Oldalak

2023. 10. 27.

Linn Strømsborg - Soha, soha, soha

 Nyílt levél egy kényes témáról


Linn Strømsborg könyvének főhőse harmincöt éves. És nem akar gyereket. Soha. 


Éles felütés, főleg ma, amikor a szülés soha nem látott mértékben foglalkoztat mindenkit a tinilányoktól kezdve a potenciális nagyszülőkön át az Európai Bizottságig, mindezt úgy, hogy szinte lehetetlen nem szélsőségesen fogalmazni a témával kapcsolatban. Azért Strømsborg megkísérel érzékenyen és érzékenyítve a témához nyúlni. És sikerül neki. 


A könyv első és legszembeötlőbb érdekessége, hogy főhősünk makacsul kitart névtelenesége mellett. Bár legmélyebb gondolataiba is beavat minket, a nevét nem osztja meg velünk. De jól is van ez így, mivel anonimitásával is üzenni szeretne: köztünk jár, ő bárki lehet. 


Anonim főhősünk tehát nyolc éve él párjával, Philippel, látszólagos egyetértésben. Olvasgatnak, kirándulnak, kínait rendelnek. A skandináv tündérmese persze sajnos nem ennyire idilli – hiszen skandináv–, mivel Philip egyszer csak rájön, talán mégis szeretne apa lenni. Erre az igen sarkos problematikára rátesz egy lapáttal Philip és anonim hősünk két legjobb barátja, akik éppen első babájukat várják. Mindezt egy olyan világban, ahol anonim hősünket magányos édesanyja folyton unokáért nyaggatja, mindenki terhes, kivéve, aki bárokban fennen hangoztatja, mennyire jó gyermektelenül élni, és még a kávézók is tele vannak gyerekekről képeket mutogató apukákkal.


Anonim hősünk végső soron nem csupán az anyaság, a változás ellen is küzd, és míg előbbi egyéni döntés kérdése, utóbbi óhatatlanul — így vagy úgy — bekövetkezik. Strømsborg hősei hamar patthelyzetbe kerülnek, ugyanazokat a köröket futják, és dönteniük kell. De vigyázat! Ahogy Az üvegbura Esthere oly fájdalmasan emlékeztetett minket, nem dönteni is döntés.


Bár a szereplők és a helyzetek elképesztően árnyaltak és összetettek, Strømsborg a norvég erdők fenyőtűinek pontosságával ír, teljesen sallangmentesen. A könyv stílusa ezzel szemben szinte megtévesztően könnyed és anekdotikus, ezzel is oldva az állandó feszültséget, amit a téma önmagában hordoz. Rövid epizódok követik egymást ruganyos egymásutánban, köztük naplóbejegyzés-szerű fejezetekkel, kellemes ritmust adva az olvasásnak (utazáshoz tökéletes). Az embernek ettől kissé az a benyomása támad, mintha egy könnyed limonádét olvasna, holott a könyv egy égetően aktuális és húsbavágóan komoly témához nyúl, és azt szedi ízeire a skandinávoktól megszokott pontossággal. És hiába tűnik úgy, hogy leragad pár hétköznapi szösszenetnél, a fókusz mégsem tolódik el egy percre sem.


Tehát fontos mű, még ha az utolsó pár fejezet kissé repetitív is. Egyéni gondolkodás kérdése, hogy egyetértünk-e vele vagy sem. A könyvnek nem is célja a meggyőzés. Csupán egy perifériára szorult hangot szólaltat meg, méghozzá úgy, hogy egyszerre határozott és érzékeny, objektív és személyes. És mi más lenne az irodalom szerepe, mint az, hogy azok helyett beszéljen, akik nem tudnak vagy nem szoktak? Hogy új nézőpontokat ismertessen meg az olvasóval, a horizont egy teljesen új szegletét feltárva előtte? 


Mielőtt mindenkit azzal a bátorítással bocsátanánk útjára, hogy vegye kézbe ezt a hiánypótló alkotást, utóiratként fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Libertine Kiadó ezen kiadásához is jár ajándék, méghozzá egy igen személyes ajándék: egy levél a fordítótól. Patat Bence neve nem ismeretlen a kortárs skandináv irodalom szerelmeseinek, hiszen Maja Lundét vagy Jón Kalman Stefánssont is rendszeresen ő ülteti át magyarra. A fordító szerepe azonban gyakran hálátlan, hiszen, könyvünk anonim hőséhez hasonlóan, gyakran láthatatlan marad a tömeg számára. Ezért szerkesztőségünk szerint kiváló ötlet egy háttérbe szoruló hangot kiemelő könyv ajándékaként egy egyébként többnyire háttérbe szoruló szakmát kicsit a rivaldafénybe emelni. 


Fotó és szöveg: Szabó Anna

2023. 10. 20.

Manon Lescaut

Tragikus sors ihlette csodálatos dallamok


Az évad első operabemutatójaként került sor október 20-án Giacomo Puccini Manon Lescaut című művének premierjére a Szegedi Nemzeti Színház Nagyszínházában. A grandiózus produkció érzelmekkel, szenvedélyességgel és áradó dallamokkal teli sodrással várja a műfaj kedvelőit.



A Manon Lescaut az olasz operaszerző egyik legismertebb alkotása, mely már 1893-as debütálásánál hatalmas sikert aratott a közönség soraiban. A mester újító szándékaként a recitativókat a későbbi „Puccini-parlandonak” nevezett énekbeszéd váltotta fel. További érdekessége a darabnak, hogy hét szövegíró (Marco Praga, Domenico Oliva, Luigi Illica, Giuseppe Giacosa, Giulio Ricordi, Ruggero Leoncavallo) közös munkájának tekinthető az elkészült librettó, amely Antoine Francois Prévost d’Exiles Manon Lescaut és Des Grieux lovag története című regénye alapján született meg. A librettisták alaposan átdolgozták az eredeti sztorit, karakteresebb és egységesebb figurákat alkottak meg.



Renato de Grieux lovag élete hirtelen teljesen felfordul, amikor megpillantja egy postakocsiból kiszállni a fiatal és gyönyörű Manon Lescaut-t. A kibontakozó románc közepette azonban a lány bátyja éppen apácazárdába szeretné kísérni húgát, de némi pénzért cserébe inkább eladja őt egy öreg adóbérlőnek. A lovag ezután megszökteti Manont – a gazdag úr legnagyobb bosszúságára. A cselekményről ennyit érdemes röviden elárulni, azonban az leszögezendő, hogy nem kevés bonyodalom jellemzi a négy felvonásos történetet.



A címszerepet kettős szereposztásban Ferenczy Orsolya és Máthé Beáta, a lovagot pedig Tötös Roland, valamint Turpinszky Gippert Béla alakítja és énekli. Mind a négy művész kiválasztása telitalálat volt a karakterekre. Lescaut-t a helyi operatagozat kiváló baritonjai, Szélpál Szilveszter és Réti Attila jelenítik meg. Geronte di Raviorként tér vissza szegedi deszkákra Cseh Antal, illetve Kőrösi András ármánykodásának lehetünk tanúi a másik szereposztásban (akit a szerencsések akár az augusztusi Ezeregy éjszaka world-musicalben is láthattak). A hősszerelmes segítőjét Decsi András és Beeri Benjámin hozza, további szerepekben pedig feltűnnek a színház énekművészeinek fiatal tehetségei.



A rendezésért és a koreográfiáért Juronics Tamás felelt, akinek nem ez az első tapasztalata a műfajjal – a szegedi közönség láthatta már színpadra állításában többek között a Traviatát és a Rigolettot is. Koncepciója szerint a sztori egy semleges korban játszódik, amely egyaránt megfelelhet az opera korszerű és a modern játszási módjait kedvelő rajongók számára. Az azonban újdonság, hogy most először a díszletek is a Kossuth-díjas rendező elképzelései alapján valósultak meg. Kiemelendő, hogy ritkán látni ennyire impozáns operadíszletet vidéki teátrum deszkáin (a szűk büdzsé ellenére!), Madarász Madár János világítástervező profi munkája pedig pazarul kiegészíti a látványvilágot. A káprázatos jelmezek Bianca Imelda Jeremias munkáját dicsérik, a Szegedi Szimfonikus Zenekart Dobszay Péter és Kardos Gábor vezényli lendületesen.



A monumentális és lenyűgöző művet decemberig több alkalommal láthatják a bérletes nézők, viszont színre kerül bérletszünetben is – így senkinek nem kell aggódnia, ha netalán nem jutna időben jegyhez. Azonban nem érdemes várni a vásárlással, mert nagy érdeklődés övezi a szegedi operaélet újabb kiváló produkcióját.


A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Fotók: Zsiros Aliz

2023. 10. 16.

Az eltört korsó

Addig jár a kútra…


Október 13-án mutatták be Heinrich Von Kleist Az eltört korsó című vígjátékát a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában. A darabválasztás jó ötletnek bizonyult – az intim és bensőséges tér remek lehetőséget tud biztosítani a színészek számára, aktualitásából pedig mit sem vesztett a mű.



Egy vidéki bíróság legújabb perének lebonyolítására készül, mely során az éjszaka elkövetett korsótörés elkövetőjét próbálják meg lefülelni. Azonban váratlan „csapásként” megjelenik egy törvényszéki tanácsos, akinek jelenléte szükségessé teszi az ügy szabályos lebonyolítását. A bíró egyre furcsábban viselkedik, a tanúk által vallott igazságok, féligazságok és hazugságok pedig csak tovább bonyolítják a szálak kibogozását. A történet végére azonban fény derül a bűnös kilétére, de semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik… Kinek van igaza? Egyáltalán létezik-e igazság?


Az eltört korsó különleges alkotás több szempontból is. A szerző fogadásból írta, többi darabját véresen komoly drámaiság jellemzi, erre az egyre lehet a legvígabb jelzőt ráhúzni – még akkor is, ha nem tűzi ki céljául a felhőtlen kikapcsolódást és humorbombák eldurrogtatását. Vígjáték jellegét leginkább a karakterek karikaturikus és groteszk ábrázolása adja, de néhány ötletes poént azért a rendező, Koltai M. Gábor is beleszőtt a sztoriba.



Nem kis kihívás színre vinni a művet. A rendező egy nagyon érdekes, kissé mai, ám szocialista jegyeket magán viselő korban képzeli el a történet kifutását. Ezt remekül alátámasztja Vereckei Rita látványtervező vizuálja – az előadás egyik nagy erősségét a díszlet remekbe szabottsága adja.

A 19. században íródott alkotás dramaturgiájában természetesen kellett kisebb-nagyobb változásokat eszközölni, hogy még inkább átüssön aktualitása. Így kerül például Ádám bíró asztalára egy Európai Uniós zászló vagy euróról van szó, ha fizetőeszközökről beszélnek a szereplők. A háromórás játékidő mégis megmarad, az első felvonás kevésbé mozgalmas jelenetei után a második felvonás egyenesen berántja a nézőt – csak úgy hemzsegnek a jobbnál jobb rendezői megoldások és drámai alakítások.



Polák Ferenc végzős színészhallgató játssza Waltert vendégművészként, aki újonnan csöppen bele a bíróság ügyleteibe. Gömöri Krisztiánnak nehéz dolga van Ádám bíróként: szinte el sem hagyja a színpadot, állandóan sántítania kell, mégis erős karakterábrázolást nyújt. Rédei Roland Licht írnokja leginkább a háttérből figyeli a szálakat, mégis már a történet elején sejti, hogy ki lehet a tettes. Molnár Erika Mártaként próbálja kibogozni a bűnös kilétét, egyetemben Ottlik Ádám Tócsa Vitusával, aki leginkább fia bűntelenségét próbálja bizonygatni. A vőlegény, Ruprecht szerepében László Gáspárt láthatja a nagyérdemű, Ács Petra Éva alakítását pedig az est egyik legerősebb játékaként lehet elkönyvelni. Üde színfolt Vajda Júlia takarítónőként való megjelenése (az egyik jelenetben még dalra is fakad!), nem különben Tánczos Adrienn, aki Brigitta szerepében szerez néhány komikus pillanatot. Hajdu Róbert biztonsági őre apró gegekkel tűzdeli meg az előadást, a legdrámaibb pillanatokba is belecsempész egy kis humort.


Az eltört korsó decemberig több alkalommal is színre kerül a Kisszínházban, érdemes minél hamarabb beszerezni rá a jegyeket. Nem könnyű néznivaló, mégis mindenkinek ajánljuk, aki szeretne egy kósza pillantást vetni a mai valóság görbe tükrébe.


A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Fotók: Zsiros Aliz