Anconai szerelmesek

 Komolyan vették a komédiát

A Veres 1 Színház 2016 óta folyamatosan repertoáron lévő zenés komédiája érkezett Szegedre, hogy két estén keresztül szórakoztassa a nagyérdeműt. A sodró lendületű előadásnak még az eső sem szabhatott határt, hiszen csak néhány csepp erejéig hozta izgalomba a nézőket a pénteki előadáson.

A darabot Vajda Katalin írta, középpontba helyezve a szerelmeseket, minden generációban. Szövevényes cselek és nagy egymásra találások darabja az Anconai szerelmesek, melyben olyan olasz slágerek csendülnek fel, amelyeket mindenki hallott már, az idősebbek pedig kívülről fújnak. A dalszövegeket Fábri Péter jegyzi, az előadás rendezője pedig a Szegedi Nemzeti Színház színésze, Szilágyi Annamária. A rendező kívülről-belülről ismeri a darabot, hiszen korábban Viktória szerepében ő maga is szerepelt a Megyeri Zoltán rendezte előadásban, a Szegedi Nemzeti színpadán, 2004-ben. 

A darab egy keretjátékot kapott, ahol az Idegenvezető (Janik László) parádés nyelvi humorral, angol, német, olasz keverék nyelven mutatja be a szereplőket, mintegy prológusként a dráma elején. Megismerkedünk a kiöregedett csábítóval, (Buch Tibor) az érte epekedő házvezetőnővel, Dorinával (Fésűs Nelly), a fiatal szerelmesekkel és a bonyodalmat a múltból szállító magyar lánnyal, Viktóriával (Laurinyecz Réka).

Kép: Szegedi Szabadtéri Játékok - Albert Péter

Kép: Szegedi Szabadtéri Játékok - Albert Péter

Kép: Szegedi Szabadtéri Játékok - Albert Péter

Az előttünk lévő szereplők típusfigurák. Egy-két jellemző vonással lehet leírni őket, csakúgy, mint a commedia dell’arte, olasz vásári komédia állandó szereplőit. Az előadásban egy-egy jellemző mondatba vagy mozdulatba sűrítve jelennek meg előttünk a komplett alakok. Gondoljunk csak Dorina sokszor ismételt mozdulatára, amely figurájának állandó jelzője lett vagy Tomao reakciójára, miszerint bármit mond vagy tesz a másik, szerinte az csak silány lehet. Ezeknek a sűrítéseknek köszönhetően a közönség szinte előre tudja, mit fog az adott karakter reagálni. Ez a fókuszálás az előadásban kifejezetten erős, ahogyan a társulati munkára is ez a jelző használható a legpontosabban.

Kép: Szegedi Szabadtéri Játékok - Albert Péter

Buch Tibor és Fésűs Nelly párosának magával ragadó a dinamikája, Pál Tamás magabiztosan és jó ritmussal él a színészi játékában is, Janik László pedig annak ellenére, hogy csak pár percet tölt a színpadon, jól mediál a közönség és a diliház lakói között. 

Kép: Szegedi Szabadtéri Játékok - Albert Péter

A felhőtlen kacagással teli este időjárás szempontjából szerencsésen végződött és ha a jövőben is hasonló, közönségbarát előadásokkal töltik meg az évadot a szervezők, akkor nagy baj nem lehet. A 2022-es újszegedi nyári évadot figyelemmel követve kijelenthetjük, hogy a koncertek kifejezetten jól működnek a Ligetben, főleg a megújult hangosítással; a zenés színházi előadásoknál pedig újfent a zenei targetálás a fontos, hiszen az Omega-musical hatalmas nosztalgia faktort hozott, csakúgy, mint a záródarab, az olasz slágerekkel teletűzdelt Anconai szerelmesek.

Kár lenne csupán nyáron használni az Újszegedi Szabadtéri Színpad adottságait, hiszen a helyszín különlegessége folytán már tavasszal vagy ősszel is meg lehetne tölteni programokkal, legyen az akár komoly- vagy könnyűzenei koncert, hangverseny, kórustalálkozó, vizsgakoncert, író-olvasó találkozó vagy táncgála.
Bízunk benne, hogy aki ellátogatott egy-egy előadásra jól érezte magát, aki viszont a KultZónán keresztül követte az eseményeket, biztos lehet benne, hogy legkésőbb jövő nyáron újra tudósítunk az Újszegedi Szabadtéri Színpadról. 

Vajda Katalin: Anconai szerelmesek

Szereplők:

Tomao Nicomaco: BUCH TIBOR

Lucia (a leánya): CSÁKI EDINA

Dorina (Tomao házvezetőnője): FÉSŰS NELLY

Luigi del Soro (vándormuzsikus): DÓSA MÁTYÁS

Viktória (magyar lány): LAURINYECZ RÉKA

Drusilla (római lány): STEINKOHL ERIKA

Lukrezio (egyetemi hallgató): KRAJNIK-BALOGH GÁBOR

Giovanni (a cukrász): PÁL TAMÁS

Agnese (panziótulajdonos): ZORGEL ENIKŐ

Idegenvezető: JANIK LÁSZLÓ

Látvány: Varsányi Anna

Zenei vezető: Nyitrai László

Koreográfus: Bakó Gábor

Dalszövegek: Fábri Péter

Rendező: SZILÁGYI ANNAMÁRIA

A cikk szerzője: Benczur Kata

Rost Andrea és vendégei

 Kerek este - Rost Andrea és vendégei

A Szegedi Szabadtéri évadának koncertsorozata Rost Andrea és vendégei produkciójával zárult. A kerek születésnapot ünneplő operadíva csokorba fogta legkedvesebb áriáit, dalait és két kiváló zenekarral a háta mögött varázsolta el a közönséget. Kecskemét, Debrecen és Veresegyház után Szeged is megcsodálhatta Rost Andrea időtlen tehetségét.

Fotó: Szegedi Szabadtéri - Tari Róbert

Az est első felében a Budapest Klezmer Band zenélt, akik megadták az alaphangot a produkciónak. A zenekarban kiváló szólistákkal, köztük Lukács Miklós cimbalomművésszel és Szegednek is ismerős vendégelőadóval, Sándor Csabával is találkozhattunk. A bariton a Hegedűs a háztetőn című musicalből adta elő a népszerű, Ha én gazdag lennék című dalt, majd a művésznő örvendeztette meg operarajongó közönségét egy barokk operaáriával és Erkel Bánk bán című operájából Melinda első áriájával.

Az est első részét pedig egy meglepetés produkció zárta, mikor a színpad elé felsorakozott egy csapat fiatal zenész, közel 60 fővel és előadtak a művésznővel és Sándor Csabával is egy-egy közös produkciót a Spanyol cigánytánccal való lendületes bemutatkozás után. Fegyelem és pontosság - ez sugárzott a fiatalokról, akik egyenesen Erdélyből érkeztek és ők alkotják a Csíkszentsimoni Ifjúsági Koncert Fúvószenekart. Pontosan azzal a zenei alázattal és fegyelemmel lehet eljutni a világ legnagyobb színpadaira, amivel a fiatalok előadták a dalaikat a szegedi közönségnek.

Fotó: Szegedi Szabadtéri - Tari Róbert

Rost Andrea szakmai életútján kiemelt jelentőséggel bír a milanói Scala, a Carnegie Hall és a Metropolitan Opera New Yorkban, de számos világváros operakedvelő közönsége jegyezte meg a nevét Tokio-ban, Madridban, Bécsben, Londonban vagy éppen Washingtonban. Nehéz is lenne összefoglalni Rost Andrea szakmai pályafutásának ívét, ami egyenesen a kislánykori Táncdalfesztivál-őrületétől indul és a legnagyobb operaszínpadokon csúcsosodik ki. 

A második felvonásban, mely a Dalok a lányszobámból címet kapta, a művésznőre ható dalokkal és előadókkal ismerkedhettünk meg, egészen pici korától kezdve. Megtudtuk, hogy imádta Zalatnay-t és otthon csak Kis Cininek hívták, mikor a tehetségkutató akkori csillagai közül érte kezdett rajongani vagy éppen a nők bálványáért: Szécsi Pálért. A Bényei Tamás vezette Hot Jazz Band mind színpadképben, mind hangzásban hozta a tándalfesztiválos hangulatot, a tőlük megszokott profizmussal és ritmussal tartották kézben az est hátralévő produkcióit. Olyan dívák, mint Marilyn Monroe és Judy Garland formálták a felnövekvő tehetség világát, és csodaszép duettet énekeltek Sándor Csabával, megidézve Ruttkai és Latinovits párosát a Hol van az a nyár című dallal. A második felvonásból sem maradhatott ki az opera, Puccini Gianni Schicchi operájából Lauretta népszerű operaáriája aratott fantasztikus sikert.

Fotó: Szegedi Szabadtéri - Tari Róbert

A szegedi közönség nem is tudja, milyen szerencsés, hiszen a művésznőt nem csak a Szabadtéri Színpadán csodálhatta meg, de a SZTE Bartók Béla Művészeti Karának oktatójaként Rost Andrea a jövő generációjának adja át tudását és neveli ki az operarajongó közönségnek az újabb és újabb tehetségeket.

Fájó szívvel zárjuk az idei koncertévadot, hiszen öt csodálatos zenei programon vehettünk részt, egyúttal kíváncsian várjuk, hogy a szervezők hogyan gondolkodnak az Újszegedi Szabadtéri Színpad lehetőségeiről.
Korábbi koncertbeszámolóinkat itt megtaláljátok:

Boban Marković Orkestar

Budapest Bár koncert

Csík Zenekar Presser Gáborral és Karácsony Jánossal

A cikk szerzője: Benczur Kata

Chicago

Game, set, match – Szegeden is tarolt a Chicago

A rendszeres színházba járók és musicalrajongók egyik kötelező darabjaként szokták emlegetni a John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse szerzőtrió által írt Chicago című musicalt. Széles rétegben ismert műről van szó, Magyarországon is rendszeresen feltűnik a színházi repertoárok részeként – noha korábban Szegeden sosem került műsorra. 2002-ben Oscar-díjas filmadaptáció is készült belőle, Renée Zellweger és Catherine Zete-Jones főszereplésével. A múlt hétvégén, a Szegedi Szabadtéri Játékok utolsó bemutatójaként került színre e musical, Béres Attila korszerű, de mégis magával ragadó rendezésében.

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok- Szabó Luca

A történet eredetileg az 1920-as években játszódik, de a direktor nem titkolt szándéka volt, hogy az előadás fricskákban és aktualitásokban bővelkedjen. Roxie Hart egy naiv táncoslány, aki egy este hirtelen felindulásból megöli szeretőjét. Tettéért le is sittelik, ám ő mégis sztárrá szeretne válni. A börtönben hamar átveszi az előző „csillag”, Velma pozícióját, mindaddig, míg el nem veszti újra a sajtó érdeklődését. A tizenöt perc hírnév véget ér és újra ott találja magát, ahonnan indult. Mindez akár ma is megtörténhetne.

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok- Szabó Luca

A Chicago szereposztásával kapcsolatban előre leszögezendő, hogy nagyítóval sem lehet benne hibát találni. A főszereplőt, Roxie-t Czakó Julianna alakítja, akit a rendező egy 150 fős casting során választott ki. A miskolci művésznő hibátlan precizitással mutatja be a karakter jellemfejlődésének szakaszait: a hírnévre vágyó, gyilkosságra is folyamodó panellánytól a média által megcsömörlött, bukott sztárig. Velma Kelly-t Ónodi Eszter játssza, akit igazi kuriózum egy ilyen előadásban látni, ugyanis nem szerepel gyakran zenés darabban. Ha szól a jazz című dala megadja a megfelelő kezdőlökést, a színpadra véres kézzel berohanó revüsztár ezzel a számmal egyből megteremti a fülledt és erotikus hangulatot. A sztárügyvédet, Billy Flynn-t Nagy Ervin kelti életre, aki mindent és mindenkit képes manipulálni. Páratlan ügyességgel mozgatja a szálakat, azonban a történet végén ő is kifakad Roxie oldalán: „Isten óvja az országot a magafajtától”.

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok- Szabó Luca

Roxie férjeként, Amosként Mészáros Mátét láthatta a közönség. Mr. Celofán – csak így hivatkozik önmagára, hiszen tulajdonképpen láthatatlan az emberek számára. A „bespájzoltak baronesszeként”, azaz Morton mamaként a szegedi deszkákra rendszeresen visszatérő Janza Kata lépett színre. Az est egyik legjobb alakítása méltán tudható az ő neve mellett, ismét bebizonyította, hogy egy hozzá kevésbé illő karakterben is erőteljes alakítást tud nyújtani. Igazi érdekességként említhető meg Lakatos Márk jelenléte a színpadon, ugyanis a drag queenként megjelenő Konferanszié szerepét vállalta magára a médiaszemélyiség. Kónya Krisztina Mary Sunshine, a hiszékeny és befolyásolható újságíró karakterét öltötte magára, aki nem kis részben felelős Roxie (tiszavirág életű) sztárrá válásának folyamatáért. Kisebb szerepekben a szegedi, miskolci és kecskeméti társulat művészei tűnnek fel.

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok- Szabó Luca

A látványos koreográfiákat Barta Dóra, a Kecskemét City Balett művészeti vezetője álmodta színpadra. A panelrengeteget és a börtöncellák világát is bemutató impozáns díszletet Kálmán Eszter tervezte, a jelmeztervező pedig a szegedi származású Papp Janó volt. A Szegedi Szabadtéri Játékok zenekarát Silló István vezényelte, aki az előadás zenei vezetője is egyben.

Aki lemaradt volna a mai kor problémáira erőteljesen reflektáló, különleges előadásról, az ne búslakodjon: a Chicago 2023-ban is látható lesz a csillagtetős Dóm téri színpadon.

A cikk szerzője: Bondor Ferenc

A dal a miénk koncert

Embertelen jó koncert volt a Ligetben

A Csík Zenekar neve önállóan is garancia a jó muzsikálásra, a népzenei formáció 1988 óta töretlenül jelen van a hazai és határon túli zenei életben. Hangszeres tudásuk páratlan, erről a szegedi közönség is meggyőződhetett az Újszegedi Szabadtéri koncertjén. Az eseményre már hetek óta elfogyott a jegy, a KultZóna a szerencsések között volt, így beszámolhatunk nektek az élményről. 

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok- Szabó Luca

A koncertsorozat vendégei az LGT emblematikus zenészei, Karácsony János és Presser Gábor voltak, akik láthatóan önfeledten vetették bele magukat a zenélésbe. A felhangzó LGT feldolgozások egy teljesen új ízt kaptak a Csík Zenekar tolmácsolásában. A produkció még 2021-ben indult volna útjára, de a járványhelyzet több eseményt elsodort; viszont mára összeérett, bombabiztos sikerkoncert valósult meg, melyben a látvány, a zene és a mondanivaló is összhangban van. 

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok- Szabó Luca

A koncert első harmadában a Csík János vezette zenekart hallhattuk, hagyományos felállásban; játszottak kalotaszegit, felvidéki dallamokat, énekeltek a hazaszeretetről és bemutatkoztak a szóló hangszeresek is. Makó Péter klarinéton csodálatos darabot mutatott be, majd később szaxofonon is megcsillogtatta tudását. Csík János és Majorosi Marianna énekhangja annyira autentikusan szól együtt, hogy szinte minden népdalt az ő hangjukon keresztül hallok a fejemben. Csík János mellett hegedűn Szabó Attila, brácsán Kunos Tamás játszott, a nagybőgővel Bartók József varázsolt, a tangóharmonikát és a cimbalmot Barcza Zsolt szólaltatta meg. 

Presser Gábor és Karácsony János csatlakozásával kezdetét vette az LGT-feldolgozások sora, elhangzott a Miénk itt a tér, a Mi lesz velem?, az Embertelen dal, a Dal a miénk és persze az Ugye mi jó barátok vagyunk című dal is. 

James láthatóan fantasztikusan érezte magát a színpadon, lendülete mit sem változott az évtizedek alatt. Presser Gábor a fekete zongorája mögött varázsolt és a Jött a doktor című dal alatt olyan örömzenélést vezényelt a színpadon, amit ritkán látni.

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok- Szabó Luca

Szerencsések vagyunk, hogy ezeket a rendkívül értékes zenészeket egy színpadon láthattuk, ebben a különleges fúzióban, ahol az autentikus magyar népzene népzene marad, a rock pedig szervesen össze tud vele kapcsolódni. Természetesen a zenészek megemlékeztek Somló Tamásról és köszönetet mondtak Adamis Anna dalszövegírónak is.

A koncert hangulata a közönséget is magával ragadta és köszönetképpen az egész nézőtér talpon volt a vastaps alatt. Újra bebizonyosodott, hogy különleges koncertekkel nem lehet melléfogni az Újszegedi Szabadtérin, a Liget varázslatos, a technika szuper és a közönség is rátalál a kedvencekre.

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok- Szabó Luca

Az újszegedi repertoáron még egy koncert várható: Rost Andrea és vendégei érkeznek augusztus 17-én, ahol jazz és világzene egyaránt felcsendül. Mi természetesen ott leszünk és ha már nem kapnátok jegyet, képes beszámolónkat keressétek a KultZónán!

A cikk szerzője: Benczur Kata

Gyöngyhajú Lány Balladája

Nosztalgiahullám a Balatonon

Aki járt már az ExperiDance társulatának előadásán az tudja, hogy produkcióik rendkívül látványosak és intenzív színházi élményt adnak. Így volt ez az Újszegedi Szabadtéri soron következő előadásában, a Gyöngyhajú Lány Balladájában is, amely a magyar rock kultúrtörténetében kiemelkedő Omega együttes slágereit ágyazta be egy szívmelengető történetbe.

A 2016-ban útjára indult produkció történeti hátterét Pozsgai Zsolt író alkotta meg, aki egy fülledt, nyári, balatoni éjszaka eseményei köré helyezte el a dalokat. Az eredeti Omega dalokat Gömöry Zsolt hangszerelte át és külön öröm, hogy a színpadon élőben hallhattuk a zenekart játszani. A nézők túlnyomó többsége életkora okán kívülről fújta a nótákat, de a fiatalabbak sem unatkozhattak, az előadás látványvilága impozáns volt. Ami a Dóm téren a Mamma Mia! az Újszegeden a Gyöngyhajú Lány Balladája volt, nosztalgikus érzés fogta el a közönséget, mikor gyermek- és fiatalkoruk legnagyobb slágereit hallották.

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert

A történetben az első nagy szerelmet és az első csalódást éli át Kriszta (Magyar Viktória), aki elszökik szüleitől. Az anya (Fehér Adrienn) és az apa (Lux Ádám) lányuk keresése során saját kapcsolatuk epizódjait élik meg újra és találnak egymásra.

A színpadon 5 nagyszerű énekes, 24 színpadi táncos és 21 régi sláger. Látható, hogy az ExperiDance társulata nagy színpadi rutinnal rendelkezik, legyen az egy kisebb művelődési ház vagy egy 1200 főt befogadó Újszegedi Szabadtéri, a táncosok és énekesek a bolygó bármely színpadán képesek elvarázsolni a nézőket. 

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert

A koreográfia fiatalos stílust képvisel, amelyet autentikus néptánc elemek fűszereznek. A latin táncok, az akrobatika, a break tánc csak színesíti a műfaji kavalkádot, így minden táncos bemutatkozhat a saját műfajában. Kifejezetten mozgalmassá teszi a jeleneteket, hogy nem homogén tömegként, hanem közösségként kezelték a tánckart, benne egyénekkel, akik különböző figurákat jelenítenek meg: látunk balerinát, fodrászt, búvárt, rendőrt, autószerelőt.

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert

A látványvilágról (Mira János és Mira Zénó) még nem is szóltunk: A játéktér mögötti hatalmas kivetítőn bejátszott képek és animációk jól megtámogatják a történet fontosabb pontjait és vibráló színvilágukkal a vizuális kompozícióhoz is hozzátesznek. A jelmezek (Debreczeni Ildikó) az ExperiDance-től elvárható módon látványosak, az első jelenetekben a fekete és a fehér a domináns, itt főleg hétköznapi, utcai viseleteket látunk, az éjszakai álomvilág kezdetétől azonban tobzódunk a színekben. Trombitás Frédi (Szabó Máté) és csapatának változatos jelmezei megidézik a magyar tenger árnyalatait: kék, zöld, szürke színekben térnek vissza a színpadra. Eszközeik is ötletesek: elektromos légdeszkákkal suhannak a színpad egyik végétől a másikig, közben pontosan tartva a térformájukat vagy éppen gólyalábra pattannak és a magasba irányítják a nézői figyelmet. A leglátványosabb számok cirkuszi produkciókként is megállják a helyüket, a nézők természetesen nyílt színi tapssal jutalmazzák a látottakat.

A látvány és a zene kreatív összhangban van egymással; a színpadon olyan ismerős dalok csendülnek fel, mint a Petróleumlámpa, a Régi csibészek, az Ezüst eső, a Ha én szél lehetnék, a Fekete pillangó (duettként) a Trombitás Frédi és természetesen a címadó dal is. 

Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert

A Gyöngyhajú lány balladája generációkat köt össze, egyszerre élvezi az Omega rajongó nagyszülő és a darab látványába belefeledkezett unoka is. Szép gesztus az alkotók részéről, mikor az egyik utolsó dal alatt kivetítik az Omega együttes tagjait.

Szabó Máté szimpatikus karaktere és az Omegához passzoló rockosan laza (de betonbiztos!) énekstílusa emlékezetes marad, Fehér Adrienn az Anya szerepében alakít kiválóan.

Ha meghoztuk a kedveteket a Szegeden sajnos csak egy ízben játszott előadáshoz, akkor tájékozódjatok az ExperiDance nyári turnéjának további állomásairól a produkció honlapján.

A cikk szerzője: Benczur Kata

THEALTER - 8.nap - Anya-e vagy

Anyuka, boldog-e?

A THEALTER Fesztivál pénteki napján a MáSzínház Anya-e vagy? című előadását néztük meg. Huzella Juli remekelt az anya szerepben, érzékenyen, kellő humorral és öniróniával mutatta be azt az időszakot, ami egy nő életének igencsak zűrös és hullámvölgyekkel teli periódusát mintázza.

Fotó: Thealterphoto2022

A színpadon a szokásos káosz, a középpontban egy frissen mosott ruhákkal teli kupac, a földön szerteszét gyerekjátékok, kulacs, cicás kispárna és olvasólámpa. Ez az időszak ilyen…el kell fogadni, meg kell vele békélni. Életben tartani egy csecsemőt, 0-24-es kihívás.

A monológ-folyam a teherbeeséstől az első évek nehézségéig tartó ‘másállapotot’ mutatja be: a terhességi teszttől, az orvosi vizsgálatokon át a szülésen keresztül és szoptatás gyötrelméig minden téma bekerül a dráma szövetébe. Sőt, a tabunak számító szülés utáni szex, a depresszió, az ‘elég-jó-anyaság’  és a szülészeti erőszak jelensége is tanulságos pillanatokat szül.

Fotó: Thealterphoto2022

A nehéz és éles témák természetesen kellő mennyiségű humorral vegyesen jutnak el a nézőkhöz, ezért nem kell félni attól, hogy az előadás paródiába fordulna vagy túlmisztifikálná az anyaságot. Annak ellenére, hogy a színpadon egyedül Huzella Juli van jelen, nem csak ő létezik: mesél apáról, a nagyszülőkről, a többi anyukáról a ‘játszón’, az éjszakás nővérkéről, az anya mellől szép lassan eltűnő barátokról. Olykor meg is jeleníti őket és elhangoznak tipikus mondatok, amiket minden anya hallott már ezerszer. Éppen ezért nagy összenézések, kacagások kísérik az előadás könnyedebb jeleneteit.

Fotó: Thealterphoto2022

Az előadás is tematizálja a közösségi média szerepét az anyák szerepfelfogásában és én is elgondolkodtam azon, milyen volt az internet világa előtt anyának lenni és milyen lehet utána. A kéretlen jótanácsok régebben is jelen voltak, de biztos, hogy ma már ennek többszöröse zúdul egy kommentfolyamban a friss anyukára. Természetesen ezek a Baba-Mama csoportok nagyon hasznosak is tudnak lenni és ez az elsődleges céljuk is, de a folyamatos egymáshoz méregetés és ‘bezzegezés’ azt gondolom nagy terhet rak az élete egyik legfontosabb szakaszában helytállni próbáló anyákra. Az instafilterek világában ma már nehezen látja szépnek a testét egy nő a szülés után, főleg úgy, hogy a médiában csak úgy repkednek a szülés után 4 héttel bombaformában visszatért celebmamák.

Fontos vállalás az előadás és nem is csak anyákhoz, apákhoz szól, de kamaszoknak is releváns mondanivalót hordoz, mert képes általánosan fogalmazni az egyedi megéléseken keresztül.

MáSzínház (Budapest): Anya-e vagy?
monodráma
Játssza: Huzella Júlia
Az alkotók személyes történeteit fikcióvá írta: Róbert Júlia
Zene és dalszövegíró: Tóth Bernát Réka
Slam író: Bánóczi Beáta
Látványtervező: Juhász Nóri
Súgó: Csatár Eszter
Technikus: Gáspár András
Rendező, ügyelő: Bakonyvári Krisztina

A cikk szerzője: Benczur Kata

THEALTER - 7. nap - 1V1

Vilmányi a köbön

A fesztivál szervezői idén meglepően sok monodrámát hoztak el a szegedi közönségnek. Írtunk korábban két Átriumos előadásról, a Holtversenyről és A bogyósgyümölcskertész fiáról, Boguslaw Schaeffer szövegét Ács Tamás színész előadásában láthatta a közönség, a Nélküled című darab szintén egyszemélyes volt és még előttünk van az Anya-e vagy?, az Élet-ritmusra és a Nagymamával álmodtam című előadás. Ha a performanszokat (Tózsa Mikolt, Szántusz Noémi) is ide értjük, akkor igazán impozáns listát kapunk.

Csupa fiatal előadó, rengeteg lendülettel.

Vilmányi Benett monodrámája azonban hozzátesz még valamit, ami különlegessé teszi az előadását ebben az egyébként is erős mezőnyben.

Fotó: Gulyás Dóra

Egy nagyon letisztult térben valósul meg az előadás; a színpadon csupán egy zongora és néhány áttetsző plexifal, jelölve az előszínpad határát. Minden más stilizálva, pantomim geg-ben eljátszva vagy a nézői képzeletben jelenik meg. Vilmányi három szerepben is remekel: író, rendező és színész is egyben; természetesen vannak külső szemek, segítő konzulensek, mert az főleg egy egyszemélyes drámában elengedhetetlen. 

A szövegvilág érezhetően nagyon saját: Vilmányi az élettörténetét írja bele a drámaszövegbe, a sztorik csak úgy gurulnak ki a száján. Narrálja saját életét gyermekkorától, kamaszkorán át egészen a színésszé válásáig. Felvonultat és megmutat jópár fontos és kevésbé fontos szereplőt az életéből, és minden karakternek íze van: sajátos testtartása, beszédmódja, hangsúlyai. Emlékezetes az edző figurája, a szakié, a díleré  vagy anyja bűnöző pasijáé.

Fotó: Gulyás Dóra

A színészi munka tekintetében még egy lényeges és veszélyes elemet is belevisz az előadásba: az állandó reagálást a közönségre. Az első pár alkalommal - bár jól sültek el a reakciói - tartottam attól, hogy vissza tud-e lépni a történetbe, de ez láthatóan, gond nélkül zajlott. A stand-up, mint műfajmegjelölés itt vált megfoghatóvá: élő és folyamatos kapcsolatot tartott fenn a nézőkkel: a szemükbe nézve, reakcióikat néha kihangosítva és kifigurázva. Izgalmas alapállás, bár fenntartom, hogy kockázatos.

A rendezés kapcsán jó ritmikáról, sodró lendületű előadásról beszélhetünk. Számomra a dalok lógnak ki az értelmező keretből és eltekintve néhány monológ aránytalan hosszúságától az előadó képes fenntartani a figyelmet. A lényeges a darabban a változás; az első órában kialakul bennem egy kép erről a focista kis srácról, aki állandó bajban van a soványságával, gyerekkora bevésődött emlékképe, mikor azokat a hatalmas méretű vitaminokat kellett magába tuszkolnia. Focistaként önkritikusan világít rá a sportélet belső dinamikájára, ahol az a prioritás, hogy aznap a kék vagy a piros Hummel-t veszi fel a csapat.

Fotó: Gulyás Dóra

Kiemelendő a zenei aláfestés; Józsa Tamás a pianínó mögött ülve majdhogynem nézőként követi végig az előadást. Gegeket, olykor némafilmes dallamokat ad Vilmányi Benett játéka alá és van, hogy a szöveget tagolja, a hangulatot fokozza. Az előadás vége felé közeledve válnak a zenész dallamai, skálái egyre disszonánsabbá reprezentálva a történetmesélés másik síkján végbemenő ívet: a kezdetben szimpatikus srác szépen lassan eljut a radikális szélsőjobbos nézetek propagálásáig, puffogtatja a zsidó vicceket, cigányozik, azzal szórakoztatja kortársait, hogy ránézésre megmondja akár az utcán is, hogy ki zsidó, ki nem.
Hatalmasat fordul velem a világ és vizsgálom a saját viszonyulásomat az előadóhoz, ennek nyílt nácizó, rasszista fordulatnak az árnyékában. A lezárás bizonytalansága jól példázza a közönség döbbentségét és a válaszkeresést. Mert az előadás bennem több kérdést hagyott nyitva, mint amennyi választ kaptam.

FÜGE Produkció (Budapest) – Orlai Produkciós Iroda (Budapest): Vilmányi Benett: 1V1

zenés stand-up

Előadja: Vilmányi Benett

Zene: Józsa Tamás

Látvány: Domahidy Veronka

Dramaturg: Kemény Lili

Szakmai konzulens: Bíró Bence

Fény- és hangtechnikus: Kormosói Róbert

Rendezőasszisztens: Magasi Dalma

Írta, rendezte: Vilmányi Benett

A cikk szerzője: Benczur Kata