A szerelem mindent visz
Semmilyen szempontból sem egy szokványos operára ül be, aki a Szöktetés a szerájból előadást választja. Mivel ez nem tartozik a leggyakrabban játszott operák közé, és még akkor sem ez ugrik be elsőnek, ha leszűkítjük a kört, a Mozart nevével fémjelzett művekre, így egy átlagos nézőt, érhetnek meglepetések.
Először is fontos leszögezni, hogy itt egy szereplő sem hal meg, nem lesz halálos beteg, nem szúr le senki, senkit, így az opera védjegyének számító áriába öntött haldoklás is ezúttal elmarad. Cserébe viszont kapunk humort. Nem ok nélkül vígoperáról beszélünk, az előadás egy vígjáték jegyeit hordozza, beékelve egy vígtenorral (Pedrillo), aki a nevettetésért felel.
Ezen kívül a virtuóz, korántsem hétköznapi, ám annál inkább fülbemászó dallamok között, prózai szövegek ütik fel a fejüket, olyannyira, hogy például Szelim pasa egy hangja sem szökken dallamba, de a többi szereplők esetében is viszonylag sok a párbeszéd, egy operához képest végképp. Ennek is köszönhetően fokozottan érthetőbbé válnak a cselekmények.
Ugyanakkor nem csak a próza teszi érthetőbbé ezt az előadást, az énekesek mind egy szálig jól artikuláltan énekelnek, ezzel sokat lendítve a dalok értelmezhetőségén. Viszont nem ez az egyetlen akadály, amit sikeresen vettek az előadók, hiszen a színészi kvalitásukat is fel kellett mutatni a három felvonás alatt. Mozart művéről nem mondható el, hogy roskad a cselekmények súlyától, így inkább egy karakterjáték, amit látunk, szóval nagyon is nagy a szükség a jól megformált színészkedésre.
Ferenczy Orsolya (Konstanze) így lesz a kitartó, érzelmeiben törhetetlen, és tiszta hősszerelmesnő, míg Balczó Péter (Belmonte) a szerelemért a végtelenségig elmenő, karakán hősszerelmes. Mertz Tibor, mint Szelim pasa ugyanis fogva tartja Konstanzet, és szolgálóját Blondet (Nánási Helga), akiket megszöktet Belmonte és segítóje Pedrillo (Tötös Roland). Természetesen nem lenne teljes a történet egy hátráltató szerep nélkül, Ozmin (Cseh Antal) mint a pasa rendvédelmi szerve, igyekszik minden ellenszegülést megtorolni. Ozmin és Pedrillo karaktere csempészik a humort a darabba. Kettőjük küzdelme, egymás heccelése, egy fajta burleszkbe megy át, mondhatni Tom és Jerry macska-egér harca, melyben színészileg is remekül helytállnak.
Az előadás így, ebben a formában most mutatkozik be a szegedi közönség előtt. Azonban a Szegedi Szabadtréi Játékok keretein belül már látható volt a nyáron, nem teljesen ezzel a szereposztással. Illetve az országban sem először kerül bemutatásra, hiszen részben másik szereplőkkel ugyan, de korábban már más nagyvárosok is műsorra tűzték a Juronics Tamás rendezte, Szöktetés a szerájból művet. Mindez azért van, mert megvalósulása az úgynevezett Coopera keretein belül történt, mely a vidéki színházakkal együttműködve hoz létre opera előadásokat.
A díszlet, amin ez a közösködés legjobban meglátszódik. Cziegler Balázs ötletesen alkotott egy varázskockát, amely sok arcot tud felmutatni, de valahogy érződik, hogy nem erre a színpadra lett kitalálva, pontosabban nem csak erre. A cél nyilván a sokszori felhasználhatóság volt, olyan színpadokon is, amelyek kisebbek a Szegedi Nemzeti Színház nagyszínpadánál. A látvány, így a jelmezeket (Jeremias Design Studio) is beleértve, nem tolják az arcunkba, hogy a történet Törökországban játszódik.
A dalokban semmi kivatnivalót nem lehet találni, a Szegedi Szimfonikus Zenekar és Dinyés Dániel precíziós műszerként tálalja Mozart muzsikáját, a közönség fülébe.