Dante: Pokol

Egyszemélyes pokol

Teltház előtt lépett fel Szegeden a budapesti Katona József Színház színművésze, Gyabronka József tegnap este a Régi Zsinagóga impozáns terében.

A színészt közel 20 évvel ezelőtt láttam először, középiskolánkban vendégszereplő Siráj (R: Schilling Árpád) című Csehov műben, Szorin szerepében. Később a Krétakör legendás Feketeország című előadásában (R: Schilling Árpád), majd a Nemzeti Színházban Szorokin: A jég című darabjában (R: Mundruczó Kornél) volt szerencsém újra megbizonyosodni arról, hogy Gyabronka univerzális színész. 

Fotó: Révész Róbert

Színpadi jelenléte már akkor letaglózó hatással volt rám, kétségbeesetten kerestem a színészt a szerep mögött, de nem találtam. Kamaszként nem hittem el, hogy létezik ilyen mértékű eggyéolvadás; az élmény megteremtette bennem annak a színésznek az ideálját, aki olyan átütő természetességgel van jelen a színpadon, mintha a színházi öltözőben egy új személyiséget venne fel és nem csak gesztust, hanghordozást, mimikát.

Színpadi jelenlétében van egyfajta nyugodt elegancia; biztos vagyok benne, hogy fegyelmezett színész, lehet rá számítani, tűpontos, de közben képes játékosan és felszabadultan is alkotni.

A Dante: Pokol című előadás pontosan ilyen színészt kíván, sőt követel! 70-80 percnyi szöveg a színpadon, mindenféle aláfestő, illusztráló, figyelemmegosztó elem nélkül. 

Csak a színész és egy fekete tér, benne egy székkel. Semmi több, mert minden további az elménkben zajlik. Gyabronka olyan érzékletesen tolmácsolja a Dante által leírt és Nádasdy Ádám által újraalkotott szöveget, hogy képesek vagyunk a leírtakat topográfiai pontossággal megrajzolni magunk előtt: a pokol köreit, a patakokat, a hidakat, a gázlókat, a hatalmas hegyeket és a zord völgyeket. A színész tökéletes dikciója lenyűgöző, mondatról-mondatra, olykor szóról-szóra különböző reakció ül ki az arcára, miközben leírja a pokolban senyvedő bűnösök kinézetét; érezzük a szagokat, és látjuk azt a több tucat karaktert, akiket Gyabronka percenként váltogat az utazás során. Két alapfigurája, Vergilius és Dante egymás közötti dialógusa szép tempóban vezeti a történetet és magukkal rántanak minket, nézőket is. Számos figura - nő, ördög, pokolbéli lény, bűnös lélek vagy Dante korábbi mestere - jelenik meg a szövegben, amelyet a színész bravúrosan gyors váltásokkal mutat meg nekünk.

Fotó: Révész Róbert

Török Tamara dramaturg és Kocsis Gergely, Dante Isteni színjátékának Pokol című fejezetét alkották színpadra, a Nádasdy-féle újrafordításban. Az új szöveg színpadra született, kétségtelen; közérthető nyelven, mai fordulatokat használva vezet minket végig a történeten, jobban mondva az utazáson. Érzékletes leíró részek kapcsolódnak a pokol egy-egy köréhez; jóformán nem is találkozunk idegen szóval vagy kifejezéssel, amely sokakat - főleg a fiatalokat képes távol tartani az ilyen jellegű művektől. Alig-alig lógnak ki ebből a szövetből a vendégszövegek, amelyeket a dramaturg, Török Tamara emelt be a szövegkönyvbe: egy olasz történet egy gumicsónakban menekülő gyermekről, egy Auschwitz túlélő kémikus gondolatai valamint pár sor egy hiroshimai halászról. Mivel a színész semmilyen jelzéssel nem él, már-csak akkor eszmélek fel, mikor korban oda nem illő szavakat hallok: láger, gumicsónak, SS-tiszt. Ezek a mi századunk bűnei, csak három a sok közül.

A jelenkornak is megvannak tehát a maga bűnösei; ahogyan Dante éppen politikai kiábrándultságában keseregve nekifog a “komédia” megírásának, jómagam is eltöprengek, hogy jelen társadalmunk egyes alakjait hova helyezhetnénk el a Dante alkotta Pokol-képben és milyen kín járna nekik. Az előadás végi vastaps azonban kizökkent a gondolatmenetemből. 

A taps alatt újra keresem, meglátom-e a szerepét letevő színészt Dante alakja mögött, ehelyett egy szerény, mégis magabiztos embert látok, akivel együtt megjártuk a poklot.

Fotó: Révész Róbert

Orlai Produkció - Katona József Színház: Dante: Pokol (Fordította: Nádasdy Ádám)

Előadja: Gyabronka József

Az előadás létrehozásában közreműködött: Török Tamara és Kocsis Gergely 

Helyszín: Régi Zsinagóga (Szeged)

Időpont: 2022. 05. 05.

A cikk szerzője: Benczur Kata