Veled, Koppány, de nélküled
Ma mutatják be a Dóm téren Szörényi Levente és Bródy János István, a király című nagysikerű rockoperáját. Az előadás 5 alkalommal lesz látható a csillagtetős deszkákon, az idén 41 éves darab megújult köntösben kerül a nézők elé.
Nagy múltja van Szegeden az államalapítás történetét bemutató műnek. 1983-ban tartották ugyanis a budapesti Királydombon az ősbemutatót, egy évvel később a vidéki közönség a napfény városában láthatta először a produkciót (az eredeti gárda szereplőinek közreműködésével). A rockopera több rendezést és felújítást is megélt a páratlan szabadtéri helyszínen, legutóbb 2013-ban volt látható itt az alkotás – Alföldi Róbert innovatív újragondolásában.
Az István és Koppány közötti konfliktust bemutató, valamint a magyar nemzet sorsát meghatározó központi téma bármilyen hihetetlen, de kiállta az idő vasfogát. Ez köszönhető a Boldizsár Miklós által papírra vetett eredeti színműnek, mely a zenés mű kiindulópontját adta, illetve a briliáns dalszövegeknek és az azóta slágerré vált zenéknek egyaránt. Az originális szereposztás nagyágyúi szintén hozzátettek a sikerhez, ez viszont hatalmas kihívás elé állítja mai napig a főszerepeket alakító színészeket és énekeseket egyaránt. Vikidál Gyula neve mondhatni összeforrt a Szállj fel, szabad madárral, Varga Miklós etalon Istvánja pedig szintén ott cseng hallójáratainkban.
Ezeket észben tartva állította össze az alkotógárda a felfrissült csapatot. Koltai-Nagy Balázs a West Side Story Tony-ja és az Elisabeth Halál alakja után újabb súlyos feladatot zsebelt be. Istvánja bár küzd az elemekkel, majd’ összeroskad válla a nehéz súlytól. Ennek ellenére mind hangjából, mind játékából sugárzik az árnyaltság és a professzionalitás – az elmúlt évek egyik legkarizmatikusabb István alakítása fűződik immár nevéhez. A produkció másik nagy meglepetése Baricz Gergely Koppányához kötődik. Ezúttal a „pogány” vezér vívódásai is ki tudnak bontakozni, a nem mindennapi kihívás ellenére a fiatal rockénekes hibátlan színészi alakítással formálja meg a karaktert. A produkció egyik legerősebb jelenetében, Géza fejedelem temetésénél lép először színre: szeme villámokat vet, fortyog, szinte felrobban a dühtől – ezt a tüzet az előadás végéig fenntartja, ikonikus hangjától libabőr fogja el a nézőt.
Danis Lídiát Sarolt(a) szerepében foggal-körömmel ragaszkodik célkitűzéseihez, hatalmas energiákat mozgat meg a grandiózus színpadon. Horányi Juli (aki a csodás jelmezeket is tervezte!) bájos és finom Gizellát hoz, míg Herczku Ágnes Rékája egyenesen Sebestyén Mártát idézi meg. Az est egyik fénypontja Orosz Ákos Asztrikja, ugyanez elmondható Borbély Richárd energikus Laborcáról is. Köteles Leander Tordaként nem forgatja a véres kardot, azonban egy vörös gitár mégis előkerül a meghatározó dal alatt, Sena Dagadu misztikus ősenergiákkal robbantja fel a színpadot az Áldozatunk fogadjátok jelenet során. Kardos-Horváth János új megközelítésben tárja elénk Vecelin karakterét, Pallag Márton, Krisztik Csaba és Andrássy Máté pedig karikatúrákra emlékeztető elnagyoltsággal festi fel a három főúr ármánykodásait.
Novák Péter - aki már az ősbemutatón is szerepelt, majd több alkalommal alakította Tordát - a hagyományokat tiszteletben tartva állította színpadra a művet. Nem akar újat mondani, grandiózus módon beállított és koreografált képek által szemlélteti a darab rezüméjét. Sok esetben emiatt hajaz is a királydombi előadásra, de újszerű és mai tálalásban mutatkozik meg a rockopera. A Tóth Kázmér által tervezett tér egyik sajátossága, hogy bevonja a Dómot is a látványba – a koronázás alatt például gyönyörűen fest a megvilágított székesegyház képe a háttérben. Ahogy azt már az Ezeregy éjszaka és a Rebecca kapcsán is megfigyelhettük, a LED-falak ismét szerves részeivé válnak a díszletnek. Horányi Juli szemet gyönyörködtető jelmezei erősen elkülönítik a két oldalt: az István mellett álló emberek kék ruhát öltenek magukra, míg a Koppányt támogató csapat élénk vörösben pompázik.
Az előadás érezhetően épít a közönség jelenlétére, sok esetben a nézők között zajlanak a jelenetek. Nincs direkt aktualizálás, de Bródy unikális dalszövegei nem tudják nem megidézni töredezett társadalmunkat. Ahogy a szövegíró fogalmazott egy interjú kapcsán: „A darab megmutatja, hogy mindannyiunkban van István és Koppány is, ami hihetetlen erőforrása a magyar kultúrának, és a végén mindenki érzi, hogy így vagyunk együtt magyarok”.
A cikk szerzője: Bondor Ferenc
Fotók: Zsiros Aliz
