 |
| Fotó: Szabó Luca |
Tegnap este teltházzal zárult az Imre Zoltán Kortárstánc Fesztivál a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában. A záró produkció a Szegedi Kortárs Balett Danza című előadása volt. A két koreográfiát tartalmazó darab méltó zárása volt az egy hétig tartó Fesztiválnak.
 |
| Fotó: Szabó Luca |
Az eseményt Barnák László a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, és Pataki András a Szegedi Kortárs Balett igazgatója, valamint az Imre Zoltán Program kollégiumvezetője zárta és összegezte. Kiemelték a program fontosságát, és Imre Zoltán személyének jelentős szerepét, hiszen ő volt az, aki Szegedi Balett néven elindította a mára nemzetközi sikereket halmozó Szegedi Kortárs Balett társulatát. Imre Zoltán, mint alkotó mindvégig figyelemmel kísérte a fiatal, pályakezdő táncművészek munkásságának alakulását, ahol tudta segítette.
Pataki András elkötelezett a szegedi fesztivál visszatérését illetően, mindezt bizonyítja a fesztiválon tapasztalható egyre növekvő érdeklődés.
Reméljük, a következő színházi évadban is tudósíthatunk nektek a kortárstánc fiatal hazai és nemzetközi alkotóinak munkáiról!
Fotó: Szabó Luca
Imre Zoltán program számokban
Május 2-8.-ig tartott Szegeden az Imre Zoltán Kortárstánc Fesztivál, melynek keretében 13 produkciót láthatott a közönség. Most annak jártunk utána, hogyan működik az Imre Zoltán Program (továbbiakban IZP) belülről, milyen eredményeik és innovációik vannak.
Pataki András a Szegedi Kortárs Balett igazgatójaként és az IZP kuratóriumának vezetőjeként nagy rálátással rendelkezik a hazai és határon túli táncéletre, így szakmai szempontok alapján, egy jól működő belső logikával felépített pályázati rendszerben 2017. óta kollégáival (Nagy Zoltán, Kovács Gerzson Péter, Ertl Péter) azon dolgozik, hogy a fiatal, alkotó táncművészek a financiális támogatás mellett tréning lehetőséget, ingyenes próbaterem-használatot, kutatási támogatást, online portfólió készítési lehetőséget és elkészült előadásaik kapcsán továbbjátszási lehetőséget kapjanak.
Az IZP öt éves ciklusát vizsgálva láthatjuk, hogy a pályázási kedv egyenletesen nőtt, az első évben 91 db pályázat érkezett be, míg 2021-ben ez a szám már 163. Öt év alatt 700 pályázatról beszélünk, melyből a kuratórium 458 projektet támogatott; ebben nem csak az előadás létrehozására fókuszáló pályázatok vannak, hanem a már említett tréningszervezések, kutatómunkák, színházi-nevelési előadások utaztatása vagy éppen konferenciák, workshopok megvalósulását segítő pályázatok.
Ami a létrejövő táncelőadásokat illeti 2017-ben, az IZP indulásakor 23 bemutatóra került sor, amely ígéretes kezdésnek bizonyult, ám a járvány jelentősen átszabta a terveket, így a Szegeden lezajlott fesztiválon is számos olyan produkciót láthattunk, amely a covidnak köszönhetően “beragadt” és a szegedi közönség előtt kerülhetett újra színpadra. Az öt év alatt több, mint 200 előadás valósult meg, ami nagyon jelentős lendületet ad a fiataloknak és remélhetőleg fenntartja a pályázási kedvet az pályakezdő alkotók között.
Kik nyújthatják be a pályázatukat előadás létrehozására? Az alkotóknak nem feltétlenül végzett koreográfusnak kell lenniük, a táncművész végzettség elvárás és az is, hogy szakmájukat professzionális módon gyakorolják. Ha a szakmai elkötelezettség mellé elegendő kitartás, alkotókedv és nyitottság párosul, akkor a fiatal alkotó az IZP programba bekerülve rengeteg ismeretanyagot sajátíthat el és bővítheti kapcsolati tőkéjét. Ez a program nem csupán készülő projekteket támogat, hanem a sokszor társulati tagsággal nem rendelkező szabadúszók esetében ingyenes tréning lehetőségeket ad, amely a táncosok esetében kiemelt fontossággal bír; lehetőséget ingyenes próbaterem használatára (2017-ben 4 helyszínen: 2244 óra; 2021-ben 6 helyszínen: 4150 óra) és segítséget olyan menedzselési kérdések kapcsán, hogy hogyan szervezzék a projektjük alakulását, hogyan építsék fel az online megjelenéseiket (az IZP támogatásával az öt év alatt 40 online portfólió készült el az alkotók és projektjeik számára).
Ha végignézzük például a szegedi fesztivál programját, láthatjuk, hogy vannak abszolút új nevek, de találkozunk a szakmában már régebb óta jelenlévő alkotókkal, korábbi táncosokkal. A pályázat elbírálásánál a döntéshozók figyelmet fordítanak arra, hogy a teljesen “névjegy nélküli” pályakezdő, fiatal koreográfusok és a már 4-5-6 magas szintű előadást létrehozó alkotók között súlyozzanak. Az öt hosszú év alatt már látják, hogy egy-egy alkotót hogyan és meddig érdemes ilyen komplex szinten támogatni és mikor kell akár útjára engedni a projekt-társulatot, mert megtalálta és kitermelte a saját közönségét.
Vidék és főváros relációjában a beérkező pályázatok 60-40%-os arányt mutatnak a budapesti túlsúly felé és ez a támogatott projektek esetén is megfigyelhető. Ez a kortárs színházi, táncszínházi szcéna jellegzetessége, hiszen a legtöbb képzési lehetőség és társulat Budapesten van, vidéken pedig Pécs, Szeged, Győr, Miskolc, Kecskemét jelentősek; ezeken a helyeken vagy a nagy múltú társulatok jelenléte vagy az adott színház művészeti vezetése, önálló tánctagozat fenntartása ‘termeli ki’ a kortárs tánc alkotóit és közönségét egyaránt.
Apropó közönség. Az IZP olyan projekteket is támogat, amely színházi nevelési előadásokat hoz létre általános és középiskoláknak; ez a fajta beavató színházi forma egyfajta érzékenyítés, amely segít a jövőbeli közönségnek abban, hogy képes legyen befogadni és értelmezni a kortárs tánc eszközrendszerét, kifejezésformáit. A programnak tehát hosszú távú eredményei is vannak/lesznek és ez a jövőbe látás, a következő színházi generációval való foglalkozás elévülhetetlen érdeme a programnak.