Olvassuk át magunkat a jövőbe együtt!
Tarján szürke paneltömbjei között kincsesláda rejtőzik. Jól megférnek itt egymás mellett Szeged első komposztfutárai, „zöld“ hétvégék, író-olvasó találkozók, kerekasztal-beszélgetések, szabadulószoba, közösségi kert, és persze a Jövő Olvasóköre, amelyről Veszprémi Szilvesztert, a MASZK Egyesület által fenntartott Megálló Közösségi Ház közösségszervezőjét kérdeztük. Az interjú megjelenésének pedig különleges apropója van, mivel az Olvasókör november 27-én ünnepelte fennállásának első évfordulóját.
Milyen módon kapcsolódik a Megálló víziójába, munkájába a Jövő Olvasóköre?
Az irodalom mindig is a ház kínálatának a fókuszában állt. A közösségi kert mellett a legrégebbi program a Könyvforgatag, azaz a cserepolc, szóval az olvasásnépszerűsítés a kezdetektől fontos a ház közösségszervezőinek.
A jövő olvasókörének a létrehozása ugyanakkor egy nagyobb projektbe ágyazódik, amelynek az volt az alapvető célja, hogy gondolkozzunk, milyen lehetne a jövő közösségi háza. Több elképzelésünk is volt, különböző projektötletek, amelyek közül néhány hirtelen valósággá vált az elmúlt egy évben. Az olvasókör látogatói pedig fel-feltűnnek más programjainkon is, és érződik, hogy erősödik a ház körül ez a közösség is.
Miért éppen olvasókör? Honnan jött az ötlet?
2022 szeptemberében lehetőségünk nyílt pályázni a Szabad Terek egy belső pályázatára, és tudtuk, hogy az ökológiai témákkal, valamint a klímaszorongással kapcsolatban szeretnénk valamit, ami kisléptékű, ami elfér nálunk, de mégis mozgatja valamiképpen a világunkat. Amikor azon gondolkodtunk, hogy milyen a jövő közösségi háza, és arra jutottunk, hogy a jövőt csak közösségben tudjuk elképzelni. Innen jött a név is, bár ihletet merítettünk hozzá Kim Stanley Robinson A jövő minisztériuma című könyvéből, amely egyébként az olvasókör októberi, immáron 12. közös könyve volt.
Van jelentősége egy olvasókörnek ebben a digitalizált világban? És a kis közösségeknek a tömegek korában?
Egy közösségi házban vagyok munkatárs, tehát egyértelmű, hogy nagyon értékesnek találom az offline találkozást. Hiszek benne, hogy szükség van olyan terekre, ahol el lehet lenni, ahol lehet emberekkel találkozni, és ahol meg lehet beszélni mindazt, amit a világról gondolunk. A post-covid világban van a valódiságnak egy nagyon erős hívása, és ha 6-8 ember beszélget egy könyvről, miközben mély dolgokat osztanak meg magukról, az életükről, az olvasmányélményeikről, az nagyon is valódi. Amikor leülünk az asztal köré, akkor nemcsak a saját példányainkat, hanem a saját olvasatunkat is hozzuk. Az olvasás ugyan magányos tevékenység, de fontos tapasztalat, ha valahol az élményeimet, gondolataimat meg tudom osztani. Ez mondhatni luxus. Ugyanúgy, ahogy luxus elmondani a véleményemet, kérdezni, és mindezekre visszajelzést kapni.
Szegeden mostanában hála Istennek gombamód szaporodnak az olvasókörök. De mégis miben más ez az olvasókör, mint az összes többi?
Talán heterogénebb. Amikor az ember olvasókörre gondol, akkor egy homogén közösség jut az eszébe. Egyetemisták, idős hölgyek, fiatal háziasszonyok. A mi kis csapatunk leképezi azt, amit a nekünk otthont adó városrész is. Sokfélék vagyunk, sokféle helyzetből jövünk, mégis tudunk találkozni.
A könyvválasztások és maga a helyszín is képes arra, hogy ezt a sokszínűséget támogassa. Itt nagyon különböző emberek beszélgetnek a valóságról, a jelenről, miközben a jövő perspektívája mindvégig jelen van a beszélgetés mögött.
Általában hogy fest egy alkalom?
Szerencsére most már oldott a megérkezés, aztán kihúzom magam, átvedlek moderátorba, és indítom a bemelegítő kört arról, hogy kinek hogy tetszett a könyv, mik voltak a fontos és átbeszélendő tapasztalatok. Egy ilyen első kör után kötetlenebb a beszélgetés, általában én is hozok kérdéseket, de az első körökben elhagzott felvetéseket is átbeszéljük — hol szorosan a szöveg és a feldobott jövőbeni lehetőségek körül, hol kevésbé. A programot egy levezető kör zárja, és a résztvevők gyakran maradnak még egy kicsit kötetlenül beszélgetni.
Mi alapján választod a könyveket?
A tematika a vezérlő elv elsősorban. A lényeg, hogy legyen valamilyen ökológiai fókusza a szövegnek, de fontos, hogy ne legyen ökológiai kulcsszöveg. Tehát kezdjen valamit a környezeti kérdésekkel és a jövővel azon kívül, hogy ökológiai szöveg: nem szakirodalmakat vagy tudományos ismeretterjesztő könyveket beszélünk át, hanem regényeket, ifjúságikat, gyakran zsánerszövegeket. Közösen is ötletelünk új címeken, és az én korábbi kedvenceim is sorra kerülnek szép lassan. Azt hiszem, ezért önmagában is érdemes olvasókört indítani, bár fontos figyelni a többiek szűrőjére, kíváncsiságára, figyelmére is.
Nem egyszerű kihívás.
Hát nem. Ráadásul az is fontos, hogy a személyes valóságunkat is megmozgassák ezek a szövegek valamilyen módon. Válaszoljon arra a kérdésre, hogy milyen a jövő közössége, mik a jövőnk dilemmái. Moskát Anita szerint, akinek Irha és bőr című könyvét szintén együtt olvastuk, a könyvekben olyan helyzetek szerepelnek, amelyek már előfordultak korábban, és amelyekből érdemes tanulni. De amellett, hogy szövegeket és annak a jövőképét beszéljük át, fontosnak tartom, hogy a személyes aspektusról is el tudjunk mondani valamit.
Általában nem friss megjelenéseket olvastok. Direkt vannak a listátokon régebben megjelent, könnyen beszerezhető könyvek?
Ez nem volt pontos döntés, főleg logisztikai szempontból alakult így: a szervezői munkánkat könnyíti meg, ha több időnk van előolvasni, véleményt formálni, mielőtt bedobunk egy könyvet közös olvasásra. Ráadásul az ökológiai irodalom jóval kiterjedtebb annál, mint ami egy adott évben megjelenik, és kár is volna csak erre hagyatkozni. Ott van például a nemrég olvasott Felhőatlasz, ahol egy aktív könyves-filmes hagyományba érkeztünk meg a kibeszélésekor. Ráadásul mára már szinte mindig közösen beszéljük meg azt is, hogy mikor mit olvassunk. A tagok is ajánlanak könyveket, organikusan alakult így, nem volt koncepciónk erre, és talán nem is gondolkozunk ebben a szűrőben később sem.
Mi volt eddig a kedvenc közös könyved?
Az olvasókör vezetőjeként megvan az a kiváltságom, hogy a kedvenc könyveim közül választhatom ki a közös olvasmányt. Ilyenek voltak például a már említett Irha és bőr, a Hová lettél, szép új világ Sally Rooney-tól, vagy a Ne engedj el…, Kazuo Ishiguro tollából, azt nagyon jó volt újraolvasni, kamaszkorom egyik nagy kedvence, és mégsem tetszett minden résztvevőnek, bármennyire jót is beszélgettünk róla végül.
Kik a tagok? Kiket vártok?
Erre nehéz válaszolni, mert nem tudom, hogyan kereshetném meg akár csak két vagy három résztvevő közös metszetét? Talán azt mondom, hogy olyan emberek jönnek hozzánk, akik szeretnek olvasni, kíváncsiak és nyitottak. Mert a másik olvasata néha erősíti az enyémet, máskor meg ütköztetjük a véleményünket, de mivel mindenki nyitott a másik hipotéziseire, tudjuk inspirálni egymást.
Eddig nem jött olyan könyvmoly hozzánk, aki legyen bármilyen zárkózott is, ne nyílt volna meg a közösség előtt, szóval tényleg mindenkit lelkesen várunk, aki szeretné elmondani egy közösségben könyvekről a véleményét, és szeretné meghallgatni a másét. Biztosan vannak még ilyenek az olvasókör résztvevőin kívül is, szuper lenne, ha mindannyiukat el tudnánk érni.
A Megálló Közösségi Házat és programjaikat itt találjátok meg, de a kapujuk az alábbi nyitvatartás szerint mindig nyitva áll, ha esetleg kerestek egy helyet, ahol egy kicsit „el lehet lenni ”.
6723, Szeged, Budapesti krt. 23.
Nyitvatartási idő:
Hétfő: 12:00-20:00
Kedd: 14:00-20:00
Szerda: 12:00-20:00
Csütörtök: 14:00-20:00
Péntek: 9:00-12:00
