Parasztopera

Húzd rá!

20 éve mutatták be először Darvas Benedek és Pintér Béla zenés krimiballadáját, a Parasztoperát. Azóta is töretlen sikerrel játssza Budapesten Pintér Béla és Társulata, de számos újabb, és újabb bemutató is követi az eredetit, az ország különböző pontjain. Vajon mi lehet a darab töretlen sikerességének, és a nagy érdeklődésnek a titka?

Valahol az alapokat a “sírva vigad a magyar” jelenségnél lehetne kezdeni. A történet ugyan komoly témát boncolgat, és súlyos terheket rak a szereplők vállára, mégis mindeközben egy karikaturikus ábrázolást látunk, a nevettetés eszközével ellensúlyozza a figurák fájdalmas igazságait. 

Adott ugyanis egy esküvőre készülő pár, és családjuk, akik komoly titkokat őriznek múltjaikból, és ezek a titkok lufiként pukkadnak ki egymást követve, egyre mélyebbre rántva viselőjüket és annak családtagjait. Noha kifelé mutatva igencsak szentéletű emberekről beszélhetünk, megbecsült, derék tagjai ők a társadalomnak. Pláne, hogy még a jegyespár babát is vár, teljes az idill, el is hangzik: “A menyasszony domborodik, a magyarság sokasodik”. Mi kellhet még a teljes cukormázas happy endhez? 

Szokták mondani, hogy a valós élet, mindig a happy end után kezdődik, csak az a kérdés mikor van vége a történetmesélésnek. A Parasztopera esetében súlyosan belemennek ebbe a bizonyos folytatásba, és a boldog befejezés már a közelben sincs, mire a 75 perces darab végéhez közeledünk. Keresztes Attila rendezése szorosan tartja a kereteket. Minden pontosan meg van konstruálva, mindenkinek, és mindennek pontos helye, és ideje van.

A zenés krimiballada, mint műfaji meghatározás nem ad teljes képet az előadás zenei világáról. Hiszen opera formára lettek alakítva magyar népdalok, egy kicsit barokkos köntösbe öltöztetve, kivéve, amikor John Denver közismert dallamai csendülnek fel. Az egészet megfűszerezi, hogy élő zene van, vonósnégyes Koczka Ferenc zongora kíséretében.

Szaszák Zsolt (Roland), Borsos Beáta (Balogné), Borovics Tamás (Balog Imre), Sziládi Hajna (Julika), Csorba Kata (Etelka), Tánczos Adrienn (Tündérke), Poroszlay Kristóf (Feri),  Vicei Zsolt (Bálint), és Bánvölgyi Tamás (Cowboy), szinte egy emberként vannak jelen. Majdnem mindenki folyamatosan a színpadon van, így van amikor több képet látunk egyszerre, de van amikor a többi színész is csak nézi az aktuális jelnetet, mely alkalmával szinte egyszerre is lélegeznek, teljes egységet alkotva.

Fodor Viola erősen beszédes és elgondolkodtató díszletet tett a nézők elé. Egy omladozó kápolna belsejében játszódik a darab, mely csúcsánál egy idézet díszeleg, mely csak a darab végén nyer igazi értelmet, de onnan akár a mottója is lehetne, ugyanakkor bárány, borjú és végtermékük szintén helyet kapott a díszlet kialakításakor. 

Papp Janó jelmezeiben pedig keveredik a népies és a modern stílus, éles karakterjegyeket használva.