Meseország nem mindenkié

Vivaldi már nem lesz többé ugyanolyan - FAQ

Egy fiatal színészekből álló társulat érkezett Szegedre a Maszk Egyesület által szervezett tavaszi programsorozat részeként. A FAQ Színház társulata 2012 óta a független szcénában alkot, darabjaik a budapesti MU Szinházban láthatóak, színházi nevelési előadásaik terepe pedig az iskola.

Az előadás címe (Meseország nem mindenkié) megidézi a közelmúlt elhíresült politikai akcióját, melynek során egy politikus könyvdarálással fejezte ki nemtetszését egy gyerekeknek szóló mesekönyvvel kapcsolatban. Az előadásban nem az inkriminált mesék kerültek színpadra, hanem egy nyomozós keretjátékba bujtatott színművészetis gálaműsor. 

A rendező, Molnár Anna az egy-három személyes etűdöket nem fűzte koherens egységgé, célja nem is lehetett ez, hiszen minden jelenet merőben más eszközrendszerében, mondanivalójában és színészi játékában. A jelenetek közötti átkötés - amit epizódról epizódra egyre jobban vártam - egy konferansziészerű, mindig más női ruhába, parókába és magassarkúba bujtatott színész György Zoltán Dávid feladata volt. Ő az első lakó, akit megismerünk, a Múlt Nélküli Ember, ő fog minket végigkalauzolni ezen az estén.

Fotó: Révész Róbert

Látunk nagyon erős, ízlésesen megkomponált képeket, mint például a Világ Leggyönyörűbb Nőjét a hatalmas uszályú esküvői ruhában, egy magaslaton, a nézőknek háttal állva, fuvolájával a kezében halljuk játszani. A nő keserves sorsa - miszerint aki őt szereti előbb-utóbb meg fog halni - mind a fuvolajátékában (Szomorú vasárnap) mind a testtartásában megmutatkozik.
Látunk eszköztelenül, standupszerűen előadott monológot a Legutolsó Magyartól, látunk beszédtechnikai bravúrt a Két Nővértől vagy madárhangokat ügyesen utánzó, a végletekig introvertált Kertészt. A Csecsemőember meséje aprólékosan megkoreografált rémtörténet és sajnos Vivaldit hallgatni sem lesz már ugyanolyan: Lestyán Attila csupán a arcát és annak összes izmát használva “táncolja” végig a Négy Évszak Tél tételének egyik legmozgalmasabb és legdinamikusabb részletét. Mosolyogtató nézni, egyúttal kényelmetlen Vivaldit egy pantomim geg aláfestő zenéjeként hallgatni.

Fotó: Révész Róbert

A legkatartikusabb jelenet a közös ének, mikor egy kórussá áll össze az összes szereplő és György Zoltán Dávid éneke tiszta közlés: “megdögleni volna jó”.

Az előadás térhasználata erősíti az összefüggés nélküli, laza szerkezetet. A Régi Zsinagóga színpadának elülső részét fekete függönnyel fedték el és a jelenetek során gyakran mozgatva, részben vagy egészben kinyitva mutatták meg az etűdöket. Ezzel jól irányítva a nézői figyelmet és mozgalmassá téve a színpadi történéseket. 

Fotó: Révész Róbert

Üdítő volt tehetséges fiatalokat látni az előadásban és ez a lehetőség folytatódik a Régi Zsinagóga Tavaszi programjában. Május 26-án 19:30-kor láthatjuk Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia című monodrámát, mely az Átrium és a Mentőcsónak Egység koprodukciója.

Érdemes figyelni a fiatal színész - és rendező-generációra, szegediként szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ezen vendégjátékok alkalmával már pályájuk elején megjegyezhetünk pár nevet.

Játszók: György Zoltán Dávid, Lakatos Dániel, Lestyán Attila, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Molnár Dávid Márk, Nyáry Pál, Orbán Borbála, Pintér Gabriella Márta, Tóvaj Ágnes
A társulat improvizációiból írta: Nyáry Pál
Dramaturg konzulens: Bodor Panna
Fénytervező: Major Mátyás
Látványtervező: Molnár Anna
Látványtervező munkatárs: Petrovics Eszter
Jobbkezek a bajban: Csákberényi-Nagy Anna, Somoskői Judit, Szilasi Flóra
Rendező: Molnár Anna

A cikk szerzője: Benczur Kata