Kell-e görbébb tükör?
Hamarosan bemutatják a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában a francia származású Joël Pommerat által írt A két Korea újraegyesítése című abszurd játékot. De ne dőljön be senki, itt nincs szó sem politikáról, sem országhatárokról!
Csalóka a címválasztás, természetesen metaforikus jelentéstartalma van. Nem a politikai vagy ideológiai különbözőségeken van a hangsúly, hanem személyes kapcsolataink mélységein és az emberek közötti tátongó szakadékokon. A mű korábban a budapesti Katona József Színházban és a tatabányai Jászai Mari Színházban volt csupán látható eddig hazánkban, tehát egy igazi színházi csemegéről van szó.
Az improvizációkon alapuló darab egyik különlegessége, hogy nyolc színész játszik benne, azonban mindegyikük több karaktert formál meg. A történetvezetése sem szokványos, a nagyjából kétórás előadás jelenetei mind-mind más szituációt mutatnak be. A hétköznapokból kiragadott képek sokszor déjà vu érzéseket váltanak ki a nézőkből, a feltartott görbe tükörben azonban kellőképp abszurd a visszaköszönő kép.
A társulatból Ács Petra, Borsos Beáta, Kárász Zénó, Poroszlay Kristóf, Rédei Roland, Sziládi Hajna, Tánczos Adrienn és Vicei Zsolt látható a Kisszínház intim színpadán. Mindannyian kellő színészi rátermettséggel közelítik meg a feladatot, pedig egyáltalán nincs könnyű dolguk. Sokszor alig fél perc zajlik le két jelentváltás között, ami nem csupán gyors öltözést igényel a kulisszák mögött, hanem ezalatt a művészeknek fejben is fel kell készülniük az előzőtől gyökeresen eltérő szituációra. Profi alakításokról van szó, színes a szerepek palettája a szajhától a pedofíliával vádolt tanáron át egészen az amnéziás feleségig.
A művet a színház művészeti tanácsának egyik tagja, Tárnoki Márk állította színpadra, akinek ez az első rendezése is egyben a városban. A művet egy kortalan világban helyezte el, ugyanis a felvázolt történetek aktualitása univerzális. „Egy-egy dolgot egyszer csak másként kezdünk el értelmezni, hirtelen kiderül, hogy szinte fényévnyi távolság van két ember között és képtelenek vagyunk a másik szemével látni. Ilyen módon a darab címe nagyon is találó, mert arra utal, hogy valami, ami összetartozik, egyszer csak két részre szakad. Könnyű magunkra ismerni, hiszen a mai világunkban is két tábor és két univerzum jött létre, és ami összetartozott, az szétszakadt” – mondta a rendező az előadás közönségtalálkozóján. Horváth Jenny felelt a látványvilágért, a modern díszletek és jelmezek remekül mutatnak a térben. Fontos szerepe van az etűdöket összekötő (vagy azokat éppen árnyaló) zenéknek, melyeket Lelkes Botond szerzett.
Egy csavarral zárul a történet, a görbe tükör egy ponton annyira görbe, hogy meghasad. A szilánkok pedig sajnos élesek…
Vigyázat: bárkivel, bárhol megtörténhet a hétköznapokban az, ami a színpadon történik!
A cikk szerzője: Bondor Ferenc
