Benedict Cumberbatch rajongóknak kötelező!
Jártál már úgy, hogy a filmet nem a nézése közben, hanem akkor kezdesz el igazán kedvelni, amikor elkezdesz rajta gondolkodni?
Jane Campion filmjével így jártam. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy feszengtem közben, kínosan lassan telt az idő, vártam, hogy történjen valami. A lassú vonalvezetésű filmek nagy veszélye, hogy a lehető legrosszabb pillanatban állítod le és döntöd el, hogy nincs több esélye nálad. Erőt kellett vennem magamon, hogy ezt ne tegyem meg és szerencsére a film végi csavar mindent megmagyarázó megoldása igazolta a döntésemet.
A kutya karmai közt (The power of the dog) első ránézésre egy western. A műfaji asszociáció sok revolvert és tűzharcot, rengeteg akciójelenetet, cowboy kalapot, szűkülő szempárokat, női kebleket, kevés, de lényegretörő dialógust és pár lassan tovaguruló ördögszekeret ígért. Nos ebben a filmben a fenti igen maszkulin világ egészen máshol jelenik meg. Női rendezőről van szó, így a western filmek poros valósága a szereplők lelkében jelenik meg.
Kép forrása: https://www.thepowerofthedogmovie.com/gallery/ |
Adott egy testvérpár, Phil (Benedict Cumberbatch) és George (Jesse Plemons), akik éles ellentétei egymásnak; vezetik a megörökölt ranchot, ahol 0-24 órában folyik a munka. Phil a kemény, szikár, erőszakos testvér nem nézi jó szemmel George életében bekövetkező változásokat. Az általa kigúnyolt ficsúr öccse megházasodott és a ranchra hozza feleségét, Rose-t (Kirsten Dunst) és annak fiát, Petert (Kodi Smit-McPhee). Mindketten rögtön Phil célkeresztjébe kerülnek.
A szereplők szintjén mindenki a Phillel való oppozícióban értelmezhető: George egy megvezetett férfi, akit elcsábított egy pénzéhes özvegy, Rose, aki nyilvánvalóan nem szereti George-ot, csak biztosítani akarja az ő és fia egzisztenciáját azzal, hogy beházasodik a családba. Ezt Phil nem egyszer a testvére szemére hányja, George karaktere azonban olyan mesteri módon lép ki a konfliktusból, hogy azt élvezet nézni. Zajlik a szópárbaj, Phil ordít, a feszültség tapintható és erre George nemes egyszerűséggel némán és indokolatlanul higgadtan kilép a helyiségből. Évek hosszú sora alatt valószínűleg ez az egyetlen reakció vezetett eredményre Phil irányításmániája kapcsán.
Peter pedig minden tekintetben kilóg a sorból, vézna, nyegle, nélkülöz minden férfiasságot, alapvető készségek híján van, lovagolni sem tud és még western csizmát sem hord. A külvilág szemében azonnal kiesik a férfi szerepből és mivel anyja vállalkozásánál korábban kifejezetten női munkát végzett - ételt szolgált fel - így gyakorlatilag férfiként egy cselédével egyenlő a státusza. Karakteréről megtudjuk, hogy orvosi tanulmányokat folytat és sebész szeretne lenni.
Bekerülve a Burbank házba mind Rose, mind Peter marginális helyzetbe kerül, ugyanis Phil, a kemény és alapvetően magányos cowboy lassú és alattomos pszichikai hadviseléssel próbálja meg felőrölni őket. Rose esetében hamar sikerrel is jár; a nő hamar az alkoholhoz nyúl, hogy Phil folyamatos nyomasztását elviselje.
Az igazi és méltó párbaj Phil és Peter karaktere között zajlik, amely abszolút aránytalan helyzetből indul. A fiút rendszerint megalázza, kifigurázza a basáskodó Phil, ám a film egy dramaturgiai pontján a két karakter mégis egymásra talál és együtt fejlődik tovább. Ilyen mértékű fordulatra nem számítottunk. A kemény cowboy jól őrzött titka tárul fel a bántalmazott fiú előtt, de hogy mi az, nem árulhatjuk el. A történet a film utolsó félórájában felgyorsul és azt hihetnénk nincs több csavar, de újra tévedünk.
Kép forrása: https://www.thepowerofthedogmovie.com/gallery/ |
A film képi világa lenyűgöző. Minden képkockán látszik, hogy teljesen átgondolt, megstrukturált és gyönyörű. Gyakran látunk nem megszokott perspektívát vagy olyan közeliket és lassított kockákat, amelyek rádöbbentenek bennünket a minket körülvevő világ páratlan szépségére. A vizualitás mellett a zene is hangsúlyos dramaturgiai elem. Sokszor érezzük a megszólaló vonósok szólamát vészjóslónak, félelmetesnek vagy zaklatottnak. A zeneszerző minden bizonnyal karakterekre komponált, hiszen a női főszereplő “hangszere” a zongora, a zord cowboyt pedig a vonósok jelenítik meg.
A dialógusok mellőzik a felesleges csacsogást. Csak az hangzik el, aminek akkor vagy később jelentősége van. A képi ábrázolás kiegészíti az elmondottakat, sokszor a ki nem mondottakat is. Campion filmes metodikája ‘hálistennek nem is mond ki mindent. Nem a lusta nézőnek gyárt filmet, aki minden jelenet végén visszaigazolást kér, hogy mindent helyesen megértett-e. Ehelyett hosszú ideig árnyal, aláhúz, megerősít bizonyos tényeket, hagyja szépen lassan ráeszmélni a nézőt.
Ha sikerült kedvet csinálni az Oscar szezon - jelöléseket tekintve - legnagyobb esélyes filmjéhez, akkor bátran kezdjetek neki, a film elérhető a Netflixen! Nem lesz könnyű menet, de az alakítások, az operatőri munka és a film dramaturgiai fordulatai kárpótolnak majd az esetleges unalmas percekért.
A cikk szerzője: Benczur Kata - KultZóna