Születni vagy válni? - ez itt a kérdés
Tökéletesnek lenni. Valami, amire oly’ sokan vágynak, amire annyian törekednek. És, amit mindenki mástól is elvárnak. De mit jelent tökéletesnek lenni? Hibátlan tanulónak, dolgozónak, szakembernek és, ami a legfontosabb: anyának? Mert mint az köztudott tény, az anyák tökéletesek, annak kell lenniük és nincs más opció.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Az anya feláldozza magát gyermekéért, mindenét odaadja neki, miközben kitűnő feleség, háziasszony és mondanám, hogy dolgozó nő, de ez utóbbi igazán elvetemült ötlet volna, nem igaz? Dehogynem. Valószínűleg a főszereplő édesanyát (Réti Adrienn) tüzetesen szemlélő vizsgáztató (Botos Éva) is hasonlóan gondolja, hiszen neki fontos, sőt a fontosnál is fontosabb feladata van: megnézni, hogy tökéletes anya lesz-e, hogy tökéletesen fel tudja-e majd nevelni születendő gyermekét, akit sikertelen vizsga esetén állami gondozásba helyeznek. Ez ugyanis a legújabb törvény, minden leendő szülő köteles elméleti és gyakorlati vizsgát tenni arról, jártasak-e a gyermeknevelésben.
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
„Az apák vizsgája egyszerűbb” – mondja a vizsgáztató szemüvege felett az előtte álló kismamának, akinek nemcsak ebben a helyzetben kell teljesítenie, de el kell fogadnia folyton változó testét, flúgos édesanyját, párja távolságát és nos, kivonódását a születendő gyermek várásából.
Mindez már önmagában nagyon bosszantó. Kétségbeejtő végignézni, ahogy egy nő úgy van egyedül, hogy közben valójában sosincs egyedül, ott van vele, növekszik benne valaki más is, aki valahogy átveszi egész életét. Ezt a magányosságot, nemcsak ezekben a helyzetekben, de később a szülőszobán, a szülés után és a sikertelen szoptatás során (itt megjegyezném, hogy nem baj, ha valaki nem tud szoptatni, a lényeg a törődésen és a szereteten van, nem ettől lesz valaki jó anya és jó szülő, hanem attól, hogy jelen van a gyermeke életében) kell megélnie. És ez így megy egészen sokáig, a darab második felében ugyanis már nem egy vizsgahelyzetet, hanem egy valóságos, őszinte gyermeknevelést követhetünk végig.
De valóban így kell lennie? Nem lehetne máshogy? Nem lehetne jelen mindkét fél, nem lehetne egy empatikus szülészünk, olyan szülésélménnyel, amiben a nő is figyelembe van véve, nem lehetne, hogy kimondjuk: a gyerekvállalás nem csak játék és mese, mindamellett hogy megvannak a maga szépségei persze?
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Megterhelő, elgondolkodtató, ugyanakkor valahol keserűen humoros darab is az Anya születik!. Bár azt hiszem a női léthez valahogy hozzátartozik ez a keserű humor, ami annyi mindenen átsegít. Kísérőm megjegyzésével élve: nincsen a darabban egy szabad pillanat sem, állandó a mozgás, a pörgés, a történés. És valóban. Hiszen az élet a fogantatástól kezdve visszafordíthatatlanul megváltozik, hullámzik. Ezt nézve, elfáradunk, megtelünk, kimerülünk, mégis valahol el kell fogadni, hogy ez ilyen. De vannak szépségei is, ahogy ezt az előadás is megmutatta: egy velünk várandós barátnő, a szoba kifestésének izgalma és a kifejezetten gyors pakolási technika (van remény azoknak, akik olyan lassan szedelőzködnek, mint énmagam is, juhuu).
 |
| Fotó: Thealterphoto2023 |
Nem kell tökéletesnek lenni. Nem lehet. Ha erre törekszünk, megbolondulunk, rideggé, elutasítóvá, megkeseredetté válunk. Ne legyünk hát tökéletesek. Legyünk elég jók. Elég jó barátok. Elég jó párok. És, ami a legfőbb: elég jó édesanyák, édesapák, szülők. Mert egy gyermek két ember felelőssége.
Mindenki más meg legyen empatikus, ezen nincs mit magyarázni.
Ui.: Az édesanya szerepében: Réti Adrienn A többi szereplőt Botos Éva játszotta. Köszönjük ezt az őszinte, tabuk nélküli előadást és a fantasztikus játékot. A gyermekvállalás kavalkádjában ugyan lehet mi nézők elfáradtunk, de a színésznők nem. Nincs mese, ilyen anyának lenni.
A cikk szerzője: Nagy Rita Anna
