Minták tükrében
Nem egyszerű egy önvizsgálatról szóló könyvről kritikát, vagy éppen ajánlót írni, főleg, ha az ember nem szakember. Mi most mégis erre vetemedünk, de reméljük, mindenki megérti, hogy csupán a jó szándék vezérelt minket, hiszen olyasvalamire bukkantunk, amit mindenképpen érdemes kézbe venni.
Csirmaz Luca Mintatörés című könyve idén ősszel jelent meg a Libertine könyvkiadó gondozásában. Az író a fülszöveg tanúsága szerint pszichológus, kutatási és gyakorlati segítői munkát végző szakember. Egyszerre kutatja a szorongást és az intimitás egészséges formáit, és egyszerre a közösségi média edukatív oldalát képviselő tartalomgyártó. Ez a sokszínűség pedig a könyvön is meglátszik – a felsorakoztatott példákon egyértelműen látszik, hogy fiatal korát meghazudtolóan tájékozott szakemberrel állunk szemben.
És ami igazán különlegessé teszi a Mintatörést, az a mérhetetlen őszinteség és nyitottság, amellyel az író megnyitja lelkét az olvasó előtt. Bátor döntés, hiszen nem könnyű közszemlére tenni legmélyebb gondolatainkat, félelmeinket, kudarcainkat, de így egy olyan szintű kapcsolódás jöhet létre író és olvasó között, amilyenről sokan álmodni se mernek. Csirmaz Luca pedig mert, és nyert.
Az őszinteség mellé ráadásként egy szokatlan fűszert kapunk: ez pedig a fejezetek között hidat képző “irodalmi betétek”. Az általában lilával szedett versek és egypercesek először talán meglepik és megakasztják az olvasót, utána mégis tökéletesen simulnak a könyv szövetébe, és inkább illusztrálnak, illetve felfrissítik a figyelmünket. Ügyesen feloldják a lélektani könyvek gordiuszi csomóját, miszerint az olvasott anyag gyakran hiába hatol a lényünk legmélyére és ragadja meg életünk legkomolyabb problémáit, a szöveg túl tömény, ezért az olvasottaknak csak töredékét tudjuk valóban megemészteni.
A Mintatörés tehát nem csupán egy újabb önsegítő könyv, amit finom utalásként odaadhatunk egy nehéz időszakát élő barátnőnknek karácsonyra, hanem, ha megfelelően és őszintén forgatjuk, a gyógyulás felé tett első lépcsőfok. Innentől kezdve rajtunk áll, hogy elindulunk-e az úton vagy nem.
Szöveg: Szabó Anna