Az emberségről röviden
“Reméltem találni egy embert, akinek elég az, hogy ember lehet.” Ha le akarjuk csupaszítani az embert, megszabadítva őt mindenféle sallangtól, és csupán emberi mivoltában vágyjuk szemlélni, akkor keresve sem találhatnánk ehhez jobb kontextust, mint a középkori Jeruzsálem. Itt ugyanis három vallás, számtalan nemzetiség, és temérdek nyelv, szokás élt egymás mellett hol háborúzva, hol csupán egymásnak feszülve, hol pedig – alkalomadtán – egymást segítve. Nem csoda, hogy Gotthold Ephraim Lessing pont ezt a korszakot és helyet választotta moralizáló darabja játszóteréül, a Genéziusz Színház pedig úgy döntött, hogy ők is beszállnak a játékba.
 |
| Fotó: Tibainé Guba Zsófia |
A bölcs Náthán szereplői igencsak kusza pedigrével bírnak: van itt zsidó lányba szerelmes keresztes lovag, sakkbajnok muszlim hercegnő, dervisből lett pénzügyminiszter, és zsidó háznál szolgáló keresztény asszony – és ekkor még nem is tudjuk, milyen csavaros titkokra derül a darab során fény! Főhősünk, Náthán (Horváth István) tűnik talán a legegyszerűbb megfejtésnek, de persze a látszat ebben az esetben is csal, a jámbor és bölcs izraelita ugyanis tartogat egy s mást a tarsolyában.
 |
| Fotó: Tibainé Guba Zsófia |
Náthán éppen egy hosszú business tripről tér haza, amikor megtudja, hogy a háza szinte teljesen leégett, és szeretett lánya is csaknem a lángok martalékává vált. A tragédiát kizárólag egy bátor templomos közbelépése akadályozta meg, aki kimentette a házból Rechát (Harkai Sarolta). Az önérzetes teuton harcost (Maróti Lev) azonban viszonylag nehéz utolérni, bármennyire is szeretné Náthán – és szerelmes lánya – leróni a hálát. A lovag maga is lekötelezett, Szaladin szultán (Ván Demeter) ugyanis rajta kívül minden fogságba esett társát kivégezte, őt pedig váratlanul megkímélte, így most nem maradt más hobbija, mint zsidó szüzek lángokból való kimentése és ligetekben való bánatos búsongás. Az adósságoknak azonban nincs vége, mivel a kegyelmes Szaladin maga is megszorul: a háború költséges, az udvar fenntartása még inkább, ezért Náthánhoz fordul kölcsönért és egyúttal bölcs tanácsokért. Aztán tiszteletét teszi a színpadon egy kis jószándék (ami természetesen csak még több bonyodalmat okoz), egy hamisítatlan keleti tanmese, illetve egy nárcisztikus hajlamokat mutató pátriárka is.
 |
| Fotó: Tibainé Guba Zsófia |
Lessing 18. századi darabja játékosan provokál, amikor felveti az univerzális témát, miszerint élhetnek-e egymás mellett békésen olyan emberek, akik másban hisznek, másféle szokásokat gyakorolnak, és máshogy néznek ki. Létezik-e egy egyetemes, mindenek felett álló igazság, és ha igen, ki a birtokosa? A Pinceszínház intim közege pedig tökéletes hely az effajta merengésekre. A részletgazdag, mégis praktikus, okos megoldásokkal operáló díszlet és jelmezek (Taró Vivien, illetve Sajtos Tamás munkája) az első perctől elvarázsolja a nézőt, aki az apró játszótéren egyszerre csodálhatja meg a ruhák, ékszerek nüanszait és moralizálhat a világvallások igazságtartalmát illetően. Mindezt persze humorral ötvözve, mert a furfangos héber története nem mellőzi a nevetést sem, kellemes ritmust adva ezzel az egyébként igencsak komoly kérdéseket feszegető dialógusoknak.
 |
| Fotó: Tibainé Guba Zsófia |
És bár a társulat tagjai alapvetően nem hivatásos színészek, a színészi játék mégis magával ragadó. Legyen szó sértődékeny szerelmesről, éles elméjű hercegnőről, akaratos szultánról, sztoikus szerzetesről vagy öntudatos dadusról, az őszinte és tiszta alakítások minden esetben segítenek meglátni az elképzelt sémák, az előítéletek mögött az embert. Így azzal a ma igencsak szükséges emlékeztetővel távozhatunk, hogy néha igenis érdemes betekinteni a sztereotípiák, skatulyák mögé, mert a felszín alatt talán nem is különbözünk annyira. Hiszen végső soron mind csupán emberek vagyunk.
 |
| Fotó: Tibainé Guba Zsófia |
A Genéziusz Színház több mint tíz aktív évet tudhat maga mögött. Főképp egyetemisták és dolgozó fiatalok, végzett színészek és elkötelezett amatőrök alkotják a társulatot, amelynek legfőbb játszóhelye a Szegedi Pinceszínház. A társulatról és az aktuális előadásokról itt tudhatsz meg többet.
Szereplők:
Szaladin szultán: Ván Demeter
Szittah, a húga: Reményi Regina
Náthán, gazdag jeruzsálemi zsidó: Horváth István
Recha, a lánya: Harkai Sarolta
Daja, keresztény nő Náthán házában: Csíkos Mariann
Ifjú templomos lovag: Maróti Lev
Al-Hafi, dervis: Sebők Ádám
Egy barát: Tibai József Gábor
A jeruzsálemi pátriárka: Pintér Dávid
Manszor emír: Szeles Alen
Jelmez: Sajtos Tamás
Díszlet: Taró Vivien
Plakát: Szabó G. Botond
Fény és hang: Tibainé Guba Zsófia és Kazi Gábor Róbert
Rendezőasszisztens: Ván Demeter
Rendezte: Horváth István
A cikk szerzője: Szabó Anna
