Magasságok és mélységek

Amikor elfogy az oxigén

A Belvárosi Mozi ismét elhozta nekünk a komplex moziélményt, a Magasságok és mélységek című magyar film után közönségtalálkozót szervezett. Az ilyen beszélgetések különösen fontossá tudnak válni olyan alkotások esetén, amelyek a szokásosnál nagyobb úti batyuk súlyával engednek minket felkelni a székből, ilyen volt Csoma Sándor játékfilmje is.

Ha önmagában Erőss Zsolt eseménydús életét vesszük, ami a történet gócpontja, egy külön írás sem lenne elég hozzá. Hiszen egy ország követte embert próbáló döntéseit, 2013-ban pedig egy emberként szurkolt érte, vagy épp ítélte meg a média árnyékában, amikor a Himalája halálhegyén nyoma veszett. Erről is szól ez a film, hogy mindenkinek saját motivációi vannak, hogy könnyű úgy másról véleményt alkotni, ha nem jártunk még a cipőjében.
A közönségtalálkozón is elhangzott egy nézői kérdés, hogy vajon akkor is eljönnénk a moziba, ha nem Erőss Zsolt neve lenne a plakátokon? A válasz szinte kézenfekvő mindenkinek, amikor a 30 másodperces TikTok videók világát éljük. A rendező, Csoma Sándor is úgy nyilatkozott, hogy az már szélsőségesen a művészfilm kategóriába tartozna, ha ilyen témáról forgatnának úgy filmet, hogy nincs benne az a bizonyos húzónév.

Ugyanakkor a teljes igazság az az, hogy ez a film legkesvésbé szól Erőss Zsoltról, sokkal inkább feleségéről Sterczer Hildáról, olyannyira, hogy a rendező, a Hópárduc özvegyének legmélyebb érzéseit, és gondolatait is feltárta. Sőt, ha még lejjebb ásunk, ez a film az elvesztésről, a hiányról, a gyászról és a pótolhatatlanságról szól leginkább, ami minden egyes ember életében kivédhetetlenül fel-fel tűnik, az életünk velejárója. Hogy egy híres klasszikust idézzek, ha megsebeznek minket, ugyanúgy vérzünk mindannyian, csak éppen különbözőképpen éljük meg, de kivel ne történt volna meg hogy a telefonját figyelte lélegzetvisszafojtva, válaszokat várva, vagy épp egy csodáért könyörgött térdre rogyva, vagy akár csak egy torokszorító pillanatot élt meg, kapkodva a levegő után.
Ezekért a momentumokért tudnak a jelenetek nagyot ütni, mert egészen közel tudjuk engedni magunkat az átéléshez, a női alakkal való azonosulás lehetősége maradéktalan.

A Magasságok és mélységek kétségtelenül egy vérbeli női film; női nézőpontból nézhetjük végig a talpraállást a mélységből eljutva a magasságba, mindezt egy férfi rendező tolmácsolásában.
A beszélgetésen el is hangzott, hogy Csoma Sándor számára igazi misztikum a női lélek, a női gondolkodás, és izgalmas kihívásnak érzi, ha ezt a fonalat fejtegetheti.

Önmagában a rendezés egy naturális, szofisztikált, lassú folyású történetet vitt a filmvászonra, letisztult alakításokkal, minden manírt, és sallangot mellőzve. Különösképpen érdekes, hogy a képarány 4:3, tehát majdnem négyzet alakú, holott szinte kikívánkozik a történetből a szélesvászon, és adja magát, hogy lebilincselő tájképek sora ellensúlyozza, és támassza alá a vándorlást a lélek legmélyebb bugyraiba. Mégsem történt így, talán a nehezebb utat választva, a magára maradt kis család legmeghatározóbb pillanatai nagyrészt a konyhájukban, az otthonukban történtek, a négy fal között.

Pontosan Erőss Zsolt haláláig repülünk vissza a filmmel, a csúcspont mégsem az a nap, amikor nyoma veszett a hegymászónak, hanem az utána következő időszak, amikor elindul Hildában (Pál Emőke) az a folyamat, hogy a szíve is felfogja azt, amit már az esze tud, hogy soha többé nem jön haza a férje. Emellett flashbackek tarkítják az idővonalat, amikor is Zsoltot (Trill Zsolt) is megismerhetjük kicsit közelebbről.

Gerda (Nagy Enikő) a nagyobbik gyermekük pedig hol erősíti, hol tompítja édesanyja érzelmeit. Valószínűleg a gyermeki tisztaság, vagy igazság teszi, de számomra a három legmeghatározóbb jelenet mind a kislányhoz köthető, ahogy sokkal letisztultabban látja a dolgokat, és ezzel az anyukája látásmódját is megváltoztatja a végén, az megindító.

A szereplők között szemmel láthatóan tökéletes az összhang, nagyon jól működnek együtt a vásznon, jelenlétük emberi és zsigeri. Köztük a Júliát játszó Tankó Erika, aki szintén jelen volt a Belvárosi Moziban, személyesen is.

A Magasságok és mélységek egy olyan film, ami mellőzve minden hatásvadász klisét, lágyan sodorja a nézőt. Önmagában felfogható egy egyedül maradt feleség, anya küzdelmének, de még inkább felfogható egy harcnak az életben maradásért és a mélységből való kitörésért, amire nincs orvosság és nincs ellenszer, bármilyen túlvilágban is higgyen az ember.

A cikk szerzője: Faragó Vivien