Tiszta ‘30-as évek – csempéssztorik és jazz a Szabadtérin
A nyirkos nyáresti idő ellenére tüzes dallamok csendültek fel szerda este a Ligetben, az Újszegedi Színpad adott ugyanis otthont a Dixieland Gálának, ahol a magyar (és egyben európai) dixie-zene krémje gyűlt össze zenélni – no meg nosztalgiázni kicsit a régi idők klubjairól, a disszidált ismerősökkel való összefutásról Párizsban, és arról, ki viselte az énekesiskolában a nadrágot. Mert a fellépő zenészek nem csupán elképesztő tehetségek mindannyian, hanem szemmel láthatólag közeli barátok is.
Az estet Dr. Molnár Gyula, a Molnár Dixieland Band vezetője hívta életre, és valóban, a gála minden percét áthatotta az ő személyes varázsa. A sűrű program közepette is szakított időt arra, hogy minden fellépőhöz szóljon egy jó szót, elmeséljen egy érdekes közös történetet.
Az estét a Benkó Dixieland Band, a legrégebbi magyar dzsesszegyüttes kezdte. A töretlen népszerűségnek örvendő zenekart 1957-ben alapította az azóta már elhunyt Benkó Sándor. Az a majd’ 70 év alatt kiforrott, megfontolt elegancia, amelyet ők képviselnek, egy letűnt és csodálatosan csillogó kort idéz.
Őket a Hot Jazz Band követte, akiket a filmzenéket és ismert dallamokat a ‘30-as évek köntösébe öltöztető stílusuk tett igazán ismertté. A már védjegyükké vált hangzások itt is hatalmas sikert arattak a közönség soraiban.
De azok tették igazán jól, akik a kissé hosszúra nyúlt első felvonást követően is a helyükön maradtak. A sort ugyanis a házigazda, a Molnár Dixieland Band zárta, akik a legfergetegesebb örömzenével kápráztatták el a közönséget. Falusi Mariann azt a kulisszatitkot is megosztotta a közönséggel, hogy ő akkor érzi igazán otthon magát, ha velük zenélhet.
A három zenekart ugyanis két szólista, Falusi Mariann és Gájer Bálint is elkísérte Szegedre, zenekaronként egy-egy dal erejéig. Mondhatni ők voltak a hab a tortán.
Igazi ízorgia volt ugyanis ez az este mindenkinek, aki egy icipicit szeretné a ‘30-as évek francia Riviéráján érezni magát, ahol lágyan szól a trombita, hideg a koktél, és a tücskök-kabócák hangja mellett lehet egy jót táncolni a langyos éjszakában.
Szöveg: Szabó Anna
Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok - Tari Róbert
