Don't try!
Az előadás után a megfelelő hasonlatot kerestem Bukowskira.
Talán a polaroid kép fejezi ki leginkább azt a pillanatnyi állapotot megmutató, kompozíció nélküli nyers valóságot, amit a verseiben lefest; semmi finomhangolás és utólagos korrekció, a képeken mégis ott van valami kendőzetlen eredetiség.
Az Andaxínház prodkciójában Hajduk Károly színész tolmácsolta az író gondolatait, mellette a More von dir csellóduó tagolta az estét szervesen kapcsolódva a versek hangulatához.
Az est során elhangzó szövegek Bukowski életének utolsó évtizedében születtek, magyarra Pritz Péter fordította és a Vegyes felvágott című kötetben jelentek meg 2013-ban.
Elhangzik többek között a Repülés az Űrben című vers, melyben egy kamaszkori történetet mesél el a szerző a mindenki számára ismerős dacos, az egész világra fittyet hányó attitűddel. Az Arany a szemedben című mű a kritikusainak, bírálóinak szóló vers, amelyben Bukowski kifejti, hogy divatos jobban szeretni azt a költőt és művet, ami a nyomorból, szegénységből és kilátástalanságból születik, mint azt, ami egy gazdag, arany hitelkártyás, BMW-t készpénzben kifizető, főállású költő klaviatúrájáról bukkan elő.
“Ez a vers azoknak szól,
akik azt hiszik, hogy az ember csak akkor alkothat zseniálisat,
ha a szakadék szélén áll,
annak ellenére,
hogy ők gyávák voltak ahhoz, hogy ezt kipróbálják.”
A versek között elhangzó zeneművek széles skálán mozognak, klasszikus szimfonikus zenekari művek szólalnak meg két csellón, páratlan átdolgozásban. Barokk zene, egymásnak felelgető hangszerek az előtte elhangzó dialógusra rímelve (A filmkritikus) vagy a Rocky főcíme, mind páratlan pontossággal szólal meg a két zenész előadásában.
Andaxínház: Az én cellám – Bukowski-versek
Előadók: Hajduk Károly és a More von dir csellóduó: Kertész Endre, Háry Péter
Rendező: Zsalakovics Anikó
A cikk szerzője: Benczur Kata