Nosztalgiahullám a Balatonon
Aki járt már az ExperiDance társulatának előadásán az tudja, hogy produkcióik rendkívül látványosak és intenzív színházi élményt adnak. Így volt ez az Újszegedi Szabadtéri soron következő előadásában, a Gyöngyhajú Lány Balladájában is, amely a magyar rock kultúrtörténetében kiemelkedő Omega együttes slágereit ágyazta be egy szívmelengető történetbe.
A 2016-ban útjára indult produkció történeti hátterét Pozsgai Zsolt író alkotta meg, aki egy fülledt, nyári, balatoni éjszaka eseményei köré helyezte el a dalokat. Az eredeti Omega dalokat Gömöry Zsolt hangszerelte át és külön öröm, hogy a színpadon élőben hallhattuk a zenekart játszani. A nézők túlnyomó többsége életkora okán kívülről fújta a nótákat, de a fiatalabbak sem unatkozhattak, az előadás látványvilága impozáns volt. Ami a Dóm téren a Mamma Mia! az Újszegeden a Gyöngyhajú Lány Balladája volt, nosztalgikus érzés fogta el a közönséget, mikor gyermek- és fiatalkoruk legnagyobb slágereit hallották.
 |
| Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert |
A történetben az első nagy szerelmet és az első csalódást éli át Kriszta (Magyar Viktória), aki elszökik szüleitől. Az anya (Fehér Adrienn) és az apa (Lux Ádám) lányuk keresése során saját kapcsolatuk epizódjait élik meg újra és találnak egymásra.
A színpadon 5 nagyszerű énekes, 24 színpadi táncos és 21 régi sláger. Látható, hogy az ExperiDance társulata nagy színpadi rutinnal rendelkezik, legyen az egy kisebb művelődési ház vagy egy 1200 főt befogadó Újszegedi Szabadtéri, a táncosok és énekesek a bolygó bármely színpadán képesek elvarázsolni a nézőket.
 |
| Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert |
 |
| Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert |
A látványvilágról (Mira János és Mira Zénó) még nem is szóltunk: A játéktér mögötti hatalmas kivetítőn bejátszott képek és animációk jól megtámogatják a történet fontosabb pontjait és vibráló színvilágukkal a vizuális kompozícióhoz is hozzátesznek. A jelmezek (Debreczeni Ildikó) az ExperiDance-től elvárható módon látványosak, az első jelenetekben a fekete és a fehér a domináns, itt főleg hétköznapi, utcai viseleteket látunk, az éjszakai álomvilág kezdetétől azonban tobzódunk a színekben. Trombitás Frédi (Szabó Máté) és csapatának változatos jelmezei megidézik a magyar tenger árnyalatait: kék, zöld, szürke színekben térnek vissza a színpadra. Eszközeik is ötletesek: elektromos légdeszkákkal suhannak a színpad egyik végétől a másikig, közben pontosan tartva a térformájukat vagy éppen gólyalábra pattannak és a magasba irányítják a nézői figyelmet. A leglátványosabb számok cirkuszi produkciókként is megállják a helyüket, a nézők természetesen nyílt színi tapssal jutalmazzák a látottakat.
A látvány és a zene kreatív összhangban van egymással; a színpadon olyan ismerős dalok csendülnek fel, mint a Petróleumlámpa, a Régi csibészek, az Ezüst eső, a Ha én szél lehetnék, a Fekete pillangó (duettként) a Trombitás Frédi és természetesen a címadó dal is.
 |
| Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert |
A Gyöngyhajú lány balladája generációkat köt össze, egyszerre élvezi az Omega rajongó nagyszülő és a darab látványába belefeledkezett unoka is. Szép gesztus az alkotók részéről, mikor az egyik utolsó dal alatt kivetítik az Omega együttes tagjait.
Szabó Máté szimpatikus karaktere és az Omegához passzoló rockosan laza (de betonbiztos!) énekstílusa emlékezetes marad, Fehér Adrienn az Anya szerepében alakít kiválóan.
Ha meghoztuk a kedveteket a Szegeden sajnos csak egy ízben játszott előadáshoz, akkor tájékozódjatok az ExperiDance nyári turnéjának további állomásairól a produkció honlapján.
A cikk szerzője: Benczur Kata
