Múzeumok éjszakája

Világutazóvá válhatott bárki Szegeden, aki szombaton ellátogatott a Múzeumok éjszakájára a Móra Ferenc Múzeumba.

A múzeum az idei rendezvényét kinai tematikában építette fel, melyet két kiállításuk, az Agyagkatonák és Az ókori Kína kincsei címet viselő tárlatuk ihletett. A kiállított ritkaságoknak és a különleges programoknak köszönhetően páratlanná vált az éjszaka, hiszen ennyi mindent látni, és hallani egyszerre, szoros összefüggésben a kínai kultúrával nemcsak Magyarországon, de egész Európában is különlegességnek számít.

A szombaton tartották Az ókori Kína kincsei című kiállítás megnyitóját. A tárlat kuriozitása abban rejlik, hogy többek között bemutat egy olyan uralkodói jádepáncél, amely nemcsak Magyarországon, hanem egész Európa területére most látható először. A Shanghajból érkező kollekció kiemelt darabját hatalmas védelem övezi hazájában, a mindösszesen 3 db-ból álló gyűjteményből egyszerre csak egy hagyhatja el otthonát. Az aranyszállal szőtt páncél volt a Han-dinasztia császárainak temetkezési öltözete, mely több ezer jádekőlapból tevődik össze. Hitük szerint ezzel biztosították a test és a lélek halhatatlanságát, viselőjét elpusztíthatatlanná tette.

Az épületen kívül szabadtéri programok várták a látogatókat. A kínai táncosok programja hatalmas tömeget vonzott. Nemcsak a múzeum lépcsője, hanem szinte a teljes Móra park megtelt nézelődőkkel. Még a Belvárosi híd korlátjáról is csüngtek a kíváncsiskodók! Ezt követően Zhang Yu Carolyn énekművész hangja kápráztatta el a nagyérdeműt, aki osztatlan sikerét csak azzal tudta fokozni, hogy kisfia is csatlakozott a produkcióhoz, akinek ez volt az első színpadi fellépése.

De ez még mindig nem minden. Szecsuáni arcváltó show szemtanúi lehettünk Tang Qi előadásában. Tudniillik a szecsuáni opera jellegzetessége, hogy a művész a másodperc töredéke alatt cseréli le arcán a maszkot, ezzel kifejezve érzelmét. Bára mutatvány a külső szemlélő számára bűvésztrükknek számít, Kínában azonban komoly tradíciója van, és titkok és misztikumok övezik az arcváltást. A közönség tátott szájjal, pislogás nélkül figyelte a művésznő bemutatóját, hátha fény derül a nagy titokra, de valószínűleg mindenki a megfejtés hiányában, ellenben a végtelenségig elbűvölve tért haza.

Az ugyanakkor kétségtelen, hogy a legnagyobb sikert a felvonulással egybekötött oroszlántáncok aratták. Már a Dugonics térnél hatalmas tömeg várta a menet megindultát, mely idővel csak tovább dagadt. A menetelést néha egy kis oroszlántánc szakította meg; ezt a felvonulás befejeztével a múezum színpadán teljes terjedelmében is láthattuk. A látványos bemutatóhoz hasonlót legtöbbünk valószínűleg csak az interneten láthatott.

7500-an voltak kíváncsiak a múzeum kiállítóhelyeire, ez mindenképpen egy elismerést érdemlő szám, és egy tökéletes mutató arra, hogy milyen és mennyi páratlan estét, varázslatos élményt és mosolygós arcot varázsoltak 7500 ember számára.

A Móra Ferenc Múzeum év végéig várja az érdeklődőket a két kihagyhatatlan kiállítással.

A cikk szerzője: Faragó Vivien
Fotók: Vallyon Veronika- @kmst

A kis hableány

Friss, varázslatos és szerethető - mozikban A kis hableány!

Érdemes-e előre megítélni egy filmet, ami még ki sem jött? Érdemes-e előre megítélni a film címszereplőjét, csak azért, mert afroamerikai? Érdemes-e élőszereplős verziót készíteni egy ikonikus mesealkotásból? Tud-e többet, újat adni a korábbihoz képest? Ennek jártunk utána A kis hableány legújabb adaptációjának vetítésén.

A kis hableány minden kétséget kizáróan az egyik legismertebb Disney-mese, ami 1989-ben hatalmas kasszasikert hozott a cégnek. Az atlantikai Triton király lányát, Arielt, teljesen lenyűgözi az emberek világa, viszont a sellők számára tilos a fenti világ közelébe kerülni. Miután megmenti Eric herceget egy hajótörésből, és beleszeret, Ariel úgy dönt, hogy szeretne a víz feletti világban élni a fiúval. Ez azonban konfliktushoz vezet édesapjával – így találkozik Ursulával, a tengeri boszorkánnyal, aki egy alkut kínál számára. Ha átadja hangját, cserébe lábakat kap, ami lehetővé teszi, hogy a felszínen élhessen a herceggel. Azonban ez az üzlet komoly bonyodalmakat okoz, de természetesen elmaradhatatlan a happy end.

A gyerekeket és felnőtteket egyaránt elbűvölő sztori körül valóságos rajongótábor alakult ki, nem csoda, hogy ekkora várakozás övezte a május 25-én bemutatott, új változatot. A Walt Disney Pictures 2016-ban jelentette be, hogy készül a mese élőszereplős adaptációja. A forgatást végül csak 2021-ben tudták elkezdeni, így többet kellett várnia a követőtábornak a film megjelenésére. Miután fény derült a szereposztásra, hatalmas gyűlöletcunami vette kezdetét. Elindult Twitteren a #notmyariel hashtag és az IMDb mozis portálon is egy csillagos értékelést kapott az alkotás – jócskán a valós bemutató előtt. Szerencsére a sajtóvetítések és a mű soundtrackjének közzététele után javult a helyzet, de mai napig sokan megszólják az új verziót – annak ellenére, hogy az eredeti történet méltó feldolgozása került a mozikba.

Ariel szerepét Halle Bailey kapta, akinek ez volt élete első grandiózus főszerepe. Nagyon édes, elbűvölő és szerethető karaktert hoz, csodás énekhanggal megspékelve. Azért is mondható nehéznek ez a feladat, mivel nagyjából a film felében meg sem szólalhat, így csupán saját színészi eszköztárára (és természetesen a rendezői instrukciókra) tud hagyatkozni. A kétségek eloszlatására, hogy valóban erre a szerepre termett a fiatal színésznő, érdemes meghallgatni a Part of Your World (Vár rám a föld) című dalt az előadásában. Garantálni tudom, hogy ezután nem lesz senkinek több kérdése a castingot illetően.

Aki miatt mégis kifejezetten kíváncsi voltam a filmre, az Melissa McCarthy. Sokan “csak” vígjátékokból ismerik, de A seregélyben tett drámai alakításával a kritikusok elismerését is ki tudta vívni. Ursula szerepében hozza az elvárt színvonalat (sőt!), ekkora ármánykodást ritkán látni mozivásznon. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy előadásában a Poor Unfortunate Souls (Drága mélabús sors) című dal igazán lúdbőrös élményt nyújt.

Eric karakterét Jonah Hauer-King öltötte magára, aki szintén kiváló művész. Annak ellenére, hogy herceget alakít, játéka mégis nagyon emberi marad - Ariel is ezen tulajdonságába szeret bele először. Tökéletesen működik a kémia a két színész között. Triton királyként Javier Bardem megmutatja a lányát féltő apa belső vívódásait, Jessica Alexander pedig Vanessaként bonyolítja a szálakat a hableány és a herceg szerelmi történetében. A főhőst segítő cukiság- és humorbombákat szintén nagyszerű szereplőválasztás jellemzi. Ficánka karakterét Jacob Tremblay hozza, Sebastiant pedig a Hamiltonból is ismerős Daveed Diggs kelti életre. Hablatyot, a bolondos szulát Awkwafina jeleníti meg, aki egy szám erejéig rapper mivoltát is remekül tudja kamatoztatni.

Nem mehetünk el szó nélkül a szinkronhangok mellett sem. Rendkívüli meglepetésnek számított a szinkronos trailer megjelenésekor, hogy kik is fogják az ikonikus szereposztás színészeinek magyar hangját kölcsönözni. Radics Gigit választották ki a címszerepre, akire senki nem tippelt volna előzetesen – de valljuk be, 1989-ben Oszvald Marika felkérése sem bizonyult szokványos döntésnek, mégis pompásan helyt tudott állni a szerepben. Noha az énekesnő prózája eleinte itt-ott döcög, a történet előrehaladtával érezhető, hogy egyre komfortosabban érzi magát és kezdi megtalálni a helyes irányt. Énekhangjára nem lehet egyetlen rossz szavunk sem, kitűnő választásnak bizonyult. Nem különben Janza Kata, aki hidegrázós Ursulát hoz, Borbély Richárd pedig szintén tökéletes Eric herceg. A többi szinkronos nagyágyú, többek között Kocsis Mariann, Fekete Ernő, Pál Tamás és Staub Viktória neve pedig garancia a minőségre.

Forrás: The Little Mermaid hivatalos Facebook oldala

Az eredeti filmhez képest hosszabb játékidővel kell számolni, viszont a karakterek mélyebb jellemfejlődését ez ideálisan alá tudja támasztani. Új dalok is íródtak, a szerepek céljai, motivációi pedig sokkal érthetőbbé és kidolgozottabbá váltak. Kifejezetten látványos alkotás született, hibátlanul mutat vásznon az elkészült mű. Ha kell nagyon sötét és baljós, ha pedig arra van szükség, akkor színes, szemet kápráztató.

Mindenki levonhatja szubjektív véleményként, hogy neki jobban tetszett-e a friss változat az eredetihez képest, de talán nem is szükséges az általános összehasonlítgatás. Azt viszont mindenképp érdemes leszögezni, hogy A kis hableány friss feldolgozása magasra tette a lécet. Nem lesz okunk aggodalomra, ha az újabb élőszereplős Disney-filmek (minimum) ennyire el fogják majd varázsolni a nézőket.

A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Kenyértörés

Gondolatok a perzsa gabona bojkottjáról

Valljon is az ember bármilyen politikai nézeteket, vannak olyan dolgok, amelyekről egyszerűen muszáj véleményt formálnia. Ilyen a háború. És hogy melyik háborúra gondolok? Természetesen a görög-perzsára, Kr. e. 499 és 490 között! 

Láthatáron Csoport: Kenyértörés - Fotó: Révész Róbert

A Láthatáron Csoport Régi Zsinagógában előadott történetének hőse, Demetria (Feuer Yvette), özvegy pékné, viszonylagos békében neveli két gyermekét, Europét (Háda Fruzsina/Varga Orsolya) és Panaitioszt (Csányi Dávid) Ténosz apró, ám jelentéktelen szigetén. Demetria büszkén gyakorolja ősei mesterségét, ő látja el kenyérrel az egész szigetet, és se őt, se szomszédait nem zavarja a tény, hogy épp most tört ki a görög-perzsa háború: ők semlegességet fogadtak, mivel gabonafélék híján rászorulnak a perzsa gabonaszállítmányokra. Persze a történet igencsak unalmas lenne, ha ez az egész, látszólag ideális rendszer nem borulna a feje tetejére sürgősen, és akkor mi sem lennénk rákényszerítve, hogy a biciklin vagy a kocsiban hazafelé ezen a darabon kattogjunk. Mert kattogni fogunk rajta, azt garantálom.

Láthatáron Csoport: Kenyértörés - Fotó: Révész Róbert

A szereplők egészen kevés eszközt használnak, mondjuk azt mindannyian és állandóan, nem csoda hát, hogy például Demetria sokat látott vájlingja ennyire csorba. A vájling mellett a másik fontos eszköz a rendelkezésre álló kis kenyértészta, melyet pontosan olyan elánnal és meggyőződéssel gyúrnak át újra meg újra, ahogyan saját igazságmorzsáikat és nézőpontjaikat is újra meg újra előveszik, átgyúrják, esetenként a másik képébe tolják. 

A kivitelezés tehát teljesen puritán, ami kiválóan illik az olyan kisebb, intimebb előadóterekhez, mint a Régi Zsinagóga (vagy például egy osztályterem). Itt nincs sallang vagy cicoma, ami elvonná a figyelmet a lényegről – csak egyenes kérdések, brilliánsan őszinte alakítások, és egyszerű (bár legkevésbé sem könnyű) válaszok. 

Láthatáron Csoport: Kenyértörés - Fotó: Révész Róbert

A darab vége pedig egyáltalán nem szokványos: a nézőkön ugyanis a sor, hogy a ténosziak bőrébe bújjanak és bíráskodjanak Demetria felett: ártatlan vagy bűnös-e az asszony.

Így ha eddig sikerült semlegesnek maradnunk és figyelmen kívül hagynunk a háború kellemetlenül közeli szelét, ahogy a hátunkat borzongatja, legkésőbb ezen a ponton el fogjuk kezdeni a saját bőrünkön érezni a döntések súlyát. 

Láthatáron Csoport: Kenyértörés - Fotó: Révész Róbert

Szeretném leszögezni, hogy miközben a Láthatáron Csoport Brecht-feldolgozását nézi a mélyen tisztelt publikum, gyorsan elfelejtheti, hogy az állásfoglalás alól kivonhatja magát. Brecht kérdései és szövege örökérvényű, a megvalósítás pedig igyekszik objektív lenni ugyan – amely objektivitás a mi esetünkben a színdarabot követő vitára is kiterjedt –, de ahogy történetünk halad előre, úgy egyre nehezebb az önmagában is erőteljes produkció elemeiben nem felismerni az aktualitásokkal való hasonlóságot. 

És az igazság nem csupán nem virul a holtnak véréből, de olyan csorba is, mint a már említett, jobb napokat látott vájling. Ráadásul idővel változhat, alakulhat, mint a még sütés előtt álló tészta. És változik is. Hiszen az, hogy valaki hős vagy gyilkos, csupán nézőpont kérdése.

A szórakoztatás és az oktatás mellett a színház egyik legősibb funkciója a nézőpontok, igazságok ütköztetése, ez azonban csak akkor működik, ha valóban több nézőponttal és igazsággal szembesülünk; ez pedig a Láthatáron produkciójában maradéktalanul megvalósul. Történetünk szereplőit (és velük együtt minket is), egy olyan helyzetbe kényszeríti az élet, amelyben nincsenek nyertesek, döntést azonban mindenkinek hoznia kell.

Mert akár tetszik, akár nem, mi most élünk, nekünk most kell oldalt választanunk. 

A cikk szerzője: Szabó Anna