A Stranger Things univerzuma - Megnéztük a Netflix aktuális blockbuster-ét
A KultZóna legfrissebb rovatában Netflixes tartalmakkal érkezünk, hogy nyáron se unatkozzatok, ha nem mozdultok ki a moziba vagy éppen színházba. Az egyik legnagyobb streaming-szolgáltató kínálatából válogatunk nektek megtekintésre érdemes sorozatokat és filmeket.
A televíziózást alapjaiban megváltoztató folyamat során az internet megjelenése volt az első fázis, amely gyakorlatilag kinyitotta az internetezők előtt az egész világot. Elérhetővé vált minden. Sokszor válogatás nélkül. Később a Youtube egy új platformot nyitott a vállalkozó kedvű tartalomgyártók előtt és nagyban átformálta a hagyományos, reklámblokkokkal megszakított műsorok médiafogyasztóit. A stream pedig technikailag egy olyan megoldást eredményezett, ahol első helyen áll az autonóm fogyasztó, aki meg tudja és meg is akarja válogatni a fogyasztandó tartalmat. (vagy legalábbis kitartóan hisz még benne)
A Netflix, az HBO és a hozzájuk hasonló streaming-szolgáltatók újradefiniálták a filmgyártást és nagy produkciós cégeken keresztül újra felosztották azt.
A legnagyobb filmes díjátadókon rendre jól szerepelnek a streaming-szolgáltatók produkciói, így mi sem maradhatunk ki a jelenleg több millió nézőt vonzó sorozat, a Stranger Things-őrületből. A Duffer testvérek által jegyzett Stranger Things-nek négy évada elérhető jelenleg és készül az ötödik, záróévad. A negyedik évad 2022 nyarán átlépte a bűvös egymilliárdos határt, a nézők világszerte ennyi órát töltöttek az évad részeinek megtekintésével.
Forrás:Hogy mi a fanatizmus alapja? Ennek járunk után a következőkben. Természetesen spoileres tartalmak következnek, így aki még nem látta a sorozatot, semmi esetre se olvasson tovább!
A Stranger Things retró hangulata
A sorozat 1983-ban játszódik egy fiktív amerikai kisvárosban, Hawkinsban. A szereplők egy csapat kiskamasz, akik lényegében kockák (nerds); korosztályukban abszolút marginalizálódott klikket alkotnak, hiszen az akkoriban nagyon népszerű táblajáték a Dungeons & Dragons megszállottjai. Összeköti őket a kaland és az izgalom. A suliban is furcsának bélyegzik őket, mert eszesek, de különcök; sokszor érik őket iskolai atrocitások vagy mai divatosabb szóval élve: bullying.
A kiskamaszok mellett (Mike, Will, Dustin, Lucas, Eleven, majd később Max) az idősebb, fiatal felnőttek csoportjába tartoznak Jonathan, Steve és Nancy majd később Robin, Billy, Eddie és Argyle. Őket már a szerelem, az önmegvalósítás és felnőtt lét problematikái mozgatják.
A felnőttek között pedig a helyi rendőrparancsnok, Hopper, az első évadban tőle fia eltűnése miatt segítséget kérő Joyce és a többi gyerek szülei, valamint a történet egy másik szálán jelentős Papa és tudóstársa találhatóak.
 |
| Forrás: StrangerThingsTV - Hivatalos Facebook Oldal |
A retrót erősíti a zenei anyag megválasztása is, amely zseniális húzás új nézők bevonzására; gondoljunk csak a negyedik évad Metallica utalására - és egyáltalán a metál zene használatára - vagy Kate Bush egy dalának (Running Up That Hill) aktuális reneszánszára, ami a sorozatban való - dramaturgiailag is fontos - használata után a zeneszámot újra a toplisták élére repítette. A Should I stay should I go című The Clash dal az első évadban játszik jelentős szerepet és a filmes utalásként is működő Neverending Story című dal a harmadik évad végső kulcsjelenetében, elképesztő húzásként csendül fel és mesterien oldja a feszültséget. A filmes utalásokkal természetesen a későbbiekben még foglalkozunk. A zenei felhozatal ízléssel válogatott; találunk Police dalt, Madonnát, Queent, Metallicát és a korszak zenéjét jól ismerők biztosan minden felcsendülő dallamot a helyére tudnak rakni.
Ha már a zenét említettük, nem mehetünk el szó nélkül a sorozat főcímzenéje mellett. Talán ez az egyetlen Netflixes sorozat, ahol - hiába adott a lehetőség - nem léptetem át a főcímet; részben azért mert a Kyle Dixon és Michael Stein által komponált elektronikus zene olyan atmoszférát teremt, hogy rögtön a ‘80-as évekbe ugrik az elmém; másrészt az epizódok bevezető percei után felcsendülő főcím jellemzően egy dramaturgiailag hangsúlyos pillanat, fordulat után következik és olykor szükség is van arra az egy percre, amíg felkészülök a folytatásra. A zeneszerző páros már 2017-ben, az első évadot követően Emmy-díjat vehetett át a Stranger Things főcímzenéjének megalkotásáért. A hamisítatlan szintetizátor zene és a pulzáló ritmika legnagyobb ereje valóban az atmoszféra teremtésben van; a mindösszesen egy perces dallam azonnal behúz a ‘80-as évekbeli Hawkins falai közé.
Az amerikai társadalom és kultúra megjelenítése a harmadik évad pláza-korszakának bemutatásakor a leghangsúlyosabb; addig leginkább a főszereplők mikrokörnyezete van a középpontban így lényegesebb társadalmi problémákra való reflexiót csak vázlatosan, nagyvonalakban kapunk. A harmadik évadban már a fogyasztói társadalomhoz kritika nélkül asszisztáló plázakultúra is hangsúlyt kap, a negyedik évad gerincét pedig a sátánistának bélyegzett új hóbort, a Dungeons and Dragons nevű táblajáték által keltett hamis hisztéria alkotja. A Duffer testvérek egy abszolút hihető narratívába csomagolták a negyedik évad főgonoszával, Vecnával való küzdelmet, hiszen a ‘80-as években, aggódó szülők százai hittek abban, hogy a szerepjáték rossz hatással van a benne résztvevő gyerekek elméjére, az átkok képesek “megölni” a szereplőket és a többórás szeánszokon valójában a játékosok a sátánnak hódolnak. És a negyedik évadban pontról-pontra ez történik: rejtélyes és brutális gyilkosságok sorozata borzolja a kedélyeket történetesen egy D&D klub körül.
A mesteri casting
A sorozat sikerének egyik kulcsa minden bizonnyal a tökéletes casting, ami többek között a Mr. és Mrs Smith, a Szemfényvesztők, Az agancsos fiú és A kutya karmai közt (írásunk a filmről itt) szereplőválogatását is jegyző Carmen Cuba érdeme. Sikerült olyan gyerekszereplőket találnia a sorozatba, akik amellett, hogy kivételesen tehetséges színészek, helyt állnak a horror műfajban.
A Stranger Things esetében a casting olyan kiválóra sikerült, hogy teljesen hihető, hogy ezek a gyerekek képesek a rejtély nyomába eredni, megoldani azt és végig hitelesnek maradni. A zenés-színházi tapasztalatokkal érkező és a Broadway-en is sikert aratott Gaten Matarazzo, Sadie Sink és Caleb McLaughlin tökéletesen passzolt a már filmes előélettel rendelkező Finn Wolfhard, Noah Schnapp és Millie Bobby Brown alkotta gárdába. A kezdetekkor egyedül Winona Ryder (Beetlejuice, Ollókezű Edward, Drakula) volt világhírűnek mondható, mára azonban az egész szereplőgárda részesül a rajongók szeretetéből. Az addig csupán mellékszerepekben feltűnő (Brokeback Mountain, Black Widow, Suicide Squad) David Harbour a negyedik évadra hatalmas fizikai átalakuláson ment keresztül, szerepe kedvéért rengeteget kellett fogynia.
 |
| Forrás: StrangerThingsTV - Hivatalos Facebook Oldal |
De a változás a gyerekeket sem kerüli el. A Duffer testvérek bölcs döntése, hogy az ötödik évaddal lezárják a Stranger Things történetét, hiszen a gyerekek már nehezen mondhatóak 10-12 évesnek és a szériának is jót tesz, ha nem nyújtják el. Viszont spin-off sorozatokra minden bizonnyal számíthatunk, ám az alkotók szerint egészen más lesz, mint a Stranger Things. Bármi is várható, a szerző-rendező-producer páros, Ross és Matt Duffer vélhetően nem fog nagyon mellényúlni.
Hopper (David Harbour) életének puzzle-darabkái is kezdenek összeállni az évadok során: a negyedik évadból tudjuk meg, hogy kislánya haláláért magát tartja felelősnek és ez a lelki teher sarkallja arra, hogy Elevennek (Millie Bobby Brown) bizonyítson. Szuperül is működik a karaktereik között a kémia, amely szintén egy kulcskérdése a castingnak. Hopper és Eleven párosa szépen építkezik és nagyon erős kötelékké alakul; Dustin (Gaten Matarazzo) és Steve kapcsolata pedig a legfeszültebb pillanatokat is képes humorral, iróniával feloldani. Ugyanez a hasznos kapocs van Robin (Maya Hawke) és Steve dinamikájában a kezdetektől és ez teszi Dustin és Eddie párosát nagyon szerethetővé a negyedik évadban. Murray (Brett Gelman), az orosz kémszakértő, feketeöves karatemester figurája az első megjelenésekor üt a legnagyobbat. A negyedik évadban, Joyce mellett már kevésbé válik miatta élvezhetővé az orosz szál.
A sorozat ívébe a mellékszereplők is szervesen kapcsolódnak, bár félő egy-egy új karakter érkezésekor, hogy a következő évadot megéli-e. Például Joyce párja, Bob (Sean Austin) egy szimpatikusan felépített karakter volt, akinek a képességeit a csata során még használni is tudták a srácok; vagy a negyedik évad ‘epic death’ jelenetében a csapat által védelmezett Eddie-t veszítjük el, aki életében csak játszotta a vagány fenegyereket, halálában meg is élte. Hasonló rosszfiú-karakterként érkezett a sorozatba Max bátyját játszó Billy (Dacre Montgomery), aki fenomenális kiszolgálója lett az aktuális gonosznak és jelenléte Max karakterének árnyalásával még a negyedik évadig is kitartott, noha őt a harmadik évadban veszítjük el.
 |
| Forrás: StrangerThingsTV - Hivatalos Facebook Oldal |
 |
| Forrás: StrangerThingsTV - Hivatalos Facebook Oldal |
A szerzőket többször érte kritika, hogy főszereplőt nem mernek veszíteni, kizárólag mellékszereplőket. Való igaz, hogy a csapat gerincét alkotó családok nem sérülnek, csupán a negyedik évad lezárása volt az, ahol a legtöbbet veszített a hawkinsi csapat: Max (Sadie Sink) kómában fekszik, törött végtagokkal; Eleven ennyit tudott tenni érte Vecna ellenében. A szerzők jelezték, hogy a tény, hogy Max kómában van, rettentően fontos információ lesz az ötödik évadban és végre megtudjuk azt is, kinek mit írt le a búcsúlevelében Max. Kíváncsian várjuk, hogy mi lehet a további sorsa a csapatnak.
 |
| Forrás: StrangerThingsTV - Hivatalos Facebook Oldal |
Ha már Vecnát említettük, a Duffer fivérek egy interjúban elmondták, hogy 001 karakterének castingjához a Legbelső félelem című film egyik dialógusát használták, melyben Edward Norton emlékezeteset alakít, magát skizofrénnek tettetve próbál megúszni egy gyilkosságot. 001-nek tehát egyszerre kell félelmetesnek és megbízhatónak tűnnie. Jamie Campbell Bower karaktere alkalmas erre a kettősségre és sajátos hanghordozásával még 001-ként is képes úgy megszólalni, hogy nem tudjuk eldönteni, milyen mögöttes szándék vezeti ekkor a szavait. Érdemes egyébként eredeti nyelven élvezni a sorozatot, sokkal lazább a dialógusok szövete és a Dustin-féle poénok is jobban érvényesülnek.
A műfajok a mérlegen és Easter egg-ek kifulladásig
A Stranger Things-t horrorként kezdtem el nézni, ám rövidesen azon kaptam magam, hogy egyszerre nézek kalandfilmet, romantikus filmet, időutazós filmet, pszicho-thrillert és tinifilmet. Bár indokolt a 16-os karika, véleményem szerint ez is, mint annyi más a Stranger-univerzumban csak egy jól kitalált marketing fogás. A korhatárosítással csak keringőre hívták a tiniket és elnézve a rajongói megnyilvánulásokat, hasonlóan a Harry Potter őrülethez, egy sajátos generáció fog felnőni. Könyvek itt is léteznek, ám online beszámolók szerint közel sem annyira jelentősek, főleg mert utólag, az évadok bemutatását követően írták meg őket, gyakorlatilag csupán a profitmaximalizálás érdekében. Mindenesetre szépen fogy, rengeteg nyelvre lefordították és szépen kiegészíti a sort, amely a Stranger-univerzum relikviáit illeti. (sorozat, könyv, színházi előadás, kalandpark, társasjáték, merchandise temékek …stb. )
A műfajokra és a filmes utalásokra visszatérve az internetet az első évadtól kezdve ellepte a sorozat “Easter egg”-jeinek megfejtése, melyből egyre több és több lett. Az alkotók nem is tagadták, hogy saját gyerekkoruk kultikus filmjeit, jeleneteit, figuráit beemelték a Stranger Things-be. A szerzőpáros horror-rajongó, így Stephen King adaptációkra való utalások nem hiányozhatnak a sorból, de a horrorban kevésbé otthonosan mozgó nézők is érezhetnek ismerősnek bizonyos jeleneteket vagy beállításokat pl. az Alien-filmekből, Jurassic Park filmekből, az ET-ből, Spielberg Cápájából, a Star Wars-ból vagy a Szellemirtókból. Az idézetek és utalások kapcsán a szerzők igyekeznek hitelesek maradni, és olyan elemeket emelnek be, amelyek 1983-ban vagy addig már léteztek. Ez a fajta hommage-gyűjtemény egy érdekes játék a filmőrülteknek az évadok fogyasztása közben, de annál sokkal több is: egy újabb fogás arra, hogy a Stranger Things nézőket vonzzon be. A megidézett kultikus filmek rajongói, a horror zsáner fogyasztói vagy a fentebb már említett zenei utalások kapcsán az újrafelfedezett slágerek kedvelői újabb és újabb potenciális néző a széria számára. A stratégia működik is; és nem csak a Stranger Things profitál ebből, hanem az újrafelfedezett alkotók is.
De ha már ennyire sok az “idegen anyag” a sorozatban, akkor hol az eredetiség? Mert nem elég egy szállóige-gyűjteménnyé válni, koherenssé kell azt tenni! A Stranger Things esetében ezt Eleven története biztosítja, akinek rövidke élete epizódjait a négy eddig elkészült évadból tudjuk összepakolni és a kép még mindig nem teljes. Az ötödik, záróévad minden bizonnyal magyarázattal fog szolgálni az eddig megválaszolatlan kérdésekre.
CGI a köbön
A horrorfilmek egyik legsarkalatosabb pontja a rettegés tárgyának megmutatása. Vagy éppen meg nem mutatása! Nézőként hozzám sokkal közelebb állt az a horror, amelyben nem mutatják meg teljes fizikai valójában a gonoszt, csak sejtetik, csak az utána maradó romokat és félelmet látom. Számomra ez sokkal izgalmasabb, mint látni a megkreált szörnyet. A régebbi filmekben nem volt elég fejlett a technikai háttér egy monumentális szörnyeteg megalkotásához, így legtöbbször egy valószerűtlen fizikai törvényszerűségek szerint mozgó, esetlenül kinéző főgonoszt kaptunk. A Stranger Things esetében azonban - a minden tiltakozásom ellenére - megjelenő főgonoszok a CGI technológiának köszönhetően abszolút valószerűek, a mozgásuk természetes, a képi megjelenítésük pedig káprázatosan részletes. Szerettem, hogy a négy évad során merőben más gonoszokat láthattunk, más dinamikája volt az első évadban látható demogorgonnak, mint a negyedik évadbeli orosz börtönben fogvatartottnak. Az Elmenyúzó megtestesülése is egészen máshogy működött Will-en keresztül, mint a harmadik évad hús-vér-csont förmedvényeként. De nem csak a gonosz karakterek megalkotásában van szerepe az alkotók technikai tudásának, hanem szinte minden jelenetben, amely a “Hellyel lefelében” játszódik. A vizualitás nagyon hangsúlyos ezekben a jelenetekben, hiszen egy látomásos horrorról van szó. Szinte halljuk a mindent behálózó és folyamatos mozgásban lévő indák zajait, érezzük a fojtogató levegőt. Le a kalappal a gyerekszínészek előtt, akik mindezt a stúdió sterilségében képesek voltak láttatni a nézőkkel.
A sorozat technikai megvalósítása kapcsán kiemelendő a vágás dinamikája. A vágás a történetmesélés egyik leghangsúlyosabb eszközévé lép elő és egyben értelmezi is a látottakat, főleg a negyedik évadban, mikor a főszereplő, Eleven előtörténetét ismerhetjük meg. A korábbi emlékek felidézésére a flashback eszközét használják az alkotók olyan lendülettel és lényeglátó módon, hogy mindenki számára világossá válnak az összefüggések.
A negyedik évad nagy kérdései és a magyar szál
Mert hogy mindenben van egy magyar szál. Hazánk neves filmrendezőjét, a Kontrollt is jegyző Antal Nimródot kérte fel az alkotó páros a 4. és az 5. epizód rendezésére. Az évadon belül egy új fejezet kezdődik ekkor, hiszen a maratoni részekből ekkor már tudjuk, hogy Vecna az aktuális főgonosz, aki a kiszemelt fiatalokat az elméjükön keresztül, egyfajta transz állapotban támadja meg, amely ellen zenével lehet védekezni. Eleven balul sikerült görkoris napján is túl vagyunk és újra a laborhoz hasonló helyen, egy sivatag alatti bunkerben látjuk viszont Papát és Elevent, ahogyan azon dolgoznak, hogy visszanyerjék a lány erejét. Joyce és Murray pedig elkezdi fagyos utazását Hopperhez.
Ezen a ponton kapta meg a rendezői stafétát Antal Nimród és a Nina-projekt valamint a Merülés című epizódokban az ő vezetésével alakult tovább a történet. A három történetszálat továbbra is egyben tartva igyekszik Eleven előtörténetét felfejteni és bevezetni a rejtélyes 001-es karakterét. Számomra a negyedik évadban mindvégig kilógott az orosz szál a történet szövetéből és csak a végére érkezett meg, mikor Hopper és Joyce valóban megérkeztek Hawkinsba. Viszont Eleven visszaemlékezései - melyek a magyar rendező epizódjaiban kezdődnek - nagyon látványosra sikerültek. Az évekkel ezelőtt történteket egy 10 éves forma Eleven-hasonmással játszatták el, melybe olykor az aktuális korú Eleven is bekapcsolódott; ezt technikailag izgalmasan és igényesen gyúrták egybe az alkotók.
 |
| Forrás: StrangerThingsTV - Hivatalos Facebook Oldal |
Hasonlóan égető kérdés, mikor az első évadban találkozunk Elevennel, egy szót sem beszél; gyakorlatilag újra kell tanulnia kommunikálni, beszélni. Szökésének és némaságának az okát sem tudjuk egyértelműen az eddig birtokolt információkból.
Talán azóta már megválaszolt kérdés a sorozatban, hogy Will valóban meleg-e. Noah Schnapp egyértelművé tette, hogy a karaktere gyengéd érzelmeket táplál a barátja, Mike iránt. Ezzel 2022-ből nézve a világon semmi gond nincsen, de ne feledjük: 1986-ban járunk, Amerikában és sejtésem szerint Will élete nem lesz egyszerűbb sem a látens sem a felvállalt identitása megélése után.
A legforróbb kérdés azonban a szerelmi háromszög sorsa, amely Nancy, Steve és Jonathan között feszül. Az egész évadot áthatotta az a feszültség, ami a távkapcsolatban megfáradt szerelmesek között vibrált és szinte az első epizódokban egyértelműen kiderült, hogy nem működik, de egyik szereplő sem volt képes kimondani, inkább egy helyben toporogva vészelték át az egész évadot, hogy a végső nagy találkozáskor ne mondják ki az egyértelműt. Steve vajon újra elnyerheti Nancy szívét?
Hasonlóan izgalmas kérdés: évadok óta nem kapunk információt arra vonatkozóan, hogy ki Eleven édesapja. Az ötödik évad véleményem szerint ezzel a válasszal tud a legnagyobbat dobbantani és ezzel együtt új megvilágításba helyezni pár főszereplőt. Utal pár rajongói elmélet arra, hogy Eleven képességeinek eredetét az bizonyítja a legjobban, ha apja maga Vecna volna.
A negyedik évadban tudtuk meg, hogy a "Hellyel lefelében" megállt az idő; ott még minden Will eltűnésének napja (1983. november 6.) szerint van. Ennek még biztosan lesz jelentősége a történet kronológiájának szempontjából.
Bízunk abban, hogy az alkotók termékenyen használták fel azt az extra időt, amit a járvány adott nekik és tökéletesítették a történet fontosabb alappilléreit. Minden részlet úgysem lehet tökéletes, hiszen egy filmes univerzumba bele kell, hogy férjenek a nézői teóriák, hiszen az csak tovább élteti a sorozatot.
A záróévad érkezéséig minden régi és új rajongónak jó sorozatozást kívánunk! Ha tetszett az új rovatunk, kövessetek be minket Facebook-on és Instagramon, így biztosan nem maradtok le a tartalmainkról!