Gengszterek

Maffia sztepp

Mindig felüdülés egy kuriózummal találkozni a Szegedi Nemzeti Színház műsorában; valami olyannal, ami más, mint a többi előadás. Ilyen volt a Peron-swing is 2022-ben, ami a Szegedi Nemzeti Színház Táckarának önálló produkciója volt, most pedig a Gengszterek táncjátékkal rukoltak elő, amivel az ígéreteknek híven tényleg emelték a tétet. 

De miért is tűnik ki ez a darab?

A Gengszterek ízig-vérig saját alkotása a teátrumnak, a rendező-koreográfus Hajdu Anita, aki a tánckar vezetője is, a zeneszerző Károlyi Krisztián sokáig a társulat tagja volt, valamint a Teát Rummal, a színház zenekarának tagja, míg Czene Zoltán író-dramaturg, évek óta részese a társulat munkájának rendezőasszisztensként. Hármójuk tudását, szakértelmét, és kreativitását összeadva született meg a mű.

Történetünk szerint az 1920-as évek Chicagójában járunk, ahol rendőrök csapnak össze a maffiabandával, miközben egyes szereplők között szerelmi szálak szövődnek az események forgatagában. A három alkotó hibátlanra csiszolta össze a három különböző folyamatot, a rendezés páratlanul kiemeli a zenét és a dramaturgiát, valamint alátámasztja és felemeli azokat. A komponensek összekovácsolt egysége vitathatatlan, egy pillanatra sem esnek ki a kölcsönös adok-kapokból. Már önmagában lebilincselő az összhang, ami jellemzi a darabot, és a táncművészekre még csak most térünk rá.

A tánckar korábbi előadásához képest, ez egy nagyobb volumenű produkció önálló szereplőkkel, mellékszálakkal. Így a darab komoly színészi munkát is igényelt a tánckar tagjaitól. Fülöp Ádám, a szigorú maffiavezér és ellentmondást nem tűrő apa határozott kiállással van jelen végig. Szöges ellentéte a csetlő-botló, esetlen rendőrfőnöknek, akit Baranyai Krisztián hoz hitelesen. Megtört menyasszonyát Jónás Dzsenifer Éva alakítja, tiszta kecsességgel, aki egyben a Don szárnyaszegett lánya is. Testvére, Bolla Bence és anyja, László Lívia eltökélt családösszetartót játszanak odaadóan. Természetesen, ahogy minden történetből, innen sem hiányozhatnak a segítők: a Madame, Szincsák Patrícia és a táncosnő Stefanik Kata, akik nem egyszer zavarják fel az állóvizet. Végül és nem utolsó sorban pedig Opavszki Máté, akit a maffiavezér jobbkezeként ismerhetünk meg, de gyorsan átváltozik nyughatatlan hősszerelmessé, elindítva a cselekmény legjavát. A táncosok színészt megvető bátorsággal vetik magukat a karakterekbe, és illuzionista módjára maradnak a szerepben az utolsó pillanatig.

Fontos még megemlíteni Borovics Tamás és Csorba Kata munkáját, hiszen néhány fontos dramaturgiai ponton ők narrálják a színpadon látottakat. A díszlet sokszínű és beszédes, Szabó Gábor álmodta így meg. Fontos része a színpadképnek a fény is, Stadler Ferenc a hangulatfelelős a világítás játékával. Papp Janó pedig a jelmezek tervezője, korhű, vérbeli krimit idéző kosztümöket kreált. 

A könnyed kikapcsolódást nyújtó darab egy kortárs Rómeó és Júlia történet bravúros húzásokkal és vérpezsdítő ritmusokkal, melyek mellett nehéz nyugodtan ülve maradni.

A cikk szerzője: Faragó Vivien

Fotók: Csobán Fanni Edina

Pomádé király új ruhája

Egyszer volt... és mindig lesz

Egy király, akit nagynak és bölcsnek mondanak, de csak a saját hiúsága és hatalma élteti – nem, ez nem egy antihős, hanem  a Pomádé király új ruhája című zenés komédia főszereplője. Az Andersen tollából szőtt tanulságos történet pompás operabeavató a gyerkőcök számára. Bánki György által szerzett, eredetileg rádiójátékra szánt gyermekopera a Szegedi Nemzeti Színház legújabb bemutatója.

Az opera fülbemászó dallamait, ritmusos, jól érthető szövegek töltik ki. Károlyi Amy a gyerekek nyelvén írta meg a librettót, valós veszélyét okozva a dallamtapadásnak kicsik és nagyok számára egyaránt. Toronykőy Attila rendezése ugyanis az egész családnak szól, nem kizárólag az ifjoncok találhatják a jeleneteket lebilincselőnek, a szülök és nagyszülők is önfeledt kikapcsolódásra számíthatnak.

A mesefigurákat idéző karikaturisztikus szereplők élén a Pomádé király (Cseh Antal, Kelemen Dániel) áll, akinek legfőbb problémája, hogy nincs egy darab gönce sem, amiben tündökölhet névnapi ünnepségén, hiába lenne ruháinak száma elegendő egy kisebb város lakosságára. Garda Roberto (Réti Attila, Bognár Szabolcs) mindent megtesz, hogy ura kedvébe járjon, de az békíthetetlen. Ezek után kétség se fér hozzá, hogy amikor megjelenik a két jómadár, Dani (Tötös Roland, Bagdi Zoltán) és Béni (Szélpál Szilveszter, Görbe Norbert), hogy egy visszautasíthatatlan ajánlattal kavarják fel az állóvizet és tréfálják meg Pomádét, hibamentesen tudják nyélbe ütni fortélyos tervüket. A cselszövés tárgya egy olyan kelme, amely igazlátó szövetből készül, így a hazug és gonosz emberek nem láthatják azt, csak a becsületes, és tiszta lelkűek. Természetesen itt is, mint minden mesében, végül a király megkapja méltó büntetését, szégyenszemre meztelenül mutatkozik az ünnepélyen.

A színpadi kavalkád odaszögezi a tekinteteket, a művészek játékossága pedig megragadja a figyelmet. Önmagában felér egy varázslattal, hogy az opera, mint a művészetek királya, ilyen játékos sokszínűséget és bohókás játszásmódot mutat fel. Nagy érdeme ez az alkotóknak, az énekesek mellett a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház énekkara is aktív összetevőjét adják az előadás sava-borsának.
Ezenfelül a teljes képből nem hiányozhat a monumentális díszlet, és kellékek, Juhász Katalin tervezésében, de a mesékbe illő, karakteres jelmezeket is ő álmodta meg.

A cikk szerzője: Faragó Vivien

Fotók: Csobán Fanni Edina

Gazdálkodj okosan!

Itt nem babra megy a játék

Ki ne hallott volna már a Gazdálkodj okosan! társasjátékról? Gyerek, szülő, nagyszülő, bármilyen korosztályról is beszélünk, ez a táblajáték 1940. óta a magyar háztartások része. A játék valós élethelyzetet szimuláló szituációk elé állítja játékosait, kiélezve a pénzügyi tudatosságra és lakásvásárlásra. Egyszer hatalmas mennyiségű pénz áll a házhoz, máskor több körből kimarad az ember, de szerencsére ha végeztünk, csak a játéknak lesz vége.

Nem így van ez a Szegedi Nemzeti Színház most bemutatott darabjában a Gazdálkodj okosan! címet viselő komédiában. A színpadon gyorsan kiderül, hogy bizony már korántsem babra megy a játék, minden egyes kártya, minden egyes kockadobás főhőseink valós életét befolyásolja.

Fábián Péter nevével, aki a mű szerzője és rendezője is egyben, már nem először találkozhat a szegedi közönség. Akinek tetszett a Matyi elszabadul…, és a Black Comedy, biztosan ez a szerencsejátékra helyezett humor is szórakoztató lesz számára. Vigyázat, a szereplők kitalált alakok, mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve, de azért ne lepődjön meg senki, ha minimum három ismerőse van, akire ráillik a történet alapja.

Hiszen van egy pár, Krisztina (Sziládi Hajna) és Tamás (Krausz Gergő), akik évek óta együtt vannak, de sajnos nem tudnak szintet lépni az életben, mivel albérletben laknak, diákhitelt fizetnek, és egy fityinget sem tudnak félretenni. Egy elhagyatott pincében talált Gazdálkodj okosan! társasjáték viszont végre megcsillantja előttük egy szebb jövő reményét. Ugyanis minden a játékmezőn tett lépésük varázsütésre valósággá válik. Az élet leköveti a játékot, és minden egy szempillantás alatt változik meg: hol örülnek a jó szerencsének, hol pedig megkérdőjelezik a tisztességes játékot csalódottságukban.

A fordulatokkal teli magyar Monopoly nem hagyja pihenni sem a nézőket, sem a szereplőket. Sziládi Hajna és Krausz Gergő felülmúlhatatlan folyamatos jelenléte szükséges ahhoz, hogy végigvigyék a közönséget a darabon, egy pillanatra nem engedhetik el a kezüket. A színészt próbáló feladatot úgy tűnik könnyedén veszi a két művész.

A további négy szereplő, Molnár Erika, Jakab Tamás, Borsos Beáta, és Vicei Zsolt alakításai pedig abban kapnak nagy hangsúlyt, hogy nekik több karakter bőrébe is bele kell bújniuk, különböző egyéniséget adva nekik, és ezek az egyéniségek tényleg nagyon különböznek egymástól. A színészvezetés nélkülözhetetlen mozgató ilyenkor, az alkotók pontos munkát végeztek.

Szakács Ferenc díszlete részlet-, és ötletgazdag. A Kisszínház adottságait maximálisan kihasználva változnak a helyszínek. Csapóajtók lesznek a falak, és bejárati ajtók a tárgyak, tulajdonképpen egy óriás kirakós az egész, pont mint egy játékban.

Horváth Jenny jelmezei is nagyon beszédesek. Stílusában kortalanság jellemzi a ruhákat, és persze itt is megjelenik a játékosság. A karakterek egyedi stílusjegyeinek meghatározása pedig igazán fején találta a szöget.

A jövő előtt és után állók biztosan megtalálják a közös hangot az előadással, a kérdés csak az, hogyan játsszák tovább az élet játékát?

A cikk szerzője: Faragó Vivien

Fotók: Csobán Fanni Edina