2022. 01. 24.

Dante univerzuma

"A Látás a lámpa" *

Pistyur Imre: KAPU ELŐTT / A POKOL KAPUJÁBAN

Sokszínű és tartalmas kiállítás részese lehet, aki ellátogat a Reök-palota, Dante univerzuma elnevezésű kiállítására. Sokszínűségét abból nyeri, hogy 50 kortárs műve került a kiállítótermekbe, így 50 különböző interpretációt, nézőpontot, 50 külöböző érzést, látásmódot, vagy éppen benyomást csodálhatunk meg a tárlaton. Mivel az alkotások közös eredete arra épült, hogy Dante szellemiségét közvetítsék, így jelentős többlettartalommal is rendelkeznek, a költő mondanivalóját kiterjesztve, átgondolva adják tovább azt az érdeklődőknek, létrehozva valami közös újat.

Dr. Nátyi Róbert és Prof. Dr. Pál József, A HÁBORÚ ANATÓMIÁJA, Részegh Botond művével

Hiszen nem csupán illusztrációkról van szó, amíg korábban a képzőművészetben ez volt a jellemző, a 20. század végétől már sokkal inkább Dante hatását, és mára szóló üzenetét igyekeznek kibontani a művészek, tudhattuk meg Dr. Nátyi Róbert művészettörténésztől, aki a REÖK vezető kurátora, és azon katalógus egyik szerkesztője, D. Udvary Ildikóval, mely extra tartalommal listázza a kiállítás darabjait. A MAOE által publikált könyv érdekessége, hogy a művészek kiemelik a számukra meghatározó, jelentőséggel bíró kapcsolódási pontot, mely Dante munkásságából fontos számukra, és hatással volt rájuk a produktumaik létrehozásakor.

Varga-Amár László: A POKOL BUGYRAI, a Dante univerzuma c. katalógusban

Talán, ami elsőre a legszembetűnőbb ezen a kiállításon, az a fény és annak hiányának, egymásra gyakorolt hatása. Rendhagyó módon, már ahogy belépünk a félig sötét termekbe, a speciális megvilágítások hatására önálló életre kelő művek, szinte mágnesként vonzzák az ember tekintetét. A lámpák fényei ugyanis külön értelmet adnak egyes kreációk számára, mint ahogy teszik azt Wrobel Péter festményénél, ahol a lakkal és gyantával, a csillogó porfesték találkozik, mágikus összhatást ébresztve. Az alkotó ki is emeli, a már említett Dante univerzuma címet viselő katalógusban, hogy célja a: "mozgó-mozdulatlan, a mozgó, elmozduló univerzum érzete", vagyis Dante univerzumának képi megfogalmazása.

Guti J. Soma: LÉPCSŐ A POKOL KAPUJÁHOZ
Wrobel Péter: KESERÉDES KÉPTÁBLA A DIVINA KOMÉDIÁHOZ: MÁSODIK VISSZATEKINTÉS
Székács Zoltán: A PURGATÓRIUM KAPUJA
Kelemen Dénes Lehel: A SÖTÉT ERDŐBEN (ELSŐ ÉNEK)

Ha már a fények hatásánál tartunk, nem lehet úgy végigmenni a kiállításon, hogy ne állnánk meg pár percre Hérics Nándor LED világítású szobra előtt, mely az Ecce Femme nevet viseli, elindítva ezzel egy asszociációs lavinát, az Ecce homo (Íme az ember) -ismert latin kifejezés útján.

Hérics Nándor: ECCE FEMME

A másik unikumként emlegethető tényező, a felhasznált anyagok nagy fantáziájú sokszínűsége. Példálozó jelleggel, van itt a már emlegetett LED, plexi, fa, műgyanta, linóleum, könyvlap, üveg, horganylemez, de még vulkáni kő is. Részben ez teszi kiemelkedővé Sejben Lajos alkotását is, a Dante-összes címet hordozó objektje gazdag alapanyag felhasználásában jelen van a bőr, a fa, a horganylemez és a régi könyvlap egyaránt. Részletgazdagságán, nem csupán vizuálisan tudunk elidőzni, hiszen a kisteleki születésű képzőművész megfogalmazása szerint, egy időutazást kívánt tolmácsolni, Dante korabeli misztériumot feleleveníteni, a régi és az új anyagok találkozásával.

Sejben Lajos: DANTE-ÖSSZES

Verebics Katalin, aki egy az 5 hölgy kiállító közül, úgyszintén kiemeli festményében a jelen és a múlt összekapcsolódását, mely érdekessége abban nyer létet, hogy montázsán saját önarcképe szerepel, Dante arcmásával.
Nem hiába említette Prof. Dr. Pál József, a Comitato Dantesco Ungherese tagja, hogy Dante mindig aktuális, hiszen az embernek olyan sokszínűségét mutatja be, mely időszerűsége most is megkérdőjelezhetetlen.

Verebics Katalin: EGY ÚJ INFERNO AZ OÁZISBAN

*Dante Alighieri: Isteni színjáték: Paradicsom, Ötödik ének

2022. 01. 14.

Leonce és Léna

Ismeretlen ismerős


Grandiózus tervekkel indult el Barnák László rendezésében, a Leonce és Léna musical a megvalósítás útján, két hónapja. Hiszen egy még soha nem látott zenés színpadi játékot alkottott Závada Péter és Subicz Gábor kettőse.
A darab szövegkönyve ennek megfelelően nagyon mai, nagyon aktuális. Korunk társadalmi problémáiból vág ki egy keresztmetszetet, félremagyarázhatatlan tükröt tartva. Olyan szavak koppannak a nézőknek, a szűk másfél óra alatt, amelyek ismerősek lehetnek bárki szürke hétköznapjaiból, akár szülő-gyerek viszonyból, akár a napi híradásokból.


Ugyanis a Leonce és Léna főszereplője az a két fiatal, akik csak céltalanul sodródnak a mindennapokban. Szüleik pedig tehetős üzletemberek, akik még nagyobb nyereség reményében összeházasítanák a két lázadót. Természetesen tervük ellenállásba ütközik. Amolyan fordított Rómeó és Júlia történet ez. 
Az előadáson fellelhető, a fiatal korosztály tanácstalansága a világ felé, az őket övező útkeresés, és a szüleik irányába gyakorolt meg nem felelési vágy.
Ugyanakkor jelen van a szülők részéről a felszínesség, a pénz hajszolása, és a gyerekeik meghallgatásától való teljes elzárkózás. 


A musical zenéje lebilincselően részletgazdag, és sokszínű néhol a West Side Story pörgős ritmusai csengnek vissza, elsősorban a trombita és a fa block felütések miatt, máskor meg olyan lágy dallamok övezik a jelenetet, mintha egy gyerekmese aláfestő zenéje lenne. Az alapos szerzői munka remekül szól a szimfónikus zenekar előadásában. Ami pedig a műfajokat illeti, képviselteti magát a rap, a spoken word, a pop és az opera is.


A színészek könnyen veszik a zenés akadályokat, sőt Szívós László (Valerio) a darab rapperjeként remekel. Károlyi Krisztián (Leonce) és Gubik Petra (Léna) hangja pedig szinte összecseng egymással. A páros összhangja játékukban is megmutatkozik, alakításuk kifejezően hozza, az életen halálos unalomig töprengő, flegma lázadót.


A látványvilág bőven szabadjára tudja engedni a nézők képzelőerejét. A Varsányi Anna által tervezett díszlet és jelmez leginkább egy vidámparki, cirkuszi hangulatot fog meg, tulajdonképpen olyan, mintha egy hatalmas körhinta zenedoboz állna a színpad közepén, a szereplők pedig maguk a bohócok benne, mely asszociációhoz sokat tesz egyes szereplők sminkje is, amely a pierrot bohócra emlékeztető teljes fehér arcot kölcsönzi. Olykor egy Chicago, vagy Kabaré musicalt idéző, revü hatást keltő jelentbe csöppenünk, máskor meg Sándor Pál filmjének klasszikus jelenete, az “egyedül nem megy” két keménykalapos figurájára emlékeztető pillanatok szemtanúi lehetünk.





ÚJ OLDAL

 OLDALUNK ÚJ CÍMRE KÖLTÖZÖTT! Látogass el a kultzona.blog  -ra, hogy értesülj a legfrissebb tartalmainkról.