Elméleti fizika a színpadon
Szombat este Mándy Ildikó Társulatának táncosai töltötték meg a Régi Zsinagóga színpadát. Bozonok című, 2020-ban bemutatott darabjukat hozták el Szegedre.
A fiatal táncosokból álló társulat egy mozgalmas és látványos előadásban, komplex módon: zenével, mozgóképpel, mozdulatművészettel, határterületeket feszegetve járta körül az elemi részecskék témáját. Történetmesélés nélküli, l’art pour l’art táncelőadást láttunk, amely kiindulópontját az elméleti fizika síkjára helyezte.
Fotó: Révész Róbert |
A zenei háttér valójában inkább nevezhető az univerzum zajának. Az iamyank és Fehér Ferenc által jegyzett zenei anyag leginkább elektronikus; ismétlődő és esetleges ritmikájú zajokkal és hanghatásokkal játszó, dörgő basszussal nem fukarkodó zenei egységek a vizuális élménnyel (Spitzer Fruzsina, Ruzsa Dénes) kiegészülve hatottak igazán. Bár sejtésem szerint nem egymásra komponálták őket, de a vetített háttéren megjelenő, a világűrt megannyi sematikus és színgazdag kompozícióban tematizáló képek és animációk együtt, egymást erősítő jellé váltak. Pontokat, majd vonalakat, spirálisan vagy koncentrikus körökben mozgó alakzatokat, csillagokat, galaxisokat ábrázoló képek jelentek meg a hatalmas háttérvásznon, a zenével együttműködve teljes hipnotikus hatást generálva.
Ebben a nagyon is sűrű színpadi térben volt jelen az öt táncos, akik mindenféle formációban, szólóban, duettben, trióban és együttesen is megmutatkoztak. Dinamikus, egy pillanatra sem nyugvó mozdulatokkal voltak jelen a színpadon, a modern technikák javát felvonultatva. A modern tánctechnikákra jellemző gördülések, lendülések, balance és off-balance helyzetek, a kontakt tánc és az izolációk mellett kevésbé hangsúlyosan ugyan, de jelen volt a színpadon a klasszikus balett keretezte mozgásvilág.
A jelenetek gördülékeny egymásutánjából egyedül a szöveggel kiegészített etűd hatott idegenül; hiányoltam a szavakra asszociáló mozdulatsorok továbbfejlesztését és kibontását.Fotó: Révész Róbert
A táncosok együttes mozgása is példázza a részecskék fizikai tulajdonságaiból fakadó sajátos mozgásformákat, látjuk az egymást taszító és vonzó, gravitációs tömeget képező kört, amelyen belül mozognak vagy a közönségre merőleges oszlop formát, amely megidézi az egymás mögé felfüggesztett golyók alkotta fonálingát, amelyen diákként tanulmányoztuk a lengések fizikai jellemzőit.
A folyamatosan változó térformákra komponált fények (Vajda Máté) jól illeszkednek a vizuális összképbe, nem rontja a vetítés részletgazdagságát és megfelelően emeli ki a táncosok terét.
A Régi Zsinagóga őszi programsorozatában eddig túlnyomó többségben volt a tánc és a mozgásszínház (Fehér Ferenc, Tünet Együttes, Mándy Ildikó Társulata), ám hamarosan prózai, zenés, báb- és résztvevő színházi előadások következnek.
Mándy Ildikó Társulata: Bozonok - „isteni” részecskék
tánc
Alkotók-előadók: Cseh Hajnalka, Eva Mora, Guzmics Petra, Frank Rebeka, Szeles Ildikó
Zene: iamyank, Fehér Ferenc
Videóinstalláció: Spitzer Fruzsina, Ruzsa Dénes
Jelmez: Mosolygó Anna
Fény: Vajda Máté
Munkatársak: Bakonyi Jusztina, Jójárt Barbara, Morcz Fruzsina, Pálinkás-Molnár Mónika, Pálosi István, Raczkó Tamás
Rendező, koncepció: Mándy Ildikó, Harangozó Gyula-díjas koreográfus
Cikk szerzője: Benczur Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése