„Az ember nem tudja mindig, mikor követ el megbocsáthatatlant, de azért él benne valami gyanú, ha megtette.”
A 2024-es év első premierjét február 2-án tartják a
Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában, ekkor kerül színre Szabó Magda Az ajtó
című regényének színpadi adaptációja. Az előadást a teátrum igazgatója, Barnák
László állította színpadra, melyben feltűnnek a prózai tagozat legkiválóbb
tagjai.
Szabó Magda a hazai irodalom megkerülhetetlen alakja,
a Kossuth- és József Attila-díjas írónő művei mai napig vonzzák az olvasókat. Nem
csoda, hiszen történetei kellő természetességgel és őszinteséggel mutatják be a
lét útvesztőinek árnyalatait – legyen szó az Álarcosbálról, a Régimódi
történetről, Az őzről vagy e sorok írójának kedvencéről, az Abigélről. Az ajtó
1987-ben jelent meg könyv formájában, azóta közel negyven nyelvre fordították
le. Az önéletrajzi ihletésű írást 2012-ben meg is filmesítették, a Szabó István
által rendezett adaptáció komoly nemzetközi sikereket ért el. Ezek alapján
talán kockázatos vállalásnak tűnhet egy ilyen mű repertoárra tűzése, talán nem
spoiler: a produkció megugorja az előzetes elvárásokat.
A sztori középpontjában egy írónő, Magda, valamint egy
zárkózott és rejtély nő, Szeredás Emerenc áll. Az idős hölgy házvezetőnőként
dolgozik az írónőnél. A két nő között különleges és összetett kapcsolat alakul
ki, ahol az ajtó jelképesen megtestesíti az érzelmi és társadalmi korlátokat. A
történet előrehaladtával fokozatosan tárulnak fel Emerenc múltjának és
jelenének sötét titkai, miközben Magda próbálja megismerni és megérteni
rejtélyes házvezetőnőjét. A Vörös Róbert által átdolgozott színmű mélyen
átgondolt karakterábrázolással és szimbólumokkal boncolgatja az emberi
kapcsolatok bonyolultságát és összetettségét.
A darabot gyakorlatilag két magabiztos színésznő
tűpontos színpadi jelenléte és játéka hajtja előre. Emerenc szerepét Fekete
Gizi ölti magára, aki Örkény Macskajátékában már játszott hasonló habitussal
rendelkező karaktert, azonban ezúttal még erőteljesebb ívet tud bemutatni meggyőző
játékával. Szilágyi Annamária szintén zseniális alakítást nyújt Magdaként.
Kiemelendő, hogy szinte le sem jön a színpadról, mégis állandóan fenn tudja
tartani a figyelmünket. Esetében is megfigyelhető az erős jellemfejlődés, melynek
minden lehetőségét és tónusát megragadja a művésznő. Feltűnik továbbá
Professzorként Borovics Tamás, valamint Szegezdi Róbert, Tánczos Adrienn,
Csorba Kata, Gömöri Krisztián, Bánvölgyi Tamás és Rácz Tibor.
Barnák László nem csupán a színmű színpadra
álmodásáért felelt, hanem egy sajnálatos betegség miatt az Alezredes
karakterébe is be kellett ugrania az utolsó pillanatban. Ez azonban egyáltalán
nem érződött az előadáson. Ritka, hogy már a főpróbahéten és a bemutatón egy
ennyire összeállt, hibátlan rendezést lásson a néző. Remek térhasználat,
impozáns fények, színészközpontú vezetés – ez mind hozzájárul a katartikus
pillanatok előidézéséhez. Külön említést érdemelnek a vihar atmoszféráját
megidéző jelenetek, valamint a különböző képek váltását gördülékenyen előidéző
zenei betétek. Nem különben kiválóak a 20. századot megidéző jelmezek, melyeket
Varsányi Anna tervezett.
A cselekmény intenzíven taglalja létünk alapvető
kérdéseit: magunkhoz, embertársainkhoz, az élethez és halálhoz fűződő
kapcsolatunkat, viszonyunkat. Szabó Magda kiváló precizitással alkotta meg a
történetet, melynek pikantériáját az adja, hogy a befogadó mindkét
főszereplővel azonosulni tud. Ez azért is érdekes, mert két teljesen eltérő
habitusú, lelkületű és társadalmi háttérrel rendelkező nőről beszélünk, mégis szépen
kidomborodik a karakterek saját igazsága. Ezt az igazságot pedig az ember
boncolgatja magában, akár napokig töpreng a látottakon – ez egy teljes mértékben
„hazavivős” történet.
Az ajtót máris hatalmas siker övezi, egy-egy kósza jegyhez csupán a szerencsések tudnak hozzájutni. Nem csoda, hogy a nézőtéren egy gombostűt sem lehet leejteni – méltó produkció született az egyik legismertebb hazai írónő kortalan történetéből.
A cikk szerzője: Bondor Ferenc
Fotók: Csobán Fanni Edina