Gyereknek lenni
"Félig mese, félig musical 9-99 éves korig" -áll A padlás színlapján. A zenés történet kihagyhatatlan gyerekek vagy éppen a gyermeklelkű felnőttek számára. Kinek nem a közismert dallammal összecsengve ugrik be, ha meghallja azt, hogy szilvásgombóc, és ki ne tudná azt folytatni? Presser Gábor klasszikus muzsikája kortól függetlenül ismerősként köszön vissza A padlás meséjében, melyet Horváth Péter és Sztevanovity Dusán írt.
A darab elvitathatatlan sikerrel fut 1988 óta, és most a Szegedi Nemzeti Színház is műsorra tűzte. Külön érdekesség, hogy Méhes László vitte színre, aki még az ősbemutató alkalmával Herceg szerepében lépett színpadra, talán elmondhatjuk, hogy aligha van olyan ember, aki tőle jobban ismerné az előadást kívülről, belülről. A rutin látszódik a szegedi előadáson is, nem érheti nagy meglepetés azt, aki A padlás nézője lesz.
Mégis van egy formabontó, és egyben rendkívül kedves megoldás: sokszor a koreográfia, színpadi mozgás része a jelelés, tehát a színészek nem csak elmondják, hanem sokszor elmutogatják is azt, amiről énekelnek, a dalokhoz illő dinamikával. Hajdu Anita koreográfusként jó érzékkel hangolta a mozdulatokat.
Kétségtelen, hogy a szegedi feldolgozás ámulatba tud ejteni minden gyereket, az előadás végére pedig akár a felnőttek is újra gyereknek érezhetik magukat, hisz egy varázslatot láthatnak a színpadon. Az előadás kezdetétől, ahogy felgördül a függöny, és felhangosodik a zeneszó, egy más világba csöppennek a nézők, egy egészen misztikus padlásra, egy olyan padlásra, ahol kelet és nyugat összeér, és amely ég és föld között áll, ott mesébe illő, különös lények fordulnak meg, és meghökkentő csodák is történnek. A csillagos égre néző padlásra ugyanis négy vándorló szellem érkezik keresve a megfelelő helyet, és keresve a titokzatos Révészt. Szerencséjükre ezen a bizonyos padláson van éppen egy futurisztikus robot, Robinson és feltalálója a Rádiós, akik segítsége nélkül nem sikerülne a küldetés.
Na de mi is szükséges ahhoz, hogy megszülessen a varázslat?
Egy igazi varázslathoz először is elengedhetetlen kellékek a dalok! Szerencsére A padlás pont bővelkedik a szebbnél szebb szerzeményekben, és kortól függetlenül mindenki megtalálhatja a füléhez valót! De vigyázat, mert ha egyszer a fülébe mászik, nehezen jön ki onnan!
A kettőzött szereposztás valamennyi színésze pedig teljesíti az énekbeli elvárásokat is.
Másrészt elengedhetetlen elem a lebilincselő látványvilág! Ámulatba ejtő, hogy milyen odafigyeléssel, a legkisebb részletekig menően lett kialakítva a díszlet, amely szinte beszippantja a tekinteteket. Rózsa István valódi mese hátteret álmodott meg, egyszerűen semmi nem hiányzik. Természetesen a teljes képhez a jelmeznek is hozzá kell járulnia, Horváth Kata látványos, jól felismerhető, karakterisztikus öltözetekkel tette még hihetőbbé ezt 2 órán át tartó varázslatot.
És hogy miről is szól ez a konkrét varázslat?
Hosszasan töprengtem, hogy ha lenne gyerekem, és vele néztem volna az előadást, vajon mit kérdezne utána? Talán el kéne magyaráznom, hogy kik is az "örökre szépek"? Vagy azt kellene kiemelenem, hogy a "lényeg nem látható, de ott van bent"? Az is lehet csak megelégedne annyival, hogy "mindig van valaki, aki hamisan énekel"… Végül arra jöttem rá, hogy nagy eséllyel mindez nem érdekelte volna különösebben, hiszen ez az igazi varázslat ebben a darabban, hogy bár folyamatosan a halál, a halandóság a főtéma, sokszor torokszorító módon is, de mindezt a gyerkek más vonatkozásban látják, dolgozzák fel, mert a valós mondanivaló, egy óriási varázslatba van csomagolva, és hát mennyivel egyszerűbb minden, ha az jól van csomagolva.
Minden gyerekes családnak kötelező programként kéne, hogy szerepeljen a naptárában, hogy megnézzék A padlást. Egy ilyen előadás után biztosan a gyerek is elindul a színház utáni érdeklődés útján.
Az előadásról készült fotóink, ide kattintva megtekinthetőek a Facebook oldalunkon.
