mert látja a pozitív példát. Nem elég egy ember, de kettő sem ahhoz, hogy változás következzen be. Nem elég egy ilyen zseniális társulat, nem elég egy ilyen meghatározó előadás, ahogy nem elég egy ilyen rendületlen ember sem, mint a D. Tóth Norbi (az egyik szereplő), aki igenis és a kezébe vette az irányítást.
Pozitív példákra van szükség, sokra, hogy lássák az emberek, igenis és ezen lehet segíteni igenis és ezen lehet változtatni.

KV Társulat - Láthatáron Csoport: Kiállok magamért - Fotó: Révész Róbert

A produkció alapgondolatának előfutára a Kiállok érted című előadás volt, amellyel a társulat szintén járta az intézményeket. Legyinthetünk a kényelmes életünkből, hogy remek, ez minket nem érint, de épp annyira jelentős és fontos ez a darab mindenki számára, az otthonok falain kívül is.
Külső szemlélőként, minimális információval a témáról engem épp annyira behúzott ez a mű, mintha bármilyen kapcsolódási pontom lett volna. Valljuk be, a színházban nem elhanyagolható kérdés az, hogy amit látunk, abba mennyire tudunk belemerülni, azonosulni, és átérezni. Ilyenkor sokat segít, ha a néző felismer egy adott pontot a saját életéből. Mégis ki tudja mennyi előadással a hátam mögött kijelenthetem, hogy ez a darab beszippantott, vitt magával, megcsócsált, és mégis a végén újra összerakva tett ki, masnival egy tálcára. Sok megdöbbentő és néha már sokkoló jelenet után megnyugtató volt a happy end, de mégsem dőlhettem nyugodtan hátra – mégpedig az útravaló miatt. 

KV Társulat - Láthatáron Csoport: Kiállok magamért - Fotó: Révész Róbert

Szokták mondani, a legjobb történeteket az élet írja. 
Most azonban ebben még Czukor Balázs keze is benne volt. A három önéletrajz makulátlanul simult egymáshoz, tökéletes ritmusban váltakoznak, a legkisebb disszonanciát is elkerülve. A rendező finom ízléssel építette fel a három karaktert, csak úgy mint maguk a színészek. Háda Fruzsina, Tarr Judit, és Száger Zsuzsanna teljes átlényegülésen megy keresztül, gyakorlatilag csak a karaktereik léteznek a színpadon, egyszerűen őket látjuk a három színésznőben, egy percre sem esnek ki a figurákból, még akkor sem ha épp másik élet van a porondon.
Feuer Yvette és Urbanovits Krisztina több szereplőt testesítenek meg, akik valamilyen módon kapcsolódtak a három személyhez. Igazi kihívás lehet folyamatosan egy másik karakter bőrébe bújni, de ők szemrebbenés nélkül veszik az akadályt, egy-egy karakter még egy külön előadást is megérne.

KV Társulat - Láthatáron Csoport: Kiállok magamért - Fotó: Révész Róbert

Díszlet nincs, néhány szék szolgálja csupán a játékot, és pár elnagyított kellék, például egy akkora retikül, ami derékig ér, vagy egy akkora milka csoki, aminek a csomagolását sátornak is használhatnánk. Megnövelték ezzel a tárgyak jelentőségét az adott jelenetben. Viszont nincs is szükség ennél több materiális látványra, hiszen a zseniális játéknak köszönhetően, mindent magunk előtt látunk, a lakásotthontól kezdve, a bankon át, az igazgatói szobáig mindent megteremt képzeletünk.

KV Társulat - Láthatáron Csoport: Kiállok magamért - Fotó: Révész Róbert

A produkciót követően közönségtalálkozón is részt vehettünk, ami az amúgy is dúló érzésekre tett még egy lapáttal. Hiszen az egyik szereplő valós magában is tiszteletét tette, ezzel valami egészen megfoghatatlan atmoszférát teremtve. A beszélgetésen sok tanulságos, megindító, és tettre ébresztő gondolat hangzott el. Többek között volt szó arról, hogy mekkora súlya van egy életben annak, ha van előttünk pozitív példa, és valami vagy valaki, ami/aki erőt ad a célokhoz, ha van egy kapaszkodónk. Ebben egy ember sem különbözik, mindannyiunknak szüksége van célokra, de egy gyermekotthon lakója ezeket csak kiváltságos esetben tudja megkapni, védőháló nélkül. És pontosan ez az, ami miatt hiánypótló ez az előadás, és az a varázslat, amit el tud érni. 

KV Társulat - Láthatáron Csoport: Kiállok magamért - Fotó: Révész Róbert

Nincs szükség csodákra, csak olyan emberekre, akik képesek megteremteni a csodát akár magukban, akár másokban.

A cikk szerzője: Faragó Vivien