Az eltört korsó

Addig jár a kútra…

Október 13-án mutatták be Heinrich Von Kleist Az eltört korsó című vígjátékát a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában. A darabválasztás jó ötletnek bizonyult – az intim és bensőséges tér remek lehetőséget tud biztosítani a színészek számára, aktualitásából pedig mit sem vesztett a mű.

Egy vidéki bíróság legújabb perének lebonyolítására készül, mely során az éjszaka elkövetett korsótörés elkövetőjét próbálják meg lefülelni. Azonban váratlan „csapásként” megjelenik egy törvényszéki tanácsos, akinek jelenléte szükségessé teszi az ügy szabályos lebonyolítását. A bíró egyre furcsábban viselkedik, a tanúk által vallott igazságok, féligazságok és hazugságok pedig csak tovább bonyolítják a szálak kibogozását. A történet végére azonban fény derül a bűnös kilétére, de semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik… Kinek van igaza? Egyáltalán létezik-e igazság?

Az eltört korsó különleges alkotás több szempontból is. A szerző fogadásból írta, többi darabját véresen komoly drámaiság jellemzi, erre az egyre lehet a legvígabb jelzőt ráhúzni – még akkor is, ha nem tűzi ki céljául a felhőtlen kikapcsolódást és humorbombák eldurrogtatását. Vígjáték jellegét leginkább a karakterek karikaturikus és groteszk ábrázolása adja, de néhány ötletes poént azért a rendező, Koltai M. Gábor is beleszőtt a sztoriba.

Nem kis kihívás színre vinni a művet. A rendező egy nagyon érdekes, kissé mai, ám szocialista jegyeket magán viselő korban képzeli el a történet kifutását. Ezt remekül alátámasztja Vereckei Rita látványtervező vizuálja – az előadás egyik nagy erősségét a díszlet remekbe szabottsága adja.

A 19. században íródott alkotás dramaturgiájában természetesen kellett kisebb-nagyobb változásokat eszközölni, hogy még inkább átüssön aktualitása. Így kerül például Ádám bíró asztalára egy Európai Uniós zászló vagy euróról van szó, ha fizetőeszközökről beszélnek a szereplők. A háromórás játékidő mégis megmarad, az első felvonás kevésbé mozgalmas jelenetei után a második felvonás egyenesen berántja a nézőt – csak úgy hemzsegnek a jobbnál jobb rendezői megoldások és drámai alakítások.

Polák Ferenc végzős színészhallgató játssza Waltert vendégművészként, aki újonnan csöppen bele a bíróság ügyleteibe. Gömöri Krisztiánnak nehéz dolga van Ádám bíróként: szinte el sem hagyja a színpadot, állandóan sántítania kell, mégis erős karakterábrázolást nyújt. Rédei Roland Licht írnokja leginkább a háttérből figyeli a szálakat, mégis már a történet elején sejti, hogy ki lehet a tettes. Molnár Erika Mártaként próbálja kibogozni a bűnös kilétét, egyetemben Ottlik Ádám Tócsa Vitusával, aki leginkább fia bűntelenségét próbálja bizonygatni. A vőlegény, Ruprecht szerepében László Gáspárt láthatja a nagyérdemű, Ács Petra Éva alakítását pedig az est egyik legerősebb játékaként lehet elkönyvelni. Üde színfolt Vajda Júlia takarítónőként való megjelenése (az egyik jelenetben még dalra is fakad!), nem különben Tánczos Adrienn, aki Brigitta szerepében szerez néhány komikus pillanatot. Hajdu Róbert biztonsági őre apró gegekkel tűzdeli meg az előadást, a legdrámaibb pillanatokba is belecsempész egy kis humort.

Az eltört korsó decemberig több alkalommal is színre kerül a Kisszínházban, érdemes minél hamarabb beszerezni rá a jegyeket. Nem könnyű néznivaló, mégis mindenkinek ajánljuk, aki szeretne egy kósza pillantást vetni a mai valóság görbe tükrébe.

A cikk szerzője: Bondor Ferenc

Fotók: Zsiros Aliz