Gazdálkodj okosan!

Itt nem babra megy a játék

Ki ne hallott volna már a Gazdálkodj okosan! társasjátékról? Gyerek, szülő, nagyszülő, bármilyen korosztályról is beszélünk, ez a táblajáték 1940. óta a magyar háztartások része. A játék valós élethelyzetet szimuláló szituációk elé állítja játékosait, kiélezve a pénzügyi tudatosságra és lakásvásárlásra. Egyszer hatalmas mennyiségű pénz áll a házhoz, máskor több körből kimarad az ember, de szerencsére ha végeztünk, csak a játéknak lesz vége.

Nem így van ez a Szegedi Nemzeti Színház most bemutatott darabjában a Gazdálkodj okosan! címet viselő komédiában. A színpadon gyorsan kiderül, hogy bizony már korántsem babra megy a játék, minden egyes kártya, minden egyes kockadobás főhőseink valós életét befolyásolja.

Fábián Péter nevével, aki a mű szerzője és rendezője is egyben, már nem először találkozhat a szegedi közönség. Akinek tetszett a Matyi elszabadul…, és a Black Comedy, biztosan ez a szerencsejátékra helyezett humor is szórakoztató lesz számára. Vigyázat, a szereplők kitalált alakok, mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve, de azért ne lepődjön meg senki, ha minimum három ismerőse van, akire ráillik a történet alapja.

Hiszen van egy pár, Krisztina (Sziládi Hajna) és Tamás (Krausz Gergő), akik évek óta együtt vannak, de sajnos nem tudnak szintet lépni az életben, mivel albérletben laknak, diákhitelt fizetnek, és egy fityinget sem tudnak félretenni. Egy elhagyatott pincében talált Gazdálkodj okosan! társasjáték viszont végre megcsillantja előttük egy szebb jövő reményét. Ugyanis minden a játékmezőn tett lépésük varázsütésre valósággá válik. Az élet leköveti a játékot, és minden egy szempillantás alatt változik meg: hol örülnek a jó szerencsének, hol pedig megkérdőjelezik a tisztességes játékot csalódottságukban.

A fordulatokkal teli magyar Monopoly nem hagyja pihenni sem a nézőket, sem a szereplőket. Sziládi Hajna és Krausz Gergő felülmúlhatatlan folyamatos jelenléte szükséges ahhoz, hogy végigvigyék a közönséget a darabon, egy pillanatra nem engedhetik el a kezüket. A színészt próbáló feladatot úgy tűnik könnyedén veszi a két művész.

A további négy szereplő, Molnár Erika, Jakab Tamás, Borsos Beáta, és Vicei Zsolt alakításai pedig abban kapnak nagy hangsúlyt, hogy nekik több karakter bőrébe is bele kell bújniuk, különböző egyéniséget adva nekik, és ezek az egyéniségek tényleg nagyon különböznek egymástól. A színészvezetés nélkülözhetetlen mozgató ilyenkor, az alkotók pontos munkát végeztek.

Szakács Ferenc díszlete részlet-, és ötletgazdag. A Kisszínház adottságait maximálisan kihasználva változnak a helyszínek. Csapóajtók lesznek a falak, és bejárati ajtók a tárgyak, tulajdonképpen egy óriás kirakós az egész, pont mint egy játékban.

Horváth Jenny jelmezei is nagyon beszédesek. Stílusában kortalanság jellemzi a ruhákat, és persze itt is megjelenik a játékosság. A karakterek egyedi stílusjegyeinek meghatározása pedig igazán fején találta a szöget.

A jövő előtt és után állók biztosan megtalálják a közös hangot az előadással, a kérdés csak az, hogyan játsszák tovább az élet játékát?

A cikk szerzője: Faragó Vivien

Fotók: Csobán Fanni Edina