Az élőhalott írónő előretörése
Médeia meséje mellett a Thealter keddi nyitónapján két másik, szintén tabunak számító téma is terítékre került a Freeszfe tálalásában: a depresszió és az öngyilkosság. És bár szintén nem a legnépszerűbb vagy leghálásabb tárgyak, Bagossy Júlia rendező döntését, miszerint feldolgozza őket mi sem validálja jobban, mint a statisztika. A KSH 2018-as elemzése szerint ugyanis az EU-n belül hazánkban volt a harmadik legmagasabb a halállal végződő öngyilkossági kísérletek száma, az Eurostat 2021-es adatai szerint pedig a magyar lakosság 4%-a szenved krónikus depresszióban.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Sylvia Plath mára már klasszikussá vált, rémisztően őszinte beszámolóját ezúttal Koós Boglárka adja elő Esther Greenwood bőrébe, vagyis inkább rabruhára emlékeztető pizsamájába bújva. Objektíven nézve Esther bimbózó élete maga a tökély: gyönyörű fiatal lány, a lábai előtt hever egész New York és egy gyakornoki lehetőség, gimnáziumi szerelme megkérte a kezét, és bár a nyári íróiskolából elutasították, a lehetőségek érett datolyaként várnak arra, hogy leszakítsa őket. Esther mégsem szakít, az alternatívákat sorra taszítja el magától, majd az életének is megpróbál véget vetni. Öngyilkossági kísérletéről, az oda vezető útról és a kísérletet követő kezelésről ő maga számol be nekünk, bevezetve minket az üvegbura alatti világ rejtelmeibe.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Mert a depresszió üvegburaként zárja el Esthert külvilágtól: az üveg átlátszó, mintha ott sem lenne, lakóját mégis rabként tartja fogva, és minden valódi emberi kapcsolattól elzárja. Esther tehát egér módjára futkározik egy émelyítően statikus térben. Előre nem jut, ugyanazokat a köröket rója.
A zsibbadt mozdulatlanság és a szűnni nem akaró, mégis céltalan mozgás kontrasztja határozottan kiviláglik a Bagossy-Koós feldolgozásból. Esther szinte egy percre sem áll meg, mégis egyértelmű, hogy ugyanazon a zárt pályán szalad. Hiába fullad ki a végére, valódi előre- (vagy ki) lépés egészen a darab utolsó pillanatáig nem történik.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Ezzel szemben a környezet fojtó nyomasztását, bágyadt zsibbadtságát az Ocskó-Kü Kata által tervezett puritán látványvilág még inkább kihangsúlyozza. Esthert még a tárgyak sem segítik, a fel-felbukkanó emberek meg pláne nem. Legtöbbjüket egyébként is csak Esther elbeszélésén és pár elejtett gesztuson keresztül ismerjük meg; annyira passzívak, hogy még említést is alig érdemelnek. A valósághoz talán legközelebb álló szereplők az Esther életében megjelenő férfiak: Buddy (Birta Márton), Eric (Birta Márton) és Marco (Birta Márton), bár jelenlétüknél és pár esetlen vagy éppen erőszakos mozdulatnál többel ők sem igen járulnak hozzá a változáshoz. Passzív papírhajók ők Esther nyomasztásának tengerén: feltűnnek, aztán hamar el is süllyednek a mélyben anélkül, hogy főhősünkre valódi hatást tettek volna. Mert Esther világa, az üvegbura végtelenül zárt: a külvilág látszólag eléri, a lényeget megérinteni mégsem tudja.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Bagossy Júlia és csapata éles kontrasztokkal, izgalmas zenei betétekkel (avagy hogyan tehető élvezhetővé egy elektrosokk-kezelés) és eklektikus mozdulatsorokkal regéli el egy olyan nő történetét, aki megjárta a poklot és nem fél beszélni róla. A tabu ledöntéséhez, a gyógyuláshoz pedig igenis beszélnünk kell róla.
