Oldalak

2022. 06. 25.

Sakk

Szerelem - politika: Sakk - matt

 A musical-irodalom egyik legkülönlegesebb témaválasztásának tűnik egy sakkozóról musicalt írni. Egy logika alkotta, szigorú szabályrendszert alkalmazó társasjáték, melyet egy apró fatáblán játszanak; nem is értem, hogyan jutott eszébe Tim Rice-nak, hogy a sakk világát emeli be új darabjába. Alkotótársával, Andrew Lloyd Webberrel eredetileg a kubai rakétaválságról terveztek új musicalt írni, de végül a hidegháborús szovjet-amerikai sakkrivalizálás lett a központi elem. Így máris telítődik a kép politikával és természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a darabból. 

Fotó: Szegedi Szabadtéri JátékokSzabó Luca

A darab középpontjában egy szovjet (Egyházi Géza) és egy amerikai sakkozó (Szemenyei János) csatározását láthatjuk, melyet a sakktáblán és érzelmeik csataterén vívnak meg egymással. A történetnek magyar szereplője is van, az amerikai sakkozó szekundánsa, Florence (Sári Évi), akinek édesapját ‘56-ban hurcolták el a szovjetek Magyarországról. 
A zenét viszont végül nem Webber, hanem a világhírű ABBA zenekar két férfi tagja: Benny Andersson és Björn Ulvaeus komponálták meg.

Fotó: Szegedi Szabadtéri JátékokSzabó Luca

A 2010-ben Cornelius Baltus, holland rendező által színpadra vitt előadás képi világának hangsúlyos eleme a színpad közepén található hatalmas sakktábla, amelyen a kórus és a tánckar tagjai olykor élő sakkbábuként mozognak. A díszlet és a jelmez Kentaur munkája, aki már korábban is dolgozott együtt a rendezővel, például a Vámpírok bálja és a We will rock you című előadásokon.

Fotó: Szegedi Szabadtéri JátékokSzabó Luca

A színpadon foglal helyet a popszekcióval és kórussal kiegészült nagyzenekar, akik Balassa Krisztián vezényletével szólaltatják meg az olykor ismerős dallamokat. A tánckar pontos és nagyon látványos koreográfiával biztosítja a mozgalmasságot a színpadon; kvalitásaikhoz nem fér kétség, ahogyan a főbb énekes szerepekben is jól teljesítenek a színészek: Szemenyei János elképesztő lazasággal énekli le a csillagokat az égről, Egyházi Géza és Sári Évi párosa gyönyörűen szól.

Fotó: Szegedi Szabadtéri JátékokSzabó Luca

A sakkban az a szép, hogy a profik előre tudják a saját és sokszor az ellenfelük lépéseit, így menet közben tudnak változtatni a stratégiájukon. A musical viszont azt mutatja meg, hogy mindez a szerelem esetében felborul; a szív szabálytalan lépéseit nem lehet kiszámítani.

Aki nem akar lemaradni a Sakk című musicalről, a mai napon még láthatja az Újszegedi Szabadtéri Színpadon.


A cikk szerzője: Benczur Kata

2022. 06. 23.

Boban Markovic Orkestar koncert

Berobbantotta az idei évadot Boban Marković Újszegeden

Igazi balkáni dallamokkal avatta fel Boban Marković és zenekara az Újszegedi Szabadtéri megújult színpadát. A közönség alig tudott ülve maradni a közel 100 perces koncert alatt, ahol felcsendültek a hamisítatlan Boban Marković világslágerek, feldolgozások és hallhattuk a 2019-es új lemez dalát a Mrak-ot is.

Fotó: Szegedi Szabadtéri JátékokSzabó Luca

Aki járt már Boban Marković koncertjén tudja, hogy egy percig sem lehet unatkozni, hiszen az aranytrombitás művész és zenekara elsöprő lendülettel vágtat végig az estén. A kiemelt szólótrombitások, Boban és Marko mellett a zenekar időről időre változik, de az látható, hogy a vezető karizmája és magas elvárása egy pillanat alatt összerántja a majd tíz fős csapatot. Minden zenésznek alkalma nyílik szólóban bemutatkozni és megbizonyosodhatunk arról, hogy mindenki a saját hangszerének mestere. Maga Boban is ötéves gyermekként kapta első trombitáját és előbb apjától majd autodidakta módon tanulta meg a hangszer megszólaltatását. Úgy jutott el a világ legnagyobb színpadaira és zenei fesztiváljaira, hogy nem a kottát olvasta, hanem hallás után mindent képes volt megtanulni. Fiát, Marko-t már 14 éves korában bevette a zenekarába és azóta is sokszor lépnek fel együtt, noha a tehetséges utódnak már régóta saját zenekara is van. A sodró lendületű ritmusok és az önfeledt lazaság ellenére elképesztő fegyelmet és odafigyelést látunk a zenészek között, azt a fajta ösztönös kapcsolódást, amihez elég egy tekintet, egy apró kézjel és az egész zenekar visszafog vagy éppen felrobbantja a színpadot.

A nagy sikerű Gipsy Kings feldolgozás a Djobi Djoba vagy az ikonikus Bubamara első taktusainál a közönség egy része nem is bírt ülve maradni és a színpad két oldalán lévő kis tánctérre szaladva élvezte tovább az örömzenét.



A zenekar Boban és fia, Marko vezetésével olyan hangulatot teremtett, amely méltó nyitánya volt a 2022-es évadnak. A Szabadtéri a Dóm tér mellett az Újszegedi Ligetben idén olyan évadot állított össze, ahol a zenés színházi vendégjátékok mellett a koncertek nagyobb hangsúlyt kaptak. A szervezők öt olyan estét állítottak össze, amelyben a nyitó balkáni világzene mellett a hazai népzene, a könnyűzene és a jazz kedvelői is találnak kedvükre valót. Régóta vágytuk már, hogy ezt a csodálatos és tökéletes koncerthelyszínt méltó módon megtölthesse Szeged zeneimádó közönsége. Legközelebb a fiatalok által is közkedvelt Budapest Bár (Július 6.) érkezik, őket követi Dés László koncertje, ahol a csodálatos Básti Juli valamint Nagy Ervin lép fel vendégként (Július 20.).  A Csík zenekar Presser Gáborral és Karácsony Jánossal érkezik (Augusztus 10.), a koncertek sorát pedig Rost Andrea és a Hot Jazz Band koncertje zárja (Augusztus 17.) Igazán sokszínű és magas színvonalú estékben reménykedhetünk és ha a tegnapi nyitókoncert hangulata megmarad, akkor csak reménykedni tudunk benne, hogy a Liget a jövőben is erősíti a szabadtéri könnyűzenei koncertsorozatát.


Fotó: Szegedi Szabadtéri JátékokSzabó Luca

A koncertek és a színházi előadások idén már egy fedett színpadon valósulnak meg, így garantálható a műszaki eszközök, a hangszerek és a díszletek védelme egy esetleges esős nyári estén. A nézőtér továbbra sincs védve, viszont a színpad beépítése nagyobb biztonságot garantál és a szervezőknek plusz pont jár az idei évben bevezetett repoharakért is.


A KultZóna természetesen minden koncertről és színházi előadásról beszámolót hoz nektek, kövessetek bennünket a Facebook és Instagram oldalainkon, hogy ne maradjatok le semmiről!



A cikk szerzője: Benczur Kata

2022. 06. 12.

Vid napja - TÁP Színház

A hátország széthullása

Dézsi Fruzsina drámáját állította színpadra Varga Bence rendező a TÁP Színház társulatával. A háborús tematika a jelen konfliktus árnyékában dupla gyomros; a darab hat jelenetben villant fel sorsokat, képeket, ideológiákat egy háborúzó nemzet életéből. 
Hiába nem telik el egy emberöltő a világtörténelemben háborús konfliktus nélkül, az ember nem tudja elképzelni, milyen a háború belülről, hogyan hat az emberek hétköznapi életére. A drámaíró Dézsi Fruzsina első kézből gyűjtötte a háborús történeteket; kutatómunkába kezdett, hogy a közelmúlt egyik jelentős történelmi eseményét, a délszláv háborút megismerje. Levéltárakban kutatott és Szabadkától Újvidékig egyhónapos terepmunkán számtalan interjún keresztül ásta bele magát az emberek szubjektív narratíváiba a háborúról. Elmondása szerint: “Nem elsősorban bizonyos történelmi események érdekeltek, hanem sokkal inkább az a mechanizmus, amivel különböző gazdasági-politikai meggyőződések megpróbálnak újradefiniálni és újrarendezni egy közösséget. Vagy még pontosabban talán azt mondanám: az foglalkoztatott, hogy miként válik az elnyomás természetes renddé.” (Az ember legveszélyesebb tulajdonsága, hogy mindent meg tud szokni - Art7 Művészeti Portál - Németh Fruzsina Lilla)

FotóRévész Róbert
A nemzet, az egység, a kollektív tudat kérdésköre a dráma minden jelenetében megjelenik; bár a történelmi “alapanyag” nem teszi egyszerűvé az értelmezést, hiszen a délszláv háborúban nem kevesebb, mint fél tucat nemzet kívánt kiszakadni, elszakadni, önállósodni, elhatárolódni, megoldani és rendezni a konfliktust. A drámaszöveg rendkívül sűrű, tele van súlyos és nehéz mondatokkal; az egyszerű párbeszédeknek tűnő dialógusok is pontosan megkomponált ívbe illeszkednek bele. Érezhető, hogy minden jelenet kerek; egy-egy helyzet vagy sors komplett bemutatását tűzi ki célul, olykor sejthető csavarokkal és kétségtelenül mély filozófiai mondanivalóval.

A jelenetek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz, a színészek így lubickolhatnak a különböző karakterek megformálásában és olykor a nem hagyományos színészi technikák alkalmazásában. Látunk realista színészi munkát és groteszk játékot is, amely képes elidegeníteni a nézőt az érzelmi azonosulástól. Például a második jelenetben a két kiváló színésznő (Homonnai Katalin és Nyakó Júlia) dialógusában kiállások és bejátszott konzerv-nevetések húzzák alá vagy teszik idézőjelbe a szereplők mondatait. A közönségnek érezhetően időre volt szüksége, hogy elkezdje jól érteni ezeket a kiállásokat.

FotóRévész Róbert
Az előadás képi világa (Huszár Kató) már az első pillanatban egy egyensúlyából kibillent állapotot mutat: középen egy tátongó lyuk a falban, ami ép, az is omladozik. A padlón szerte eldőlt székek, fotelek, napágyak; minden sérült. Az aláfestő zene is ezt a zavart erősíti, ami élőben készül (Vörös Ákos és Arif Erdem Ocak) és egyfajta különleges, balkáni-elektro egyveleg. Olykor a jelenetek alatt végig hallható a zajszerű morajlás, amely a dialógus érthetőségének rovására megy.
Számomra a legemlékezetesebb etűd a háborús propaganda működéséről szól. Egy riporter és egy operatőr érkezik a hős katonához, aki hallva a média által harsogott túlzó jelzőket, (hősies, önfeláldozó, emberfeletti teljesítmény, dicsőség, hazafias tett) igyekszik rámutatni, hogy semmi különleges és emberfeletti nincs a háború hétköznapjaiban. Minden csak csomagolás kérdése. A színpadon felállított televízión keresztül látjuk az operatőr által használt beállításokat a hősről, a közeliket, hogy a nagy hatású szavak könnyen elérjenek bárkihez. Biztos, ami biztos, még a kellékeket és a megfelelő hátteret is maguk viszik a helyszínre a médiamunkások, akik erkölcsi felelősségét akár egy következő drámában lehetne vizsgálni.

FotóRévész Róbert
Még akkor sem hajlandóak a szenzációról lemondani, amikor a magasabb beosztású katona egy ‘titokba csomagolt’ hazugsággal lerázza őket. Oda is a tizedes dicsősége, mikor felettese a katonai bíróság elé parancsolja a meggondolatlan interjú miatt. A jelenetben egy komplett dráma benne van. Az előadás alatt többször is éreztem azt, hogy az adott jelenet és benne felvillantott kérdések, a drámai alakok önálló előadást érdemeltek volna. A kocsmában játszódó jelenet igazi szociokulturális látlelet a balkáni néplélekről. Szépen építkezik a történet és fokozatosan villannak fel a szereplők közötti kapcsolódások, a társulat pedig fürdik a jól megírt karakterekben.

FotóRévész Róbert
A hat jelenet mindegyike a háború rombolását mutatja meg; vagy a szó szerinti értelemben az otthonok, az értékek, a vagyon megszűnését vagy a lelki leépülést és morális kilátástalanságot, amely nem hagy teret egy szemernyi szépnek, reménynek sem. Az előadás nem hagyja pihenni a nézőt; sok és sűrű szöveggel, feszes tempóval zakatol végig az estén; így felocsúdni csak órákkal a darab után van lehetőség.


TÁP Színház - MASZK Egyesület (Szeged): Vid napja

JÁTSSZÁK:

HOMONNAI KATALIN, NAGY-BAKONYI BOGLÁRKA, NYAKÓ JÚLIA, PÁSZTOR DÁNIEL, SIPOS GYÖRGY, TAKÁCS GÉZA

Dramaturg: SELMECZI BEA

Zene: VÖRÖS ÁKOS, ARIF ERDEM OCAK

Látvány: HUSZÁR KATÓ

Rendezőasszisztens: FENYVESI BÁLINT, CSONKA LAURA

RENDEZŐ: VARGA BENCE


A cikk szerzője: Benczur Kata

2022. 06. 01.

Gyakran ismételt kérdések - FAQ Színház

Tudok neveket, soroljam?

Fiatal színészek idézték meg a magyar színháztörténet két ikonját a Régi Zsinagóga színpadán. Gobbi Hilda és Őze Lajos jelent meg előttünk a kávéházi hangulatú, intim terű előadásban, ahol Messaoudi Emina és Martinkovics Máté, pályakezdő színészek formálták meg a 20. század színház- és filmtörténetének megkerülhetetlen alakjait: a filantróp Gobbi Hildát és a mizantróp Őze Lajost. 

FotóRévész Róbert

A nagy elődök interjúiból, nyilatkozataiból Al-Farman Petra állított össze egy szövegfolyamot, amely egy-egy kérdéskör mentén kötetlen beszélgetés formájában szólaltatta meg nemcsak Gobbit és Őzét, hanem jelenkorunk két fiatal színészét, Messaoudi Eminát és Martinkovics Mátét. 

A darab több síkon játszódik: alkalmaz szó szerinti idézeteket a múlt színészóriásaitól a fiatalok tolmácsolásában és teret ad az előadás a fiatal színészek önreflexiójára. Sőt egy ponton a valóságok síkjai metszik egymást egy fiktív helyzetben. Izgalmas tér-idő-én mátrix.


Az interjúrészleteken keresztül megismerjük a végletekig maximalista Őzét, aki nem viseli jól a népszerűséggel járó interakciókat, végigkövetjük, hogyan válik a dadogós kisfiúból, a sokat csúfolt és kinevetett gyermekből egy falakkal körülbástyázott és megközelíthetetlen színésszé. Egyedül a színpadon élvezi a pillanatot, sem előtte, sem utána nem kívánja az emberek társaságát, még a saját családja sem menedék számára. Nem egyszerű introvertáltság ez Őze Lajosnál, hanem egy gyermekkorig visszanyúló trauma feldolgozatlansága, amelyről interjúiban kendőzetlen őszinteséggel beszél.


Gobbi alakja maga a szerteágazó tehetség, már életében egy ikon. Messaoudi Emina játékában apró részletekig látjuk, halljuk a sajátos Gobbi-féle hangsúlyokat a cigarettától rekedt hangján; érezzük azt a fajta saját magán túlmutató törekvést, amely során Gobbi rengeteget tett a saját generációja, saját szakmája érdekében; gondoljunk csak a Bajor Gizi Színészmúzeum létrehozására, a Színészkollégium és számos színészotthon megalapítására, amellyel idős művészek számára biztosította az egzisztenciát. Tette ezt olyan magától értetődő szociális érzékkel, amelyre kevés példát látni.


Fotó: Révész Róbert


Fotó: Révész Róbert

Mondhatni két élesen ellentétes személyiség áll előttünk: a filantróp Gobbi és a mizantróp Őze. Mégis rendkívül kedélyesen, egymást tisztelettel hallgatva, közös szakmájuk belső ellentmondásain kedvesen összemosolyogva beszélgetnek. Olykor el is felejtjük, hogy nem őket, hanem a fiatal színészeket látjuk, akik ugyanezekkel a viszontagságokkal küzdenek saját pályájukon. Egy ponton érzékelhetően megszólítják egymást, levetik a felvett gesztusokat és önmagukként - nem szerepből- szólalnak meg. Kiderül a beszélgetésükből, hogy egy osztályban végeztek (Zsámbéki Gábor - Fullajtár Andrea) a Színház és Filmművészeti Egyetemen, egyszerre indult el a pályájuk, felidéznek emlékezetes munkákat és szorongó élethelyzeteket. Mesélnek az egyetemen folyó munkáról, a skatulyák és szerepkörök béklyójáról, amiből olyan egetverően nehéz kilépni, de aztán annyira felszabadító tud lenni saját magukat gyökeresen eltérő figurában viszontlátni. A szabadúszás és a kőszínházi lét előnyeit és hátrányait is megvilágítják a nézők számára és láthatjuk, hogy a struktúra mennyiben kényelmesít(het)i el a színészeket, míg a szabadúszás a kreatív szabadságot ugyan megadja, de az egzisztenciális biztonságot eleinte biztos, hogy nehezen.
Élénk és empatikus párbeszéd bontakozik ki a fiatalok között, élvezet hallgatni és egy ponton metszik egymást az idősíkok; a rendező Barcsai Bálint egy érdekes gondolatkísérletet vezényel le a színpadon: Gobbi mesél a Messaoudi Eminával való (fiktív) kapcsolatáról és Őze is felidézi Martinkovics Mátéval való találkozását. Milyen lenne, ha…? Mit gondolna rólam, ha…? 

Fotó: Révész Róbert

Az előadás egy része meglehetősen improvizatívnak tűnik, amely csak hozzátesz ahhoz a természetességhez, amit egy ilyen interjúszínházi környezet ad. A darabban közreműködik Darvas Kristóf zongorán és kíséretével könnyed kuplék hangzanak el, melyben a játszók megcsillogtathatják magabiztos énektudásukat is. A zongorista, a kívülálló attitűdjéből teszi fel a kérdést a játszók felé - mind a négy felé - hogy:  “és megéri?”

Megéri mindezt a bizonytalanságot, esetlegességet átélni ezért a szakmáért? Azt a sok vívódást, amit Őze is érzett, mikor “kockáspapíros rendezőkkel” kellett dolgoznia? Vagy amikor a  fiatal színészre rátekintve minden rendező ugyanazt az esetlen, idétlen karaktert látja és használja? Megéri az a bizonytalan és sokszor tervezhetetlen életvitel, amely megnehezíti a gyermekvállalást és a családalapítást?

Az előadás egyik érdeme, hogy a színészi lét belső ellentmondásairól beszél közérthető módon, így a néző bele tud helyezkedni abba az állapotba, amellyel egy pályakezdő fiatal színész szembesül ezen a pályán. A másik érdeme pedig, hogy a színészlegendák emlékét nem hagyja veszni. Szavaik, ars poeticájuk a fiatalokon keresztül hat tovább. Jó látni a mellettem ülő idősebb néző mosolyát, amikor ráismer a jellegzetesen Gobbi Hildás mondatokra. Az előadás legértékesebb hozadéka pedig a két fiatal színész számára a produkció terápiás jellege, hiszen önmagukra reflektálva mondják ki legnagyobb félelmeiket, kétségeiket és gyötrelmeiket. Nem csupán a múlt nagyjainak emlékét őrzik, de saját elbeszéléseikkel, történeteikkel a saját koruk színháztörténetét is írják, megemlítve mestereiket, nagy hatású tanáraikat.

“Tudok neveket, soroljam?”

Én sorolom: Messaoudi Emina, Martinkovics Máté, Barcsai Bálint, Al-Farman Petra, Darvas Kristóf. Köszönjük a színházi emlékezet megőrzését, az elődök felé való tiszteletteljes és önreflektív odafordulást; a korosztálytól függetlenül élvezhető előadást reméljük minél többször láthatjuk a jövőben a magyar színpadokon!


Gyakran ismételt kérdések - FAQ Színház


Játsszák: Martinkovics Máté, Messaoudi Emina

Zenél: Darvas Kristóf

Dramaturg: Al-Farman Petra

Rendező: Barcsai Bálint

Helyszín: Régi Zsinagóga ( Szeged)

Időpont: 2022.05.30.


A cikk szerzője: Benczur Kata