2017. 07. 16.

Ének az esőben

Amikor egész Hollywood énekel és táncol


Egy sokat sejtető, hangzatos, jól ismert cím került a Szegedi Szabadtéri műsorára. Az Ének az esőben, vagy akár úgy is írhatnám, Singin’ in the rain, (mert az angol címe is ugyanolyan közismert) már nevével el is adta magát. Azonban ha valaki a Gene Kelly- féle, 1952-es filmet várta viszont, az csalódottan ment haza, mert az előadás azt csak nyomokban tartalmazza.

Monumentális, és látványos díszlet tárult elénk, Horgas Péter elképzelése jól működött a színpadon. A helyszínek gyakori váltakozásához is jó alapot nyújtva, a teret megfelelően kihasználva működött. A vetítéseknek illetve a helyszínek kiírásának is hátteret biztosító, ötletes koncepció volt.

Sok eredeti elgondolás volt egyébként a darabban. Mindenképp ide sorolandó az is, ahogy megoldották, hogy tényleg essen az eső a színpadon az emblematikus dal alatt. Vagy éppen a mozi a színházban kivitelezés is igen kreatív volt.
Sajnos azonban hiába látszott a rengeteg jó ötlet, a befektetett energia, és idő, az előadás a szemünk láttára folyik szét. A közismert filmhez képest alaposan megváltozott a történet menete, dramaturgiailag indokolatlan részeket vettek ki, és még indokolatlanabb részeket nyújtottak meg. A darabhoz írt magyar szöveg pedig túlontúl hajszolja a szóvicceket. Sokszor erőltetett poénok zsákutcájába üldözve az előadást. Ha nem lett volna már tavaly is műsoron, illetve azt követően a Budapesti Operettszínház évadában, az az érzésem lenne, hogy még nem állt össze minden.
A színészek sem igazán találják meg a helyüket a darab során. Nincs kiemelkedő alakítás. A táncos blokkokban jól látszódik, hogy a begyakorolt mozdulatok sokasága, egyként van jelen a színpadon. Tévesztést nem tűrő, embert próbáló, feszített a koreográfia, elismerést érdemel.

Hollywood valószínűleg sosem fog kifogyni a show-biznisz hátterét bemutató témákból. A már 65 éve is nagy sikert aratott, Ének az esőben film, azóta sem porosodott el, még akkor sem, ha olyan filmtörténeti jelentőséget is boncol, mint a hangosfilm megjelenése. Zenés ritmusai a közönség szívébe lopják magukat, korszaktól függetlenül. Noha a téma ugyanaz, a feldolgozás stílusa más, de mi sem bizonyítja jobban az ilyen művek létjogosultságát, mint a tavaly bemutatásra került nagy sikerű Kaliforniai álom. A sok hasonlósággal bíró film például 14 Oscar jelölésből hatot díjra is váltott, szemben a szóban forgó film 2 jelölésével. Szóval az idő telik, de a téma nem kopik, valószínűleg nem ez volt az utolsó színfalak mögött forgó történet.

Gengszterek

Maffia sztepp Mindig felüdülés egy kuriózummal találkozni a Szegedi Nemzeti Színház műsorában; valami olyannal, ami más, mint a többi előadá...