Imre Zoltán Kortárstánc Fesztivál 5. nap

dot.Consla: SOS Lebegés (2022)

Rendhagyó módon kezdődött az SOS Lebegés, hiszen amikor a nézősereg még a helyét kereste, az előadók már színpadon voltak, és filccel rajzolgattak, irogattak a színpadon kiterített papírtekercseken. Mindeközben laza reggae stílusú zene hitette el velünk, hogy minden rendben van, béke és nyugalom övez minket.

Utána kezdetét veszi az előadás, és minden addigi nyugalom és meghittség pillanatok alatt válik semmivé. Az addig kialakított atmoszféra bizonytalanságba, frusztráltságba vált át. Az addig buzgón dekorált papírok, fecnikké lesznek szétszaggatva, és a harmóniát sugárzó zenét is a papírcsörgés nyugtalanító zaja váltja fel. Valami gyökeresen megváltozott.

Fotó: Szabó Luca

Összerendezetlen mozgás, diszharmónia lesz úrrá a táncosokon. Majd kezdetét veszi egy újra, elölről építkezés. Meditatív zene és ősi, törzsi ihletésű dallamok mentén haladunk tovább, és lassan kezd begyorsulni a mozgás és a hang egyaránt.

Fotó: Szabó Luca

Az előadás során váltakozik, hogy ki kap szerepet, hol mind a hárman, hol pedig csak ketten táncolnak, de sokszor központi szerepet kap Nagy Csaba Mátyás. 

Fotó: Szabó Luca

Z-Ujszászi Dorottya sajátos stílusában a conslában alkotott, amely a kortárs tánc, a kontakt improvizáció, valamint a salsa ötvözete. Noha ezen előadásban elsősorban a kortárs tánc elemei voltak felerősítve, improvizációs betétekkel, melyben az érzelmek vitték a mozgást. A salsa stílusjegyei pedig sokkal inkább egy letisztultabb formában voltak nyomokban a koreográfia részei.

Fotó: Szabó Luca

A darab sajátja, hogy az alkotók, Z-Ujszászi Dorottyán kívül, Béky Emma, Nagy Csaba Mátyás, egyben előadók is, így magukra tudták szabni az elemeket, gyakorlatilag ezzel benne vannak maguk is, az érzéseik, gondolataik a mozdulataikban.

Gergely Attila zenéje alapvetően hatáskeltés orientált. Kétszer is elérkezünk olyan pontra a hanghatások terén, hogy szinte hasogatja a fülünket a hang, és alig várjuk, hogy véget érjen ez a kínzó pont. A végén például egy riasztó hangja töri meg figyelmünket. 

Fotó: Szabó Luca

Ami a díszletet illeti, nincs más csak a széttépett rajzok, mint a múlt romjai. A színpad teljes hosszában meg van nyitva, és még onnan is jönnek fények. Erősítve az elveszettség érzést, tágítva a teret. 

A jelmezek talán leginkább törzsi jegyeket vonultatnak fel Bicsérdi Ágnes kreációjában. Homogén föld színek, és tágas lazaság jellemzi az elnagyolt vonalakat.

Az előadásról Czár Gergely, a Szegedi Kortárs Balett táncművésze is mesélt nekünk:

Alkotók, előadók: Béky Emma, Nagy Csaba Mátyás, Z-Ujszászi Dorottya

Jelmeztervező: Bicsérdi Ágnes

Zene: Gergely Atilla

Fény: Vajda Máté

Grafika: Kosztándi Orsolya

Vers: Labanc Dániel

Koreográfus: Z-Ujszászi Dorottya

Fotó: Szabó Luca

A szünetben ezúttal Nemes Rolandot, Czár Gergely, a Szegedi Kortárs Balett táncművésze váltotta, aki részletekbe menően beszélgetett az alkotókkal. A Hepa kapcsán Finta Gáborral, aki koreografálta és egyben táncolja is a darabot. Valamint Z-Ujszászi Dorottyával, aki szintén mindkét viszonylatban részese az SOS Lebegésnek.

Finta Gábor: Hepa

Monumentális látványvilág jellemezte Finta Gábor ma bemutatott koreográfiáját a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában, ahol tovább folytatódik a fiatal alkotókat bemutató Imre Zoltán Kortárstánc Fesztivál.

Fotó: Szabó Luca

A nyitókép egy színekkel teli tér, ahol a zsinórpadlásról mélyen belógó kék, zöld, piros, sárga, iszonyatosan intenzív és mozgalmas hátteret adó kép jelenik meg a nézők előtt. A színpad mélyén egy karnyi vastag, ember méretű karika található, melynek közepén látjuk a táncosokat. Folyamatos lassú és apró mozdulatokkal indítanak a körön belül, amely egyfajta bázis, kiindulópont, ahová visszatérve úgy látszik minden nyugalomba kerül. Ebből a biztonságos “safe space-ből” lépnek ki időről időre a táncosok, hol egyedül, hol duettek vagy közös kombinációk erejéig. A mozdulatok a ‘gyűrűn’ kívül már lendületesek, nagyívűek, a koreográfia egy pillanatig sem hagyja nyugodni a táncosok testét.

Fotó: Szabó Luca

A táncosok összetétele meglehetősen nemzetközire és sokszínűre sikeredett; a koreográfus (Finta Gábor) mellett három olasz származású lány táncolt (Mastrocinque Alessia, Montelione Grazia, Trucci Marika) és a csapat másik férfi tagja, az artista végzettséggel is rendelkező György Tibor. A koreográfus elmondta, hogy a Hepa bemutatója 2020-ban éppen a karantén előtti napon volt, majd a premiert követően hosszú leállás következett, mely alatt sok elemen változtatott a bemutatóhoz képest: új táncosokkal kezdett dolgozni, más zenéket használt és a látványvilág is átformálódott a koncepciójában. Megfogalmazása szerint nem volt szándéka történetet elmesélni a koreográfiáján keresztül, hanem azt szeretné elérni, hogy az általa színre vitt koreográfia, fény és zene komplex egysége hatást keltsen a befogadóban és mindenki aktuális élethelyzetének megfelelően értelmezze azt. Egyfajta nyitott képletet állít színpadra, amely ki-ki számára egészen mást jelenthet.

Fotó: Szabó Luca

Az előadás egyik legemlékezetesebb jelenete György Tibor produkciója volt. A darab egy pontján a hatalmas karika - amely addig dramaturgiai szempontból jelentős helyet jelölt - üresen maradt, az addig a háttérben fekvő táncos megemelte azt, majd mozgásba hozta, egyre dinamikusabban és gyorsabban; ahogyan a zene építkezett, úgy vált a táncos szinte eggyé a karikával, amely a fizika törvényei szerint pörgött, forgott, gyorsult, lassult, elképesztő sebességet produkálva a színpad közepén. A cirkuszi világban cyr keréknek hívják ezt az eszközt, amely 190 cm átmérőjű és közel 25 kg és amikor mozgásba lendül olyan íveket és hullámokat mutat be, amelyek szemkápráztatóak. Mikor György Tibor mindkét kezével fogja és lábaival terpeszben támasztja a karikát, rögtön da Vinci-t idézi meg bennem, aki az emberi test arányainak leírására használta az ábrát. A mozgásba lendült eszköz újra nyugovóra tér az eredeti helyén, de valami változás megtörténik. Az addig stabil pont - érezzük, hogy megváltozott. A koreográfus maga az, aki az előadás utolsó pillanatában kiűzettetik a belső körből.

Finta Gábor majdhogynem napra pontosan 10 év után tért vissza a sokáig otthonának számító szegedi színpadra. 2012-ben döntött úgy, hogy kipróbálja magát koreográfusként, táncpedagógusként és az Imre Zoltán programnak hála egy olyan sajátos előadást hozott létre, amely abszolút hű a névadó emlékéhez, hiszen a cirkuszi elem integrálásával ő is nyit a társművészetek felé, melyek egymásba dolgozva új jelentéstartományt képesek kialakítani.

Pataki András a Szegedi Kortárs Balett igazgatója pedig így vélekedett az

előadásról:

Táncosok:

Mastrocinque Alessia

Montelione Grazia

Trucci Marika

György Tibor

Finta Gábor

Díszlet: Morgana Machado Marques

Jelmeztervező: Kasza Emese

Zene: Wojciech Kilar

Mentor, világítás: Földi Béla

Koreográfus: Finta Gábor

A cikk szerzője: Benczur Kata, és Faragó Vivien