Emeljük poharunkat a vasútra!
Előrebocsátva megjegyzem, nem tudom, hogy azért tudtam ehhez az előadáshoz annyira kapcsolódni, mert én magam is egy kisebb városból származom, vagy mert édesapám állomásfőnök volt Kiskőrösön, ráadásul nagypapám is a vasútnál dolgozott. Vagy azért, mert azt az utazótáskát az én anyukám is pontosan ugyanígy, ugyanennyi zacskóval gúzsba kötött étellel tölti meg minden egyes hazautazás alkalmával. Esetleg azért, mert magam is megszállottja vagyok a szoci relikviáknak és a beléjük ágyazott identitáskeresésnek.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
„Hol fekszik Záhony?” – hangzik el a kérdés rögtön a darab elején, miközben Háda Fruzsina (Háda Fruzsina) egy óriási Nagy-Magyarországot ábrázoló térképet egyensúlyoz a feje felett.
„Hol fekszik Záhony?”
A választ sokféleképpen meg lehet határozni (Budapesttől északkeletre, az ukrán határon, Szabolcsban stb.), a – számunkra – legrelevánsabb definíció azonban eképp hangzik: a szovjet-magyar kapcsolatok szívében.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
És persze mindazokéban, akiknek ez a város vagy csak önmagában a vasút mint olyan jelent valamit. Ez a téma pedig bizarr aktualitással bír, mivel a MÁV augusztus 1-én 10 vasútvonalat szüntetett meg véglegesen országszerte, ezzel is végérvényesen lezárva egy korszakot.
Háda Fruzsina Fábián Péterrel közösen írt és rendezett őszinte és eredeti alkotása nem kisebb küldetésre vállalkozik, mint felfedezni és megérteni magát Fruzsinát és gyökereit a koksztól és vasérctől kormos szocializmusban, a rendszerváltás világrengető forgatagában, valamint a rendszerváltott kétezres évek tinibálványokkal szegélyezett útvesztőjében. Egy olyan kiállításon vezet minket végig, amelynek kurátora, egyben kiállított műtárgya. Az élő, megtestesült rendszerváltás, aki hangfelvételek, videók, egyenruhák és mára már elavulttá vált használati tárgyak közé ágyazza be a saját és családja sorsát…
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
…és a nézőkét is, mivel egy ponton Pandora, akarom mondani a szovjet kivonulás szelencéje kinyílik, és a benne rejlő emléktáblát végigsimítva egy nagy családi összejövetelt imitálva mindenki elmesélheti, mi történt vele 1991 júniusában, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat. (Én akkor még nem éltem, így történetet nem tudtam mesélni, de azóta megkérdeztem anyukámat, és ők a Tisza-tónál kempingeztek barátokkal.)
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
A dobozban rejlő, a tankok szállításához használt acélsodronydarabot végigsimítva pedig valóban mind összekapcsolódhattunk egy pillanatra Magyarország, Közép-Kelet-Európa és egymás történelmével. Kiderült például, hogy pont 1991 nyarán tartották az első Thealtert – amiről, mint pár nézőtéri sorral később megtudtuk, a Délmagyar szerkesztőségében is beszéltek –, többen ekkor utaztak először külföldre, vagy ekkor tanultak meg járni a kerti sártócsákat kerülgetve.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Háda Fruzsina és Fábián Péter izgalmasan egyedülállót alkotott, amikor elkezdte kitapogatni a rendszerváltás pulzusát, és nem félt szembenézni azzal, amit a szénporos tükörben látott. És nemhogy nem félt szembenézni vele, de professzionális, mégis emberi színházzá gyúrta össze.
Az általuk alkalmazott lecture performance műfaja egyébként nem túlságosan elterjedt hazánkban. Ilyenkor az előadó igyekszik ötvözni a tudományos igényességet az előadótér szabadabb, formabontó lehetőségeivel. Fruzsina és Péter mögött nagyjából egy év alapos kutatómunkája áll, tehát a tudományos alap nem hiányzik. Fruzsina pedig, őshonos záhonyiként, a polgármester lányaként, valamint vasutasivadékként ezer és egy szálon kapcsolódik a városhoz, ezzel végtelenül személyessé téve a történelem és az emberi sorsok eme metszéspontját.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Az installációk – legyenek vizuálisak, auditívek vagy tárgyiak – mind organikusan simulnak az előadás műszálas szövetébe (a Május 1. Ruhagyár terméke, természetesen), csakúgy, mint a szabolcsi pálinka, amivel a végén a merészebb nézők koccinthattak is. Mert ugye milyen összejövetel az, ahol nem iszunk egy kis kerítésszaggatót.
A vasút tiszteletére. Mi másra.
A cikk szerzője: Szabó Anna
Játssza: Háda Fruzsina
Hang- és videóvágó: Láng Alexandra
Hang, fény: Lengyel Ákos Papa
Produkciós vezető: Nádasdi Szandra
Koncepció, rendező, dramaturg: Háda Fruzsina, Fábián Péter
