Tosca

 Régi muzsika, új köntösben

Hivatalosan is elkezdődött Szegeden a Szabadtéri időszaka. A Toscával ugyanis kezdetét vette egy újabb évad a csillagos ég alatt, immáron 86. éve. Színes paletta várja az érdeklődőket, több műfaj jeles képviselői idén is Szegeden lesznek. Puccini operája méltó módon nyitotta meg, a 6 produkciót felvonultató szezont.
Noha az operák talán méltatlanul is mellőzöttek, reménykeltő minden ilyen és ehhez hasonló előadás arra, hogy talán egyszer visszanyerje az opera is a nézők bizalmát, és ne csupán egy avítt, réteg műfaj maradjon. Az ilyen fajta forradalmasításra különösen alkalmas eszközt nyújt Giacomo Puccini fülbemászó dallamaival. A zeneszerző nevével sok népszerű opera forrt már össze, így a Bohémélet, a Pillangókisasszony, a Turandot, vagy épp a Gianni Schicchi. Még az operákban kevésbé jártas fülnek is biztosan ismerősként hangzana az említettekből legalább egy szólam.

Bocsárdi László egy modern előadást álmodott a színpadra, mi sem árulkodott erről jobban, mint a darab elején rögtön a szemünk elé táruló tenor, flitteres, halálfejes pólója. Kiss Zsuzsanna jelmezein nem csak a modern elképzelés, hanem a karakterek stílusjegyei is jól látszódtak.
A monumentális, és nagy mozgásteret biztosító díszletet, Bartha József tervezte. Az egyébként minimalista építmény néhány jelenetnél nagyon jól működött, de a kihasználtságot tekintve lett volna még benne több lehetőség.
Pál Tamás a Szegedi Szimfonikusokkal áthatóan közvetítette a szerzőóriás dallamait.

A címszerepet Rost Andrea adta elő. A méltán világhírű művésznő ezúttal is csak öregbítette hírnevét. Partnere, László Boldizsár szintén brillírozott szerepében, áriái magával ragadóak voltak. Kálmándy Mihály pedig főgonoszként énekelte ki a gyémántot is a torkából. Természetesen a többi szereplő is emelte az előadás fényét.
A Toscával magasra tették a lécet, a következő előadások számára. Az biztos, hogy Bocsárdi László kibiztosította az operarajongókat színvonalas rendezésével, az idei szabadtéri évadra.