"A világ az otthonod, ha a hazád néha nem szeret.”
Ez is lehetne a mottója Faludy György nehézségekkel kikövezett életútjának.
A Tenyérvonalak címet viselő est a költő munkásságát öleli fel, és tárja a nézők elé, Faludy műveivel, valamint Balogh Esperes Ákos narrációjával megkomponálva, átitatva egy kis zenével.
Ritkán lehetünk részesei egy ilyen jellegű előadásnak, melyben megismerhetjük egy alkotó teljes életét, versein keresztül. A Szegedi Nemzeti Színház két remek művésze, Borovics Tamás és Poroszlay Kristóf hiánypótló feldolgozást állított a Reök-palota színpadára.
Az előadáson dramaturgiailag megszerkesztett történeti szálon futnak Faludy alkotásai, így rögtön az elején megtudjuk ki is ő, a Vogelfrei verse alapján, majd megismerjük hazai és nemzetközi fogadtatását az Andris fiunk költeménye által, de többek között, hallhatunk a Börtönversek közül is, Borovics Tamás előadásában.
A teljes kép kedvéért elmaradhatatlan elem a Pokolbéli víg napjaimból előadott részlet, melyben Poroszlay Kristóf hirtelen ÁVO-s tisztté változik. Poroszlay felelős egyébként a zenei betétekért, zongora és gitár egyaránt felcsendül, és Cseh Tamás dalok is hallhatók.
A két művész lebilincselő teljesítményt nyújt, Borovics Tamás olyan hitelesen és természetesen adja elő a közel egy órás monológját, hogy észre sem vesszük az idő múlását. A Kaszás Attila-díjas művész, úgy leköti a néző figyelmét, hogy akár a telefonkönyvet is felmondhatná.
Természetesen a teljes hatás eléréséhez, fontos szerepe van a zenének is. Mindig emészthetőbbé válik egy vers, vagy egy próza, ha zenei aláfestéssel van tálalva a mondanivalója. Poroszlay Kristóf ebben hibátlanul teljesít, a hatás átütő.
A 96 évet megélt Kossuth-díjas költő sokszor a poklot is megjárta, hiszen mindig követte őt a rendszer árnyéka, mégis minden érzékszervével a gyönyörre volt szomjas. Ahogy el is hangzik az est folyamán: “Egy szeretetre és elismerésre vágyó bohém ember keze, egybeforrt a 20.sz. markával, jó erős szorításban”.
Faludy György tartalmas élete megköveteli, hogy foglalkozzanak vele, és feldolgozzák akár egy ilyen est keretében is. Ahogy maga is megírta a Széljegyzet papír nélkül c. versében:
"nemcsak én írom e verset, én is vagyok a kézirat”.
