Osztályfőnöki

Névsorolvasás

 „Azt le kell szögeznem, hogy egy osztálykiránduláson… én más osztálykiránduláson veszek részt, mint Maguk!” – idézet a darabból a teljesség igényével, azonban annak hiányával.

Ha valaki úgy dönt, megnézi az Osztályfőnöki című előadást, nos, bizonyosan nem ugyanazt fogja látni, mint, amit én láttam, ez ugyanis egy olyan színházi játék, amit nem csak a színészek, de a nézők is alakítanak. Nem drámapedagógiai foglalkozás, emeli ki Kenéz Ágoston, aki Podlovics Laurával és a DanteCasino csapatával együtt fejlesztették ki ezt a 150 perces interaktív darabot.

Fotó: Thealterphoto2023

Történetünk helyszíne, ahogyan arról a cím is árulkodik, egy osztályfőnöki, vagyis pontosítok, egy osztályfőnöki órává avanzsálódott történelem óra, ahol a közös kirándulás után kitöltött szociometria láttán Koncz tanár úr (Kenéz Ágoston) fontosnak tartja, hogy beszéljék meg a közös kiruccanáson történt eseményeket. Nos nagyjából eddig láthatjuk ugyanazt a darabot, hiszen az osztálytagok képe teljesen véletlen sorrendben kerül fel a táblára, ahol megtekinthetjük, ki hol helyezkedik el, ki kivel van jóban. 

Fotó: Thealterphoto2023

Ezután megkezdődik a közös munka, a szereplők viselkedését, háttértörténetét, indokait, az események menetét innentől kezdve a nézők gondolatai és a színészek tehetsége alakítja. Hogy milyen témák, milyen mélységben és minőségben kerülnek elő az teljes egészében azon múlik, az este folyamán minek mennyi teret hagyunk, milyen irányba vezetjük a szálakat. Egy ideig azonban csak a saját csapatunk és a csapat színészének a hátterét, történetét tudjuk, pont ahogyan egy megoldandó probléma kezdetén is történik.

Fotó: Thealterphoto2023

Az osztály tagjai (Ács Petra, Bartha Bendegúz, Georgita Máté Dezső, Hrisztov Toma, Podlovics Laura, Vilmányi Benett) tizenéves tinik, akik a tizenévesek szókincsének, drámáiknak és érettségüknek sokszor humoros, máskor érthetetlen (a szó legkedvesebb értelmében, hiszen mind voltunk ilyen idősek, mind értjük mit is jelent ez) elegyével igyekeznek kibogozni a szálakat, megérteni egymást és magukat.

Fotó: Thealterphoto2023

S ahogy a darabot nézzük, ahogy együtt nevetünk, komolyodunk el és lélegzünk fel, valahogy előttünk is fel-fel elevenedik egy-egy veszekedés, szerelem, elmúlt vagy megtartott barátság, még azokból az időkből, mikor nekünk is volt osztályfőnökink, mikor mi is jártunk kirándulni és, ami talán a legfontosabb, amikor még mi is kerestük magunkat és, hogy kik vagyunk ezen a világon.

A cikk szerzője: Nagy Rita Anna