Vilmányi a köbön
A fesztivál szervezői idén meglepően sok monodrámát hoztak el a szegedi közönségnek. Írtunk korábban két Átriumos előadásról, a Holtversenyről és A bogyósgyümölcskertész fiáról, Boguslaw Schaeffer szövegét Ács Tamás színész előadásában láthatta a közönség, a Nélküled című darab szintén egyszemélyes volt és még előttünk van az Anya-e vagy?, az Élet-ritmusra és a Nagymamával álmodtam című előadás. Ha a performanszokat (Tózsa Mikolt, Szántusz Noémi) is ide értjük, akkor igazán impozáns listát kapunk.
Csupa fiatal előadó, rengeteg lendülettel.
Vilmányi Benett monodrámája azonban hozzátesz még valamit, ami különlegessé teszi az előadását ebben az egyébként is erős mezőnyben.
 |
| Fotó: Gulyás Dóra |
Egy nagyon letisztult térben valósul meg az előadás; a színpadon csupán egy zongora és néhány áttetsző plexifal, jelölve az előszínpad határát. Minden más stilizálva, pantomim geg-ben eljátszva vagy a nézői képzeletben jelenik meg. Vilmányi három szerepben is remekel: író, rendező és színész is egyben; természetesen vannak külső szemek, segítő konzulensek, mert az főleg egy egyszemélyes drámában elengedhetetlen.
A szövegvilág érezhetően nagyon saját: Vilmányi az élettörténetét írja bele a drámaszövegbe, a sztorik csak úgy gurulnak ki a száján. Narrálja saját életét gyermekkorától, kamaszkorán át egészen a színésszé válásáig. Felvonultat és megmutat jópár fontos és kevésbé fontos szereplőt az életéből, és minden karakternek íze van: sajátos testtartása, beszédmódja, hangsúlyai. Emlékezetes az edző figurája, a szakié, a díleré vagy anyja bűnöző pasijáé.
 |
| Fotó: Gulyás Dóra |
A színészi munka tekintetében még egy lényeges és veszélyes elemet is belevisz az előadásba: az állandó reagálást a közönségre. Az első pár alkalommal - bár jól sültek el a reakciói - tartottam attól, hogy vissza tud-e lépni a történetbe, de ez láthatóan, gond nélkül zajlott. A stand-up, mint műfajmegjelölés itt vált megfoghatóvá: élő és folyamatos kapcsolatot tartott fenn a nézőkkel: a szemükbe nézve, reakcióikat néha kihangosítva és kifigurázva. Izgalmas alapállás, bár fenntartom, hogy kockázatos.
A rendezés kapcsán jó ritmikáról, sodró lendületű előadásról beszélhetünk. Számomra a dalok lógnak ki az értelmező keretből és eltekintve néhány monológ aránytalan hosszúságától az előadó képes fenntartani a figyelmet. A lényeges a darabban a változás; az első órában kialakul bennem egy kép erről a focista kis srácról, aki állandó bajban van a soványságával, gyerekkora bevésődött emlékképe, mikor azokat a hatalmas méretű vitaminokat kellett magába tuszkolnia. Focistaként önkritikusan világít rá a sportélet belső dinamikájára, ahol az a prioritás, hogy aznap a kék vagy a piros Hummel-t veszi fel a csapat.
 |
| Fotó: Gulyás Dóra |
Kiemelendő a zenei aláfestés; Józsa Tamás a pianínó mögött ülve majdhogynem nézőként követi végig az előadást. Gegeket, olykor némafilmes dallamokat ad Vilmányi Benett játéka alá és van, hogy a szöveget tagolja, a hangulatot fokozza. Az előadás vége felé közeledve válnak a zenész dallamai, skálái egyre disszonánsabbá reprezentálva a történetmesélés másik síkján végbemenő ívet: a kezdetben szimpatikus srác szépen lassan eljut a radikális szélsőjobbos nézetek propagálásáig, puffogtatja a zsidó vicceket, cigányozik, azzal szórakoztatja kortársait, hogy ránézésre megmondja akár az utcán is, hogy ki zsidó, ki nem.
Hatalmasat fordul velem a világ és vizsgálom a saját viszonyulásomat az előadóhoz, ennek nyílt nácizó, rasszista fordulatnak az árnyékában. A lezárás bizonytalansága jól példázza a közönség döbbentségét és a válaszkeresést. Mert az előadás bennem több kérdést hagyott nyitva, mint amennyi választ kaptam.
FÜGE Produkció (Budapest) – Orlai Produkciós Iroda (Budapest): Vilmányi Benett: 1V1
zenés stand-up
Előadja: Vilmányi Benett
Zene: Józsa Tamás
Látvány: Domahidy Veronka
Dramaturg: Kemény Lili
Szakmai konzulens: Bíró Bence
Fény- és hangtechnikus: Kormosói Róbert
Rendezőasszisztens: Magasi Dalma
Írta, rendezte: Vilmányi Benett
